Neobuxbaumia polylopha

Cephalocereus polylophus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Cephalocereus
Faj	Cephalocereus polylophus

Neobuxbaumia polylopha
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Cephalocereus polylophus
Rendszertani besorolás
Faj	Neobuxbaumia polylopha

Tudományos név

• Cephalocereus polylophus (DC.) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 419. 1909 sec. Tapia & al. 2017
  elfogadott, érvényes név
• Neobuxbaumia polylopha (DC.) Backeb. in Beitr. Sukkulentenk. Sukkulentenpflege 1941: 3. 1941
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Franz Buxbaum osztrák természettudós nevét viseli. BUXBAUM középiskolai tanár és egyetemi oktató volt, a kaktuszok alaktanának és rendszerezésének szakértője, a természetes törzsfejlődési (filogenetikai) kaktuszrendszer megalapítója. A nemzetségnév ógörög előtagjának („neos”) jelentése új, a leíró a Buxbaumia nemzetségtől (a lombosmohák egyik nemzetsége) való megkülönböztetés okán alkalmazta.
• A fajnév is ógörög szóösszetétel, a bordák nagy számát jellemzi („poly” = sok, „lophos” = bóbita, bojt, taréj, üstök), a bordákon lévő, elálló tövisű, sok areola látványán keresztül.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Mém. Mus. Par. XVII. (1828) 115.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg 1938

Fotó: Füleki József

Fotó: Füleki József

Fotó: Füleki József

A(z) Cephalocereus polylophus szinonimái

• (A(z) Neobuxbaumia polylopha a(z) Cephalocereus polylophus szinonimája)*

• ≡ Cereus polylophus, ≡ Pilocereus polylophus, ≡ Neobuxbaumia polylopha, ≡ Carnegiea polylopha, ≡ Carnegiea polylopha
• = Cereus angulosus
• = Cereus nickelsii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Akár 16 méter magasra is megnövő, 50 cm átmérőjű oszlopkaktusz, amely normál körülmények között nem sarjad, nem ágazik el. A fiatal hajtásrészek színe fényes zöld, idősebb korukra megszürkülnek.

Szemölcsök

Bordái élesek, számuk általában 22–36, de ennél több is lehet. A legidősebb vadon élő példányokon 50 borda is számlálható.

Areolák

Kerek areolái 8–11 mm távolságra állnak egymástól, a fiatalabbakat fehér filc fedi.

Tövisek

• Középtövis: nem különíthető el
• Peremtövis: 7–9 db, 13 cm hosszú, sörteszerűen vékony, sárga színű

Többségük a növénytől kissé eláll, a hosszabbak lefelé mutatnak, a csúcs közelében lévő tövisek merevek, felfelé állók. Az idősebb tövisek fehéresek, a nagyon idős hajtásrészeken gyakran kihullnak, csupaszon hagyva az areolákat.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: rövidcsövű virágai tölcsérszerűek, 5–8 cm hosszúak és 3,5–4,5 cm szélesek. A magház és a virágcső pikkelyei mirigyszerűek, fénytelen barnásbordók. A virágcső areolái többnyire csupaszak. A belső lepellevelek rózsaszínűek.

• Ivarlevelek: ---

Termés

A tojásdad termés 2,5–4 cm hosszú, zöld, a felületén pikkelyekkel és kevés sörtével.

• Magja: szélesen ovális, sötétbarna, fényes, kb. 1,5 × 2,0 mm-es

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó Hidalgo, Guanajuato, Queretaro és San Luis Potosí államai
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: típus élőhelye Mexikó Hidalgo államában található, Zimapán környékén, kb. 1000 méteres tengerszint feletti magasságban. Általában mész alapkőzeten, de néhol más kőzeteken kialakult sekély talajokon, gyakrabban talaj nélküli kőzettörmeléken, nagy egyedszámban él. Ezeket a sziklákat és kőzettörmelékes területeket ritkás cserjék és fák veszik körül, vagy fedik részlegesen.

Kultúrában tartás

(Füleki József tapasztalatai alapján):

A bemutatott példány saját magvetésből származik. A magját 1974-ben Algériában szedtem egy magánterületen álló idős növényről, amely az emeletes ház tetejéig ért. A termést a kerítésre felmászva értem el. A magot még azon az őszön elvetettem és neonfény alatt neveltem tavaszig. Később a nyarakat szabadban vagy fóliaházban töltötte, a teleket pedig eleinte verandán, később üvegházban, a Mammillaria-gyűjteménnyel azonos tartásmód mellett. Az üvegház téli fűtése 4 °C-on kapcsol be, 8 °C-on pedig leáll. Árnyékolást soha nem alkalmaztam.

Az első bimbók 5 évvel ezelőtt, vagyis 34 éves korban jelentek meg, de az első két évben ezek nem fejlődtek ki, még kis korukban lehulltak. Az első virágzást három éve (2010-ben) figyelhettem meg.

Illat nélküli virágait éjszakára nyitja ki, dél körül már becsukódnak. A hangyák a bimbózó növényre nem mindig pozitív hatásúak. A virágcső és a magház mirigyei már bimbós korban nektárt termelnek, amelyet a hangyák szívesen látogatnak és fogyasztanak. Túlzott jelenlétük esetén a virágok nem tudnak kinyílni.

A talajra nem érzékeny. Az anyanövény annak idején agyagos, meszes talajon élt. Nálam a kerti föld kissé lazítva nagyon megteszi neki és szépen fejlődik. Ennek a tulajdonságának köszönheti mediterrán botanikuskerti gyakoriságát is, a viszonylag szélsőséges meteorológiai illetve klimatikus viszonyok elviselésén kívül.

Szerzők

• Szöveg: Füleki József, Lukoczki Zoltán
• Kép: Füleki József
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 548. kártya