Turbinicarpus viereckii subsp. major

Turbinicarpus viereckii subsp. major
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus viereckii
Alfaj	Turbinicarpus viereckii subsp. major

Tudományos név

Turbinicarpus viereckii subsp. major (Glass & R.A.Foster) Glass, Guía Identific. Cact. Amenazadas México: Tu/vi ssp. major. 1997 ["1998"] sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo (csiga, pörgettyű) és az ógörög karpos (termés) szavak összetételéből származik, utalva a jellegzetes alakú termésre.
A fajnév Hans-Wilhelm Viereck (1903–1946) német származású kaktuszkedvelő és gyűjtő nevét őrzi, aki hosszabb ideig Mexikóban élt.
Az alfajnév (major) latin eredetű szó, jelentése: nagyobb, az alapfajnál robusztusabb megjelenésére utal.

Típuspéldány

Első leírása: Glass & Foster: Cactus and Succulent Journal (U.S.) 50(6): 285–286. (1978), mint Gymnocactus viereckii var. major.
Az alfaji rangra emelte: Charles Glass (1998).

A(z) Turbinicarpus viereckii subsp. major szinonimái

≡ Gymnocactus viereckii var. major, ≡ Thelocactus viereckii var. major, ≡ Turbinicarpus viereckii var. major, ≡ Neolloydia viereckii var. major, ≡ Pediocactus viereckii var. major, ≡ Gymnocactus viereckii subsp. major, ≡ Turbinicarpus major

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Mérsékelten sarjadzó, gömbölyded, később kissé megnyúlt hengeres növény. Teste 4–6,6 cm átmérőjű és 5–7 cm magas. A hajtás csúcsa és a fiatal areolák feltűnően gyapjasak. Színe kékeszöld vagy szürkészöld.

Szemölcsök

A hajtást többé-kevésbé szögletes, háromszögletű dudorok alkotják. A dudorok az alapjuknál 13–15 mm szélesek, kb. 7 mm magasak, az areolák egymástól 15–18 mm távolságra helyezkednek el.

Areolák

Az areolák kezdetben erősen gyapjasak, később a gyapjú nagy része eltűnik. A természetben a szél és az eső gyakran teljesen lekoptatja a gyapjút.

Tövisek

Peremtövis: 13–16 db, rendkívül hegyes, 6–10(12) mm hosszú, az alsók hosszabbak.
Középtövis: rendszerint 4 db, kereszt alakban állnak. Az alsó tövis 25–27 mm hosszú, a leghosszabb; az oldalsók kb. 15 mm-esek, a felső 18–22 mm hosszú. Fiatalon feketék, később részben szürkésfehérré válnak.
Esetenként további 2–4 járulékos középtövis is megjelenhet.

Generatív test

Virág

A virágok 3–3,5 cm hosszúak és mintegy 3,5 cm átmérőjűek.

Színe: fehér.
Külső lepellevelek: fehéres alapon keskeny lilás vagy barnás középsávval.
Belső lepellevelek: tiszta fehérek.
Porzók: sárgák.
Bibe: fehér, 7–8 bibeággal.

Termés

A termés zöldes színű, a növény csúcsába mélyedve fejlődik, ezért gyakran nehezen észrevehető. Éréskor hosszanti irányban felreped.

Magja: 1,2 mm hosszú, vörösesbarna vagy sötétbarna-feketés, apró dudorokkal borított.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León és San Luis Potosí államok.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sekély talajú mészkősziklákon, sziklahasadékokban, mintegy 1350 méteres tengerszint feletti magasságban él. A növényzet a matorral típusú félsivatagi társulásokhoz kapcsolódik. Jellemző kísérőnövényei: Hechtia glomerata, Agave lechuguilla, Larrea tridentata, Dasylirion hookeri, Astrophytum myriostigma, Mammillaria formosa, Thelocactus tulensis, Neolloydia conoidea.

Kultúrában tartás

Gyűjteményekben ritkább alfaj, de tartása nem különösebben nehéz. Magról jól szaporítható, bár nem öntermékenyülő, ezért több, különböző eredetű növény szükséges a magképzéshez. A termesztéshez erősen ásványi összetételű, mésztartalmú, lúgos kémhatású talaj ajánlott. Kifejezetten fényigényes növény, teljes napfényben fejlődik a legszebben. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel, a kifejlett példányok nyáron általában 2–3 hetenként öntözhetők. Téli nyugalmi időszakában teljesen szárazon, +2 és +8 °C között tartható. Megfelelő felkészülés után rövid ideig az enyhe fagyokat is elviseli.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfajtól (Turbinicarpus viereckii subsp. viereckii) elsősorban nagyobb termetével, robusztusabb felépítésével, fehér virágaival és visszafogottabb sarjképzésével különbözik.

A nominát alfaj virágai általában lilás-rózsaszín árnyalatúak, kisebb termetű és gyakrabban sarjadzó növény.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
Az alfajt eredetileg a Gymnocactus viereckii egyik változataként írták le. Később több szerző önálló varietásként kezelte a Turbinicarpus nemzetségen belül, majd Charles Glass 1998-ban alfaji rangra emelte. A jelenlegi rendszertani felfogás szerint a Turbinicarpus viereckii jól elkülönülő földrajzi és morfológiai alfaja.

Egyéb

Az alfaj természetvédelmi jelentőségű növény, állományait elsősorban az illegális növénygyűjtés és az élőhelyek károsítása veszélyezteti. A természetes állomány nagyságát mintegy százezer ivarérett egyedre becsülik. Fiatal korban nehezen különíthető el az alapfajtól.

Szerzők

Szöveg és kép: Papp László
Szerkesztette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 138. kártya