„Kategória:Phedimus” változatai közötti eltérés

Phedimus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség- csoport	Sedeae
Alnemzetség-csoport	Telephiinae
Nemzetség	Phedimus

• A nemzetségnév etimológiája nem teljesen tisztázott, de a legvalószínűbb magyarázat szerint a görög phedimos szóból származik, amely „fényes”, „ragyogó” vagy „nemes” jelentéssel bír. Constantine Samuel Rafinesque valószínűleg a levelek fényes felületére vagy a virágok élénk színére utalt az elnevezéssel. A források (Stearn, Genaust) megjegyzik, hogy Constantine Samuel Rafinesque gyakran alkotott neveket klasszikus görög gyökerekből, néha egyedi szóösszetételekkel.

• Phedimus stellatus (Linnaeus) Rafinesque; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Európa (Földközi-tenger vidéke), típuspéldány: LINN (London);
• Első leírása: Megjelent az American Monthly Magazine and Critical Review 2. kötetének 268. oldalán 1817-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Constantine Samuel Rafinesque 1817-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Sedum subg. Phedimus (Rafinesque) Clausen
• Asterosedum Grulich
• Spathulata (Borissova) Á. Löve & D. Löve

A növények évelő, lágyszárú pozsgások, amelyek gyakran kúszó vagy heverő hajtásokat fejlesztenek, így szőnyeget alkotnak. A szár húsos, az alapnál gyakran fásodó, a meddő hajtások sűrűn levelesek. A levelek laposak, húsosak, átellenes vagy váltakozó állásúak. A levél széle jellemzően csipkés, fogazott vagy fűrészelt (ritkán ép), alakja a lapát alakútól a tojásdadig terjedhet. A gyökér rostos, a csomóknál gyakran legyökerező. A szövetek víznedvű jellegűek. A hajtásokon nincsenek bordák, szemölcsök, axillák vagy kaktuszfélékre jellemző areolák, és nem fejlődnek tövisek (sem középtövis, sem peremtövis).

A virágzat végálló, dúsan elágazó álernyő, amelyet gyakran gallérozó levelek vesznek körül. A virág öttagú, ritkábban hat-héttagú, csillag alakú.

• Takarólevelek: A csésze zöld, húsos, a cimpák az alapjuknál összeforrtak. A párta szabad sziromlevél alkotja, amelyek színe leggyakrabban sárga, de lehet fehér vagy rózsaszínes is, melyeket lepellevél (sem belső lepellevél, sem külső lepellevél) struktúra nem helyettesít.
• Ivarlevelek: A porzószálak száma kétszerese a szirmokének, a rajtuk fejlődő portokok aprók. A termő szabad termőlevelekből áll, a bibeszál rövid, a végén lévő bibe pontszerű.

Vízszintesen elálló (divergens) tüszőtermések csoportja.

• Magja: Apró, barna, hosszúkás vagy tojásdad, finoman szemcsézett felszínű.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség fő elterjedési területe Eurázsia, különösen Európa középső és déli részei, a Kaukázus, Törökország, valamint Kína, Japán és Korea.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás kibúvásokon, köves lejtőkön, erdei tisztásokon és utak mentén fordulnak elő. Litofiton életmódra is alkalmasak. Kedvelik a mérsékelt égövi, hegyvidéki körülményeket, ahol a talaj jó vízelvezetésű, de a levegő páratartalma nem túl alacsony.

Rendkívül szívós sziklakerti növények (pl. Phedimus spurius – kaukázusi varjúháj). Teljesen télállóak, gyorsan terjednek, így kiváló talajtakarók. Napos vagy félárnyékos helyen is megélnek. Szinte bármilyen kerti talajban megmaradnak, ha a víz nem áll meg alattuk. Szaporításuk dugványozással vagy tőosztással rendkívül egyszerű.

A Sedum nemzetségtől a lapos és fogazott szélű levelek, valamint a terméskor vízszintesen elálló tüszők különböztetik meg. A Hylotelephium fajoktól abban tér el, hogy a Phedimus hajtásai gyakran áttelelnek és kúszó növekedésűek, míg az előbbieké minden évben teljesen elhalnak a föld felett.

Minden faj szukkulens. A levelek lapos formájuk ellenére jelentős mennyiségű vizet képesek tárolni. A szárazság idején a levelek gyakran vörösesre színeződnek az antociánok felhalmozódása miatt, ami védelmet nyújt a fény stressz ellen.

• Phedimus aizoon (L.) 't Hart
• Phedimus daeamensis T.Y.Choi & D.C.Son
• Phedimus ellacombeanus (Praeger) 't Hart
• Phedimus hybridus (L.) 't Hart
• Phedimus kamtschaticus (Fisch.) 't Hart
• Phedimus litoralis (Kom.) 't Hart
• Phedimus middendorffianus (Maxim.) 't Hart
• Phedimus obtusifolius (C.A.Mey.) 't Hart
• Phedimus odontophyllus (Fröd.) 't Hart
• Phedimus × pilosus (S.B.Gontch. & Koldaeva) J.M.H.Shaw
• Phedimus rhodocarpus (V.V.Byalt & Sun-Den-Kho) A.A.Gontch.
• Phedimus selskianus (Regel & Maack) 't Hart
• Phedimus sichotensis (Vorosch.) 't Hart
• Phedimus sikokianus (Maxim.) 't Hart
• Phedimus spurius (M.Bieb.) 't Hart
• Phedimus stellatus (L.) Raf.
• Phedimus stevenianus (Rouy & E.G.Camus) 't Hart
• Phedimus stoloniferus (S.G.Gmel.) 't Hart
• Phedimus subcapitatum (Hayata) S.S.Ying
• Phedimus yangshanicus Z.Chao

A Crassulaceae család Sedoideae alcsaládjába tartozik. Az APG IV rendszer a Saxifragales rendbe sorolja. Sokáig a Sedum nemzetség részének tekintették, de morfológiai (lapos levelek, elálló tüszők) és molekuláris genetikai eredmények alapján ma már általánosan elfogadott önálló nemzetségként.

• POWO - Phedimus Raf.
• IPNI - Phedimus Raf.