Turbinicarpus ×mombergeri

Turbinicarpus ×mombergeri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus ×mombergeri

Tudományos név

• Turbinicarpus ×mombergeri Riha in Kaktusy 32: 54–58. 1996
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin turbo („búgócsiga”) szóból származik, utalva a nemzetség fajainak jellegzetes termésalakjára.
• A hibridnév a növény felfedezőjének, Mombergernek állít emléket.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: San Luis Potosí állam, Mexikó, Cerritos környéke.
• Első leírása: Jan Říha: Kaktusy 32: 54–58., 1996.
• Az aktuális név használata: a taxont eredetileg önálló fajként írták le, később természetes hibridként értelmezték.

Fotó: Szigetvári József

A(z) Turbinicarpus ×mombergeri szinonimái

• ≡ Turbinicarpus mombergeri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás tompazöld színű, lapított félgömb alakú. A fiatal növények gyakran kissé megnyúltak. Az idősebb egyedek 40–50 mm magasak és mintegy 50 mm átmérőjűek. A hajtás alsó része fordított kúp alakú.

A gyökér módosult, húsos, rostos szerkezetű, világosbarna színű.

Szemölcsök

A bordák spirális lefutásúak, széles alapú dudorokból épülnek fel. A dudorok 3–5 mm magasak, körülbelül 5 mm hosszúak és 4 mm szélesek. Alapjuk többnyire négyszögletes, csúcsuk fejszeélre emlékeztető.

Areolák

Az areolák elliptikusak, 2–3 mm hosszúak és 0,8–1 mm szélesek. Fiatalon sűrű fehér szőrzet borítja őket, amely később részben vagy teljesen lekopik, és vöröses vagy barnás színűvé válik.

Tövisek

• Peremtövis: rendszerint 8 vagy több, üvegfehér, nem szúrós, 3–4 mm hosszú. A fiatal növényeken gyakran fésűszerűen oldalra állnak.
• Középtövis: többnyire 2 db, főként idősebb példányokon fejlődik. Színe szürkésfehér, sárga vagy barna, hossza 5–9 mm.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, körülbelül 35 mm hosszú és ugyanilyen széles.

• Külső lepellevelek: krémfehérek, barna középsávval, 12–22 mm hosszúak.
• Belső lepellevelek: fehérek vagy halvány rózsaszínűek, barnás vagy bordós középsávval, kb. 25 mm hosszúak.
• A lepellevelek keskeny lándzsásak, hegyes csúcsúak.

Termés

A termés széles palack alakú, éréskor oldalirányban felnyílik, majd elszárad.

• Magja: kb. 1 mm átmérőjű, fekete, fénytelen, érdes felszínű, fehéres magköldökkel.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam, Cerritos környéke.
• Tengerszint feletti magasság: 1320–1340 m.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mindössze mintegy 10 000 m²-es területen fordul elő. Meszes-gipszes talajokon, gyéren növényesített felszíneken él a matorral száraz szubmontán vegetációban.

A területen együtt fordul elő a két szülőfajjal (Turbinicarpus laui és Turbinicarpus pseudopectinatus), valamint több más kaktusszal, köztük Turbinicarpus knuthianus, Ariocarpus retusus subsp. scapharostroides, Ferocactus echidne var. victoriensis, Mammillaria compressa, Mammillaria prolifera subsp. texana és Mammillaria schiedeana subsp. dumetorum társaságában.

Kultúrában tartás

Ritka taxon, amely a gyűjteményekben többnyire oltott példányok formájában fordul elő. Saját gyökéren is kielégítően fejlődik, bár lassabban. Jó vízáteresztő, meszes vagy gipsztartalmú, enyhén bázikus kémhatású talajt igényel. Vegetációs időszakban 2–3 hetente öntözzük. Fényigényes növény, amely fokozatos hozzászoktatás után a teljes napsütést is jól viseli. Magról szaporítható, a magok csíraképesek. Kedvező körülmények között már hároméves korban virágzóképes lehet. Októbertől márciusig 2–10 °C közötti hőmérsékleten, szárazon teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxon a Turbinicarpus laui és a Turbinicarpus pseudopectinatus közötti átmeneti bélyegeket mutatja. Egyes példányok inkább az egyik, mások inkább a másik szülőfajra emlékeztetnek.

Legjellemzőbb bélyegei a lapított hajtás, a fehéres tövisek, valamint a nagy, fehér-rózsaszín árnyalatú virágok.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
Jan Říha 1996-ban önálló fajként írta le a taxont Turbinicarpus mombergeri néven, ugyanakkor már az eredeti leírásban is felvetette természetes hibrid eredetének lehetőségét. A későbbi terepi és morfológiai vizsgálatok megerősítették, hogy a taxon a Turbinicarpus laui és a Turbinicarpus pseudopectinatus természetes hibridje. Ennek megfelelően a modern szakirodalom a Turbinicarpus ×mombergeri név használatát részesíti előnyben.

Egyéb

A két szülőfajjal ma is közös élőhelyen fordul elő, ezért a visszakereszteződés (introgresszió) folyamatosan zajlik. Emiatt a populációk jelentős változatosságot mutatnak.

A Turbinicarpus pseudopectinatus felé történő visszakereszteződés következtében egyes példányok részben neoténiás, fiatalkori bélyegeket őriznek meg.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László
• Szerkesztette: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 113. kártya
• Říha, J. (1996): Kaktusy 32: 54–58.