„Pachypodium horombense” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | ||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
[[Fájl:Pachypodium horombense-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Dr. Horváth Sándor]] | |||
[[Fájl:Pachypodium horombense-1.jpg|bélyegkép|Fotó: Dr. Horváth Sándor]] | |||
[[Fájl:Pachypodium horombense-2.jpg|bélyegkép|Fotó: Dr. Horváth Sándor]] | |||
[[Fájl:Pachypodium horombense-3.jpg|bélyegkép|Fotó: Dr. Horváth Sándor]] | |||
* A '''nemzetségnév''' az ógörög „pachys” = vastag, kövér, vaskos, jókora és „pous, podos” (illetve „podion” = kis láb, lábacska, lábazat, emelvény) szavakból ered. A név a megvastagodott szár alsó részére, valamint a víztároló alapszövetet tartalmazó gyökérnyakra utal, amely gyakran a talaj alatt helyezkedik el, és részben a hipokotil maradványa. | * A '''nemzetségnév''' az ógörög „pachys” = vastag, kövér, vaskos, jókora és „pous, podos” (illetve „podion” = kis láb, lábacska, lábazat, emelvény) szavakból ered. A név a megvastagodott szár alsó részére, valamint a víztároló alapszövetet tartalmazó gyökérnyakra utal, amely gyakran a talaj alatt helyezkedik el, és részben a hipokotil maradványa. | ||
* A '''fajnév''' az élőhelyéről, a Horombe fennsíkról, illetve a Horombe hegységről kapta a nevét Madagaszkár középső-déli részén. | * A '''fajnév''' az élőhelyéről, a Horombe fennsíkról, illetve a Horombe hegységről kapta a nevét Madagaszkár középső-déli részén. | ||
| 38. sor: | 41. sor: | ||
<span id="generatív-test"></span> | <span id="generatív-test"></span> | ||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
<span id="virág"></span> | <span id="virág"></span> | ||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
| 51. sor: | 53. sor: | ||
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | <span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | ||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
* '''Földrajzi elterjedés:''' Horombe hegység központi fennsíkja, Madagaszkár középső-déli része, Fianarantsoa, Ambatolahy-Kelivondraka út környéke, 500–1000 m tengerszint feletti magasságban. | * '''Földrajzi elterjedés:''' Horombe hegység központi fennsíkja, Madagaszkár középső-déli része, Fianarantsoa, Ambatolahy-Kelivondraka út környéke, 500–1000 m tengerszint feletti magasságban. | ||
* '''Élőhely, éghajlat, növénytársulás:''' gyér növényzetű gránitdombok, sziklák, sziklagyepek, ahol más ritka madagaszkári pozsgásokkal él együtt, például Pachypodium brevicaule, Euphorbia quartziticola, | * '''Élőhely, éghajlat, növénytársulás:''' gyér növényzetű gránitdombok, sziklák, sziklagyepek, ahol más ritka madagaszkári pozsgásokkal él együtt, például [[Pachypodium brevicaule]], [[Euphorbia quartziticola]], [[Aloe calcairophylla]], [[Aloe isalensis]] és [[Schizolaena tampoketsana]]. Idős egyedek alsó törzse akár 1,5 m széles is lehet, laposan szétterülve a sziklafelszíneken. | ||
<span id="kultúrában-tartás"></span> | <span id="kultúrában-tartás"></span> | ||
== Kultúrában tartás == | == Kultúrában tartás == | ||
Teljes napfényben fejlődik legjobban, részleges árnyékot is elviseli, de virágzása csökkenhet. Télen teljesen szárazon kell tartani 10 °C körül. | Teljes napfényben fejlődik legjobban, részleges árnyékot is elviseli, de virágzása csökkenhet. Télen teljesen szárazon kell tartani 10 °C körül. | ||
Átültetése háromévente ajánlott, ügyelve az erős tövisekre. Újsággal vagy más védőréteggel körbetekerve könnyebb megfogni. Talaj: szemcsés, porózus, kaktuszokhoz hasonló, pl. gránitmurvával kevert, jó vízelvezetésű. | Átültetése háromévente ajánlott, ügyelve az erős tövisekre. Újsággal vagy más védőréteggel körbetekerve könnyebb megfogni. Talaj: szemcsés, porózus, kaktuszokhoz hasonló, pl. gránitmurvával kevert, jó vízelvezetésű. | ||
Szaporítása magról történik; a magokat 24 órára meleg vízben áztatva kell vetni. Optimális hőmérsékleten (27–35 °C) 3–4 nap alatt csíráznak, de akár 6 hónap után is megjelenhetnek frissen kelt példányok. | Szaporítása magról történik; a magokat 24 órára meleg vízben áztatva kell vetni. Optimális hőmérsékleten (27–35 °C) 3–4 nap alatt csíráznak, de akár 6 hónap után is megjelenhetnek frissen kelt példányok. | ||
<span id="egyéb"></span> | <span id="egyéb"></span> | ||
== Egyéb == | == Egyéb == | ||
| 73. sor: | 74. sor: | ||
<span id="forrás"></span> | <span id="forrás"></span> | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' xxx. kártya | * Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' xxx. kártya (nyomtatásban nem jelent meg) | ||
[[Kategória:Pachypodium]] | [[Kategória:Pachypodium]] | ||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | [[Kategória:Pozsgások kártyák]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. augusztus 4., 16:01-kori változata
| Pachypodium horombense | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Apocynoideae |
| Nemzetség- csoport |
Malouetieae |
| Alnemzetség-csoport | Pachypodiinae |
| Nemzetség | Pachypodium |
| Faj | Pachypodium horombense |
 
| |
Tudományos név
- Pachypodium horombense H. Poisson in Bull. Acad. Malgache 1922-3, n. s. vi. 165, t. 9 (1924)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „pachys” = vastag, kövér, vaskos, jókora és „pous, podos” (illetve „podion” = kis láb, lábacska, lábazat, emelvény) szavakból ered. A név a megvastagodott szár alsó részére, valamint a víztároló alapszövetet tartalmazó gyökérnyakra utal, amely gyakran a talaj alatt helyezkedik el, és részben a hipokotil maradványa.
- A fajnév az élőhelyéről, a Horombe fennsíkról, illetve a Horombe hegységről kapta a nevét Madagaszkár középső-déli részén.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bulletin de l'Académie Malgache 1922-3, n. s. vi. 165, t. 9 (1924), in obs. et in adnot.
- Első leírása: H. Poisson, 1924
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: H. Poisson, 1924
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Szár (törzs)
Pozsgás, kaudiciform, pachycauliform növény. A főszár palackszerű, legfeljebb 1,5 m magas. Alsó része 50–70 cm átmérőjű, víztároló alapszövetében jelentős mennyiségű vizet raktároz. A palack feletti szár 20–30 cm átmérőjű, szürkészöld. A rövid, kövér ágak 10 cm átmérőjűek, 20–40 cm hosszúak, ezekből 6–20 mm átmérőjű hajtások nőnek, amelyek görbülnek és felfelé hajlanak.
Tövisek
Rövid, páros tövisek borítják a törzset és az ágakat. Hosszuk 3–10 mm, átmérőjük az alapnál 1–3 mm.
Levelek
Vastag, merev levelek, 25–80 mm hosszúak, 5–20 mm szélesek, lekerekített csúccsal és ékalakú levélvállal. Levélnyél 1–3 mm. Színük mélyzöld, fényes, középső és másodlagos erekkel sárgás-zöldes tónusban. Fonák világosabb, világoszöld erekkel és barnás emergencia pöttyökkel. Téli időszakban a növény leveleit lehullajtja.
Generatív test
Virág
Élénksárga, tavasszal virágzó. Virágszárak vékonyak, pihés kocsányokkal, virágok pihésekkel borítottak. Virág hossza 5–5,5 cm, széles tojásdad alakú fej. Alaprésze szinte hengeralakú, csészelevelek csúcsától öt hosszanti zsebszerű kiemelkedéssel tagolt. Belseje öt részre osztott, amelybe a táplálkozó rovarok be tudnak mászni a beporzás céljából. Virágzáskor megkülönböztethetetlen a Pachypodium rosulatum-tól.
Termés és mag
Termése kétágú, ikertüsző, 14 cm hosszú, 7 mm átmérőjű, éretten szürke–barnásszürke. Magok oválisak, kb. 2×4 mm, lapos cseppalakúak, szürkésbarnásak, fehér repítőkészülékkel 10–12 mm hosszban.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Horombe hegység központi fennsíkja, Madagaszkár középső-déli része, Fianarantsoa, Ambatolahy-Kelivondraka út környéke, 500–1000 m tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás: gyér növényzetű gránitdombok, sziklák, sziklagyepek, ahol más ritka madagaszkári pozsgásokkal él együtt, például Pachypodium brevicaule, Euphorbia quartziticola, Aloe calcairophylla, Aloe isalensis és Schizolaena tampoketsana. Idős egyedek alsó törzse akár 1,5 m széles is lehet, laposan szétterülve a sziklafelszíneken.
Kultúrában tartás
Teljes napfényben fejlődik legjobban, részleges árnyékot is elviseli, de virágzása csökkenhet. Télen teljesen szárazon kell tartani 10 °C körül. Átültetése háromévente ajánlott, ügyelve az erős tövisekre. Újsággal vagy más védőréteggel körbetekerve könnyebb megfogni. Talaj: szemcsés, porózus, kaktuszokhoz hasonló, pl. gránitmurvával kevert, jó vízelvezetésű. Szaporítása magról történik; a magokat 24 órára meleg vízben áztatva kell vetni. Optimális hőmérsékleten (27–35 °C) 3–4 nap alatt csíráznak, de akár 6 hónap után is megjelenhetnek frissen kelt példányok.
Egyéb
A vastag törzs és ágak víztárolásra alkalmasak. Fiatal részek fotoszintetizálnak, levelek a vízpárolgás csökkentésére lehullanak a száraz időszakban. A tövisek a ködből és harmatból származó nedvességet a törzsbe vezetik.
Szerzők
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Kép: dr. Horváth Sándor
- Lektorálta és társszerzőként kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások xxx. kártya (nyomtatásban nem jelent meg)