Orbea semota

Orbea semota
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Orbea
Faj	Orbea semota

Tudományos név

• Orbea semota (N. E. Brown) L. C. Leach 1975
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin „orbs, orbis” = kör szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú párta (gyűrű, annulus) található.
• A fajnév latin jelentése távoli, távol eső, távol lévő, félreeső, különböző. Valószínűleg a faj élőhelyének távoli voltát jellemzi, bár az első leírásban Nicholas Edward Brown nem ad magyarázatot a névadásra.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mondoa település környéke, Tanzánia
• Első leírása: Cactus and Succulent Journal (USA) 4: 393. 1933.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Leslie Charles Leach 1975

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Ceropegia semota (NEBr.) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 428 (2017)
• Stapelia semota NEBr. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 4:393 (1933)

Heterotípusos szinonimák

• Ceropegia semota subsp. orientalis (Bruyns) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 428 (2017)
• Orbea orientalis (Bruyns) Plowes in Bradleya 31: 162 (2013)
• Orbea semota subsp. orientalis Bruyns in Syst. Bot. Monogr. 63: 136 (2002)
• Stapelia discoidea Oberm. in ACWhite & BLSloane, Stapelieae, ed. 2, 3, 1167 (1937)
• Stapelia kagerensis Lebrun & Taton in Expl. Parc Nat. Kagera 1: 108 (1948)
• Stapelia molonyae ACWhite & B.Sloane in Stapelieae, ed. 2, 2: 435 (1937)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lehet egyhajtású növény, de kultúrában általában elágazik és kis tömör, párnaszerű csoportokat képez. Négybordás hajtásai többnyire elheverők, 5–8 cm hosszúak és 1 cm átmérőjűek. Színük szürkészöld vagy sötétzöld, néha sötét vörösesbarna foltokkal tarkított.

Szemölcsök

Szemölcsei 5–10 mm hosszúak, kúposak, hegyesek.

Generatív test

Virág

• Elhelyezkedése: virágai a hajtás bármely részén megjelenhetnek, 1–3 virágból álló virágzatot alkotnak
• Illata: kellemetlen dögszagot árasztanak
• Virágkocsány: 2–3,5 cm hosszú és 2–3 mm vastag
• Csészelevelek: villásak és viszonylag hosszúak
• Párta: sekély, pártalebenyekkel mélyen tagolt, 3,5–5 cm átmérőjű. Színe sötét vörösesbarna vagy sárga, az előbbi esetben a pártalebenyek különböző mértékben sárga rajzolatúak. A párnaszerű pártagyűrű ötszög alakú
• Pártalebenyek: 1,5–2 cm hosszúak és 1 cm szélesek, feszesen szétterülnek vagy enyhén visszahajlanak. Belső oldaluk keresztirányban változó mértékben barázdált, egyenetlen felületű, szegélyük hajas. A szőrszálak vörösek vagy ezüstös fehérek, alig 3 mm hosszúak, csillószerűek, a legkisebb légmozgásra is érzékenyek
• Korona: 7,5 mm átmérőjű, a párta fölé nyúlik. A külső korona sötétbarna vagy gesztenyebarna, fordított tál alakú. A belső korona sárgás, kissé a porzók fölé nyúlik

Termés

Termése 8–11 cm hosszú és kb. 1–1,2 cm átmérőjű, tompa kúpos végű, megérve vörösödő ikertüsző.

• Magja: sok, kb. 8 × 4 mm-es, barnás színű és szőrüstökkel (repítő készülék) rendelkező, ovális, lapos mag

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: a típus élőhelye Mondoa település környékén Tanzániában van, de elterjedt Ruandában, Kenyában és Tanzániában
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony vidéki és felföldi szavannákon él. A növények általában sziklakibukkanásokon fordulnak elő, gyéren növő cserjék társaságában, azok némi árnyékában. Az első leírás egy szárított példány és egy ceruzarajz alapján készült

Kultúrában tartás

A kultúrában nevelt növények néhány tulajdonságukban eltérnek a leírásban ismertetettektől. A növények itt minden esetben elágaznak és csoportot alkotnak, valamint általában a hajtások méretei is nagyobbak. A könnyen nevelhető és könnyen virágoztatható selyemkórók közé tartozik. A növény kizárólag ásványi összetételű ültetőközeget igényel. Május elejétől szeptember közepéig a szabadban tartható csapadék elleni védelemmel és árnyékolással. Öntözése általában nagyon mérsékelt kell legyen, a nagy nyári melegben azonban lehet bőségesebb. Az őszi hónapokat üvegházban tölti, itt októberben még öntözést, később napos időben esetenként vizes permetezést kap. A téli hónapokat egy viszonylag világos, enyhén fűtött helyiségben tölti (kb. 10–15 °C-on), havonta egy vizes permetezéssel. Egész évben nagyon oda kell figyelni a növényvédelemre, a gyapjastetű nagyon könnyen megtámadja és nagyon nehéz megszüntetni a fertőzést, ezért felszívódó, ún. szisztémikus szerek ajánlatosak. Virágzása nyáron és ősszel várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A sárga virágú formát gyakran Orbea semota var. lutea néven találjuk az árjegyzékekben és a gyűjteményekben is így jelölik, de ilyen néven leírás soha nem született.

Egyéb

A virágok kellemetlen szagát butánsav, közismertebb nevén vajsav okozza. Ez a szerves vegyület a természetben gyakori, általában észtereiben fordul elő. Például a vaj avasodásakor vagy a hús romlása során az észterekből felszabaduló vajsav okozza a nehezen elviselhető, bomló állati tetem szagot. Nagy mennyiségben szabadul fel a páfrányfenyő terméseinek erjedésekor is, ezért közparkokban ennek a fának ma már csak hím ivarú egyedeit igyekeznek ültetni. Az emberi verejték is tartalmaz szabad vajsavat, amelyet baktériumok hoznak létre az észter bontásával.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 684. kártya