Melocactus caroli-linnaei
| Melocactus caroli-linnaei | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Melocactus |
| Faj | Melocactus caroli-linnaei |
 
| |
Tudományos név
- Melocactus caroli-linnaei N.P.Taylor 1991
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Melocactus, a klasszikus latin melo (dinnye) és cactus (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes gömbölyded, bordázott testalkatára utal.
- A faji jelző, a caroli-linnaei, dedikációs tulajdonnév: Carl von Linné (Carolus Linnaeus, 1707–1778) svéd természettudós, a modern tudományos nómenklatúra megalapítójának emlékezetére kapta. Erre azért volt szükség, mert az általa eredetileg leírt típusfaj nómenklatúrai helyzetét Nigel Paul Taylor 1991-ben ezzel az új elnevezéssel tette egyértelművé.
Típus
- Típustaxon: Melocactus caroli-linnaei N.P.Taylor; Jamaica szigete, sziklás tengerparti területek.
- Első leírása: Carl von Linné írta le először a Sp. Pl. 1: 466 (1753) alapműben, Cactus melocactus néven.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nigel Paul Taylor nevezte át és helyezte el mai érvényes nómenklatúrai formájában a Bradleya 9: 78 (1991) publikációban.
Melocactus caroli-linnaei képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Melocactus caroli-linnaei szinonimái
- − Melocactus caroli-linnaei
- ≡ Cactus melocactus
- − Melocactus melocactus
- = Echinocactus melocactoides
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Magányosan fejlődő, zömök, sötétzöld színű, húsos szár (hajtás), amely kezdetben lapított gömb, majd kifejlett korára megnyúlt, hengeres formát vesz fel; magassága elérheti a 15-40 cm-t, átmérője pedig a 15-25 cm-t. A bordák száma jellemzően 10-15, magasak, kifejezettek és függőleges lefutásúak. A szemölcsök kevéssé különülnek el, inkább a bordák egyenletes, éles szélét alkotják. Az areolák nagyok, süllyesztettek, fehéres-szürkés gyapjúval borítottak. A tövisek rendkívül erősek, merevek, tőrszerűek, sugarasan szétállók, színük kezdetben sárgásbarna vagy vöröses, idősebb korban szaruszürkévé válik. A peremtövisek száma 8-12, hosszuk 2-4 cm. A középtövisek száma általában 1-4, erőteljesebbek, vastagabbak a peremtöviseknél, hosszuk elérheti a 3-5 cm-t. Az ivarérett példányok csúcsán sűrű, vörösesbarna sertékből és fehér gyapjúból álló, hengeres, folyamatosan növekedő virágzati zóna, cefálium fejlődik, melynek magassága a 10 cm-t is meghaladhatja. Valódi levél vagy levelek hiányoznak. A gyökérzet sekélyen szétterülő, jól alkalmazkodott a sziklás aljzathoz.
Generatív test
Virág
A apró, tölcsér alakú virág a szár csúcsán lévő cefálium gyapjából emelkedik ki, nappal nyílik, hossza 2-3 cm, átmérője 1-1,5 cm, színe élénk rózsaszínű vagy kárminvörös.
- Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél, külső lepellevél) keskeny, szálas-lándzsás, a apró párta csillag alakban terül szét a tűző napon.
- Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok aprók és krémszínűek, a termő alsó állású, a bibeszál karcsú, a bibe ágai fehérek.
Termés
A termés megnyúlt bunkó vagy hordó alakú, húsos, éretten élénk rózsaszínű vagy piros, 2-3 cm hosszú, éréskor kitolódik a cefáliumból.
- Magja: A magok aprók, fekete színűek, vese alakúak, felületük sűrűn pontozott.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj szigorúan endemikus Jamaica szigetén, kizárólag a sziget déli és száraz partvidéki területein fordul elő a természetben.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, nyílt, tengerparti mészkősziklákon és kopár, köves domboldalakon él, kitéve a közvetlen sós tengeri szélnek. Életmódját tekintve tipikus talajlakó vagy litofiton, amely a sziklák repedéseiben felhalmozódott minimális törmeléktalajban gyökerezik. A területet trópusi, kifejezetten arid-szemiarid mikroklíma jellemzi, tartós napsütéssel és hosszan tartó száraz időszakokkal, ahol xerofita cserjék és fűfélék alkotják a ritkás növénytársulást.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben igazi ritkaságnak számító, nagy történelmi múltú, de melegigényes faj. Tartása teljesen ásványi alapú, durva homokot, kavicsot és égetett agyagot vagy lavakövet tartalmazó, tökéletes vízáteresztő talajkeveréket igényel. A pangó vízre és a hideg, nedves közegre a gyökérzet azonnali rothadásával reagál. A növekedési időszakban nagyon világos, közvetlen napfényes elhelyezést és óvatos, mérsékelt öntözést kíván. Trópusi származása miatt a teleltetése nagy odafigyelést igényel: a hőmérséklet télen sem süllyedhet tartósan 15 °C alá, miközben a földjét teljesen szárazon kell tartani. Szaporítása kizárólag magról lehetséges, a magok meleg, párás környezetben jól csíráznak, de a magoncok növekedése a cefálium kifejlődéséig meglehetősen lassú.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Melocactus caroli-linnaei történelmileg és morfológiailag is elkülönül a többi karibi fajtól. Leginkább a Melocactus intortus fajjal téveszthető össze, azonban a Melocactus caroli-linnaei kevesebb bordával rendelkezik, a tövisei zömökebbek, vastagabbak és tőrszerűbbek, valamint földrajzi elterjedése szigorúan Jamaica szigetére korlátozódik, ahol a nemzetség egyetlen képviselője.
Taxonómia és filogenetika
A taxon a Cactoideae alcsalád Cereeae tribusz Cereinae szubtribuszába tartozik. Nómenklatúrai szempontból kiemelkedő jelentőségű, mivel ez a taxon képviseli az egykori Cactus melocactus Linné-féle típust. A 2010 utáni molekuláris és filogenetikai DNS-vizsgálatok megerősítették a karibi szigetvilág önálló evolúciós kládját a kontinens dél-amerikai fajaival szemben. Nigel Paul Taylor 1991-es alapos revíziója tisztázta a korábbi zavaros elnevezéseket (mint a Melocactus communis), így a modern kaktuszrendszertan és a Caryophyllales.org adatbázisai ezt a taxont tekintik a nemzetség történeti magvának.