Turbinicarpus saueri

Turbinicarpus saueri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus saueri

Tudományos név

Turbinicarpus saueri (Boedeker) V.John & Riha, Kaktusy 19: 97. 1983
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo (csiga, pörgettyű) és az ógörög karpos (termés) szavak összetételéből származik, utalva a csigaszerű alakú termésre.
A fajnév Paul Sauer nevét őrzi, aki Hans-Wilhelm Viereck sógora volt. Az 1920-as években Mexikóba emigrált, és jelentős segítséget nyújtott Hans-Wilhelm Viereck mexikói gyűjtőútjai során.

Típuspéldány

Első leírása: Friedrich Boedeker: Zeitschrift für Sukkulentenkunde 3: 62. (1928), mint Echinocactus saueri.
A Turbinicarpus nemzetségbe helyezte: Václav John és František Říha (1983).

Turbinicarpus saueri képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Turbinicarpus saueri szinonimái

≡ Echinocactus saueri, ≡ Neolloydia saueri, ≡ Thelocactus saueri, ≡ Gymnocactus saueri, ≡ Thelocactus saueri, ≡ Pediocactus saueri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magányosan növő, csak kivételesen sarjadzó faj. Hajtása nyomott gömb alakú, idősebb korban kissé megnyúlhat. Teste 3–5 cm magas és 4–6 cm átmérőjű. Színe szürkészöld, kékeszöld, ritkábban sárgászöld árnyalatú. A hajtás csúcsát az ivarérett növényeken sűrű fehér gyapjú borítja, amely idővel részben lekophat.

Szemölcsök

A hajtást jól fejlett, többé-kevésbé szögletes alapú, felül lekerekített szemölcsök alkotják. A szemölcsök 2–5 mm magasak, jellegzetesen tagolják a növény testét.

Areolák

Az areolák fiatalon sűrűn gyapjasak, különösen a hajtás csúcsán. Az idősebb areolákról a gyapjú fokozatosan lekopik.

Tövisek

Peremtövis: 7–14 db, fehér, később részben megsötétedő, többnyire sugárirányban álló, 5–15 mm hosszú. Az alsó peremtövisek rendszerint hosszabbak és erőteljesebbek.
Középtövis: 1–3 db, felfelé irányuló, enyhén hajlott, 10–14 mm hosszú. Színük többnyire szürkésfekete, ritkábban barnásszürke vagy világosbarna. Alapjukon gyakran fehéres, hártyás pikkely figyelhető meg, csúcsuk viszonylag törékeny.

Generatív test

Virág

A virágok 1,5–2 cm hosszúak és 2–2,5 cm átmérőjűek.

Színe: fehér, esetenként halvány rózsaszínes árnyalattal.
Lepellevelek: fehér alapon halvány vagy élénkebb rózsaszín, esetenként vöröses középsávval, amely egészen a csúcsig húzódik.
Porzók: a porzószálak lilás-rózsaszínűek, a portokok sárgák.
Bibe: fehéres, több bibeágra oszlik.

Termés

A termés gömbölyded vagy kissé megnyúlt, fehéresbarna színű, 4–7 mm hosszú és 3–5 mm átmérőjű.

Magja: fekete, megközelítőleg 1 mm átmérőjű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas állam, elsősorban a Jaumave-völgy térsége.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: rendkívül kis elterjedési területen fordul elő. Sekély talajú mészkőfelszíneken, alacsony cserjékkel és ritkás füvekkel borított félsivatagi élőhelyeken él.

Kultúrában tartás

Magról viszonylag könnyen szaporítható, ennek ellenére ritkán található meg a gyűjteményekben. Nem öntermékenyülő faj, ezért a sikeres magképzéshez több, különböző magvetésből származó növény együttes nevelése és kölcsönös beporzása szükséges.

Erősen ásványi összetételű, jó vízáteresztő képességű, mésztartalmú talajt igényel. Világos, napos helyen fejlődik megfelelően.

A vegetációs időszak márciustól októberig tart. A fiatal növények rendszeresebb öntözést igényelnek, míg a kifejlett példányok általában 2–3 hetente öntözhetők. Virágzása elhúzódó, nyártól gyakran egészen ősz végéig több hullámban nyílik, időnként egyszerre több virágot is fejleszt.

Ősszel fokozatosan teljesen szárazon kell tartani. Télen +2 és +8 °C közötti hőmérsékleten, teljesen száraz körülmények között teleltethető. Megfelelő tartás mellett már 2–4 éves korban virágzóképes.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj legközelebbi rokonságban a Turbinicarpus knuthianus fajjal áll. Attól elsősorban kisebb termetével, rövidebb középtöviseivel, a Jaumave-völgyre korlátozódó elterjedésével és virágainak jellegzetes színezetével különíthető el.

Az állományok között jelentős változatosság figyelhető meg. Egyes egyedek középtövise világosabb barna vagy sárgás árnyalatú, ezek virágai gyakrabban rózsaszínes tónusúak.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A fajt Friedrich Boedeker eredetileg az Echinocactus nemzetségben írta le. Később több nemzetségbe is átsorolták (Thelocactus, Gymnocactus, Neolloydia, Pediocactus), míg Václav John és František Říha 1983-ban a Turbinicarpus nemzetségbe helyezte át. Egyes szerzők a Turbinicarpus knuthianus alfajának tekintették, azonban a legtöbb modern rendszertani feldolgozás önálló fajként kezeli. A leírt subsp. nelissae elkülönítését a korszerű taxonómiai szemlélet általában nem fogadja el.

Egyéb

A faj a természetben fokozottan veszélyeztetett. Állományait elsősorban a túllegeltetés, a növényzet szándékos felégetése, valamint az illegális növénygyűjtés veszélyezteti.

A faj a Washingtoni Egyezmény (CITES) I. függelékében szerepel, ezért nemzetközi kereskedelme szigorúan szabályozott.

Szerzők

Szöveg és kép: Papp László
Szerkesztette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 137. kártya