Ugrás a tartalomhoz

„Huernia whitesloaneana” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Huernia whitesloaneana Nel, Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 9 (1936). | synonym = }} === A név eredete, etimológia === * A '''nemzetséget''' a holland '''Justus Heurnius''' (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hib…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
3. sor: 3. sor:
| synonym =
| synonym =
}}
}}
[[Fájl:Huernia whitesloaneana 1.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
[[Fájl:Huernia whitesloaneana 2.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===



A lap jelenlegi, 2026. június 6., 20:03-kori változata

Huernia whitesloaneana

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Huernia
Faj Huernia whitesloaneana
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Huernia whitesloaneana Nel, Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 9 (1936).
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán

A név eredete, etimológia

  • A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
  • A whitesloaneana fajnév Alain Campbell White (1880–1951) és Boyd Lincoln Sloane (1886–1955) amerikai botanikusok tiszteletére utal. Mindketten jelentős Euphorbia- és selyemkórófélékkel foglalkozó művek szerzői voltak.
Huernia whitesloaneana képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

  • Ceropegia whitesloaneana (Nel) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 425 (2017)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai felállók, általában legfeljebb 5 cm hosszúak. A hajtások fogazottak, a fogak 4–5 jól látható bordába rendeződnek, amelyek gyakran enyhén spirális lefutásúak. Színük zöldes, olajzöld vagy barnás árnyalatú lehet.

Generatív test

Virág

Virágkocsánya 4–8 mm hosszú. A csészelevelek 5–7 mm hosszúak.

A párta kívül mélybordó pöttyökkel díszített, belül krémszínű. A virág alapján szabálytalan, koncentrikus bíborvörös csíkozás figyelhető meg, amely feljebb szaggatott mintázatba megy át, majd pöttyözötté válik. A virág 12–22 mm átmérőjű, harang vagy rövid cső alakú.

A pártacső 6–8 mm átmérőjű és csupasz. A pártalebenyek 6–8 mm szélesek, háromszög alakúak, felállók vagy szétterülők, széleik visszahajlók. Belső oldalukat változó sűrűségben szemölcsök borítják. A szemölcsök legfeljebb 1,25 mm-esek, kúposak vagy lapítottak, tompák, gyakran rövid heggyel végződnek.

A korona a pártacső alapjával összenőtt. Külső cimpái széles háromszög alakúak, tompán csipkézettek vagy kétfogúak, peremük megvastagodott. A belső koronalebenyek körülbelül 3 mm hosszúak, rövid hengeresek, lefelé szélesedők. Csúcsuk olykor enyhén bunkós, a portokok fölött összehajlanak, majd körülbelül 1,5 mm hosszban szétállnak. Felső részük finoman barázdált, tövüknél kisebb bunkó található.

A pollen sárga színű.

Termés

Terméséről a rendelkezésre álló forrás nem közöl részletes adatokat. A nemzetségre jellemző módon valószínűleg páros tüszőtermést fejleszt.

  • Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Északi Tartományában fordul elő, egyes források szerint Transvaal területén is megtalálható.

Élőhely: Gyér növényzetű, sziklás felszínű területeken él.

Kultúrában tartás

Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető. Erős fény hatására hajtásai intenzívebb vöröses árnyalatot ölthetnek. A szakirodalom általában félárnyékos tartást javasol, de fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.

Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért egyszerűen szaporítható dugványozással. A 4–5 hajtásból álló telepek már nyár elejétől virágozhatnak, és kedvező körülmények között nyár végéig többször is virágot hoznak. A magoncok rendszerint 2–3 éves korban virágoznak először.

A tenyészidőszakban havi 3–5 öntözés általában elegendő. Fontos, hogy két öntözés között a talaj részben kiszáradjon. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.

A szakirodalom szerint a téli pihenőidőszakban körülbelül 10 °C hőmérséklet ajánlott, időnkénti enyhe nedvesítéssel. Tapasztalatok szerint azonban teljesen szárazon is sikeresen teleltethető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.

A legjelentősebb kártevő a gyapjastetű, amely a hajtások között és a gyökérzónában egyaránt megtelepedhet. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések és a Helminthosporium fajok okozhatnak komolyabb problémát. A fertőzött hajtásokat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni.

Egyéb

Magyar nyelvű szakirodalom a selyemkórófélékről viszonylag kevés áll rendelkezésre. A témában azonban számos angol és német nyelvű szakkönyv és kiadvány érhető el.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Budai Ferenc
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 125. kártya