„Huernia whitesloaneana” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Huernia whitesloaneana Nel, Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 9 (1936). | synonym = }} === A név eredete, etimológia === * A '''nemzetséget''' a holland '''Justus Heurnius''' (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hib…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
| synonym = | | synonym = | ||
}} | }} | ||
[[Fájl:Huernia whitesloaneana 1.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
[[Fájl:Huernia whitesloaneana 2.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
A lap jelenlegi, 2026. június 6., 20:03-kori változata
| Huernia whitesloaneana | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Huernia |
| Faj | Huernia whitesloaneana |
 
| |
Tudományos név
- Huernia whitesloaneana Nel, Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 9 (1936).
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
- A whitesloaneana fajnév Alain Campbell White (1880–1951) és Boyd Lincoln Sloane (1886–1955) amerikai botanikusok tiszteletére utal. Mindketten jelentős Euphorbia- és selyemkórófélékkel foglalkozó művek szerzői voltak.
Huernia whitesloaneana képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Homotípusos szinonimák
- Ceropegia whitesloaneana (Nel) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 425 (2017)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hajtásai felállók, általában legfeljebb 5 cm hosszúak. A hajtások fogazottak, a fogak 4–5 jól látható bordába rendeződnek, amelyek gyakran enyhén spirális lefutásúak. Színük zöldes, olajzöld vagy barnás árnyalatú lehet.
Generatív test
Virág
Virágkocsánya 4–8 mm hosszú. A csészelevelek 5–7 mm hosszúak.
A párta kívül mélybordó pöttyökkel díszített, belül krémszínű. A virág alapján szabálytalan, koncentrikus bíborvörös csíkozás figyelhető meg, amely feljebb szaggatott mintázatba megy át, majd pöttyözötté válik. A virág 12–22 mm átmérőjű, harang vagy rövid cső alakú.
A pártacső 6–8 mm átmérőjű és csupasz. A pártalebenyek 6–8 mm szélesek, háromszög alakúak, felállók vagy szétterülők, széleik visszahajlók. Belső oldalukat változó sűrűségben szemölcsök borítják. A szemölcsök legfeljebb 1,25 mm-esek, kúposak vagy lapítottak, tompák, gyakran rövid heggyel végződnek.
A korona a pártacső alapjával összenőtt. Külső cimpái széles háromszög alakúak, tompán csipkézettek vagy kétfogúak, peremük megvastagodott. A belső koronalebenyek körülbelül 3 mm hosszúak, rövid hengeresek, lefelé szélesedők. Csúcsuk olykor enyhén bunkós, a portokok fölött összehajlanak, majd körülbelül 1,5 mm hosszban szétállnak. Felső részük finoman barázdált, tövüknél kisebb bunkó található.
A pollen sárga színű.
Termés
Terméséről a rendelkezésre álló forrás nem közöl részletes adatokat. A nemzetségre jellemző módon valószínűleg páros tüszőtermést fejleszt.
- Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a szél segítségével terjednek.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Északi Tartományában fordul elő, egyes források szerint Transvaal területén is megtalálható.
Élőhely: Gyér növényzetű, sziklás felszínű területeken él.
Kultúrában tartás
Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető. Erős fény hatására hajtásai intenzívebb vöröses árnyalatot ölthetnek. A szakirodalom általában félárnyékos tartást javasol, de fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.
Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért egyszerűen szaporítható dugványozással. A 4–5 hajtásból álló telepek már nyár elejétől virágozhatnak, és kedvező körülmények között nyár végéig többször is virágot hoznak. A magoncok rendszerint 2–3 éves korban virágoznak először.
A tenyészidőszakban havi 3–5 öntözés általában elegendő. Fontos, hogy két öntözés között a talaj részben kiszáradjon. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.
A szakirodalom szerint a téli pihenőidőszakban körülbelül 10 °C hőmérséklet ajánlott, időnkénti enyhe nedvesítéssel. Tapasztalatok szerint azonban teljesen szárazon is sikeresen teleltethető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.
A legjelentősebb kártevő a gyapjastetű, amely a hajtások között és a gyökérzónában egyaránt megtelepedhet. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések és a Helminthosporium fajok okozhatnak komolyabb problémát. A fertőzött hajtásokat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni.
Egyéb
Magyar nyelvű szakirodalom a selyemkórófélékről viszonylag kevés áll rendelkezésre. A témában azonban számos angol és német nyelvű szakkönyv és kiadvány érhető el.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Budai Ferenc
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 125. kártya