Huernia procumbens

Huernia procumbens
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia procumbens

Tudományos név

• Huernia procumbens (R.A.Dyer) Leach, Bot. Tidsskr. 65(1): 54 (1969).
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
• A latin procumbens fajnév jelentése heverő, földön fekvő, kúszó. A név a növény jellegzetes növekedési formájára utal, mivel hajtásai gyakran a talajon kúsznak, részben a felszín alatt fejlődnek, vagy sziklaperemekről lelógnak.

Huernia procumbens képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Ceropegia procumbentior Bruyns in S. African J. Bot. 112: 424 (2017)
• Duvalia procumbens R.A.Dyer in Fl. Pl. Afrika 31: t. 1218 (1956)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kúszó tövű növény, amely gyakran sziklák pereméről csüng le, vagy részben a talaj felszíne alatt terjed. Szártagjai 30 cm hosszúak és 1–1,5 cm vastagok. A hajtások ötszögletűek, oldalaik erősen barázdáltak. Bordáik lekerekítettek, a rajtuk található dudorok tompák.

Levelei csökevényesek, körülbelül 3 mm hosszúak, hegyesek. Rövid idő alatt elszáradnak, majd száraz függelékként a hajtáson maradnak.

Generatív test

Virág

Virágai viszonylag kis számban fejlődnek. A virágzat a levelek tövéből ered, a virágszár erősen rövidült. A virágkocsány legfeljebb 1,5 cm hosszú.

A csészelevelek körülbelül 1 cm hosszúak. A párta belső oldala krémszínű vagy világos sárgásbarna. A pártalebenyek keskeny háromszög alakúak, 24 mm hosszúak és 4–5 mm szélesek, csúcsuk hegyes, szélük vöröses árnyalatú. Belső felületük rövid, vörös szőrökkel borított, széleik gyakran visszahajlanak. A teljes virág átmérője 4–5 cm.

A pártagyűrű kiemelkedő, gesztenyebarna színű, felszíne sima vagy enyhén ráncos. A mellékpárta körülbelül 3 × 3,5 mm méretű. A külső korona összenőtt egy megvastagodott, tompán ötszögletű lemezzel. A belső koronalebenyek 1,5 × 0,75 mm-esek, rövidebbek a porzóknál. Hátoldali púpjaik erősen fejlettek, keresztmetszetük háromszög alakú.

A pollen zöldesbarna színű.

Termés

Terméséről a szakirodalom kevés adatot közöl. A nemzetségre jellemző módon feltehetően páros tüszőtermést fejleszt.

• Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a selyemkórófélékre jellemző módon a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság és Zimbabwe területén fordul elő.

Élőhely: Száraz, meleg klímájú területeken él. Hajtásai gyakran sziklák között, sziklaperemeken vagy a talaj felszíne alatt részben rejtetten fejlődnek.

Kultúrában tartás

Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető, bár a szakirodalom inkább a félárnyékos tartást javasolja. Megfelelő fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.

Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért dugványozással egyszerűen szaporítható. A magoncok általában 2–4 éves korban virágoznak először. Kedvező körülmények között a virágzás nyár közepén 1–1,5 hónapon át tarthat.

A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel, általában havi 3–5 alkalommal. Fontos, hogy két öntözés között a talaj részben kiszáradjon. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.

Teleltetésére a szakirodalom általában 10 °C körüli hőmérsékletet ajánl, időnkénti enyhe nedvesítéssel. Tapasztalatok szerint azonban teljesen szárazon tartva is eredményesen teleltethető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.

Növényvédelmi szempontból elsősorban a gyapjastetű jelent veszélyt, amely gyorsan elszaporodhat a hajtások között és a gyökérzónában is. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések, valamint a Helminthosporium fajok okozhatnak problémát. A fertőzött hajtásokat célszerű mielőbb eltávolítani.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Budai Ferenc
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás:

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 158. kártya