Melocactus harlowii

Melocactus harlowii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus harlowii

Tudományos név

Melocactus harlowii (Britton & Rose) Vaupel in Monatsschr. Kakteenk. 22: 66. 1912 sec. Majure & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „melo” szóból származik, jelentése: dinnye, dinnyeszerű.
A fajnév Charles Henry Harlow amerikai haditengerészeti kapitány (1860–1914) emlékét őrzi, aki 1908–1909 között a Guantánamói-öböl haditengerészeti támaszpontjának parancsnoka volt.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Nathaniel Lord Britton és John Adolph Shafer, Kuba, Guantánamói-öböl környéke, 1909. március; New York Botanical Garden (NY).
Első leírása: Vaupel: Monatsschrift für Kakteenkunde 22: 66., 1912.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vaupel, 1912.

A(z) Melocactus harlowii szinonimái

≡ Cactus harlowii
= Melocactus acunae subsp. lagunaensis
= Melocactus borhidii, ≡ Melocactus harlowii subsp. borhidii
= Melocactus evae, ≡ Melocactus harlowii subsp. evae
− Melocactus acunae var. flavispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányosan növő, világoszöld színű faj. Szára fiatalon gömb alakú, később rövid oszlopossá válhat, legfeljebb 25 cm magas. Az idősebb példányok a csúcsrész közelében olykor 3–6 oldalhajtást fejlesztenek.

Szemölcsök

Bordáinak száma rendszerint 12. A bordák keskenyek, egyenes lefutásúak.

Areolák

Az areolák kezdetben gyapjasak, később csupasszá válnak. Egymástól kevesebb mint 1 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: rendszerint 4 db, akár 30 mm hosszú, erősebb felépítésű, gyakran enyhén görbült.
Peremtövis: általában 12 db, vékony, 10–20 mm hosszú, kezdetben vöröses, később szalmasárga színű.

Cephalium

Cephaliuma domború, sűrű fehér gyapjúból és finom vörösesbarna sertékből áll.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virágok kb. 20 mm hosszúak, sötét rózsaszíntől vörösesrózsaszínig változó színűek.

Termés

Termése fordított tojásdad alakú, mintegy 20 mm hosszú, sötétvörös színű.

Magja: fényes fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kuba keleti része, elsősorban Guantánamo tartomány déli partvidéke, a Guantánamói-öböl keleti oldalától Imías térségéig.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: porózus mészkőteraszokon, tengerparti sziklagyepekben, félsivatagi bozótosokban és száraz cserjésekben él. Az éves csapadékmennyiség általában 300–600 mm, az év nagy részében száraz időszak uralkodik. Gyakran fordul elő Agave albescens, Pilosocereus brooksianus és Ritterocereus hystrix társaságában.

Kultúrában tartás

Szaporítása magról történik. A faj nem öntermékenyülő, ezért a magfogás több virágzó egyed jelenlétét igényli.

A magoncok viszonylag egyenletesen, de lassan fejlődnek. Vetéséhez kiváló vízáteresztő képességű, ásványi anyagokban gazdag közeg ajánlott. A csírázáshoz és a fiatal növények fejlődéséhez folyamatos meleg és magas páratartalom szükséges.

A növényeket egész évben melegen kell tartani, a hőmérséklet lehetőleg ne csökkenjen 15 °C alá. Hűvösebb éghajlaton gyakran oltva nevelik, leggyakrabban Trichocereus vagy Echinopsis alanyon.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj a kubai Melocactus-csoport egyik alapvető tagja. Közeli rokonságban áll a Melocactus acunae, Melocactus borhidii és Melocactus evae fajokkal, amelyek közül elsősorban földrajzi elkülönülésük, töviszetük és cephaliumuk jellemzői alapján különíthető el.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A faj körülhatárolása hosszú ideig vitatott volt. Egyes szerzők számos kubai Melocactus taxont a Melocactus harlowii szinonimájának tekintettek. A jelenleg elfogadott rendszerezések (POWO, Caryophyllales.org) azonban a legtöbb ilyen taxont ismét önálló fajként kezelik, miközben a Melocactus harlowii önálló fajként elfogadott név maradt.

Egyéb

A típusélőhely a Guantánamói-öböl katonai ellenőrzés alatt álló térségében található, ezért hosszú időn keresztül nehezen volt kutatható. A faj egyes állományai rendkívül népesek; Macambo környékén több ezres populációk is ismertek.

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 164. kártya