Pygmaeocereus bieblii subsp. kuehhasii

Pygmaeocereus bieblii subsp. kuehhasii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Pygmaeocereus
Faj	Pygmaeocereus bieblii
Alfaj	Pygmaeocereus bieblii subsp. kuehhasii

Tudományos név

• Pygmaeocereus bieblii subsp. kuehhasii (Diers) Ostolaza, Cactus Perú: 404. 2014. Sec. Kew WCVP (2019)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin pygmaeus (törpe) és a cereus (viaszgyertya, oszlopos növekedésű kaktusz) szavak kompozíciója, amely a taxon kistermetű morfológiájára utal. * A bieblii fajspecifikus jelzőt a felfedező, Wolfgang Biebl német kaktuszgyűjtő tiszteletére adta a leíró szerző.
• A kuehhasii alfaji epitetont Lothar Diers az osztrák kaktuszkutató és utazó, Franz Kühhas tiszteletére választotta, aki szintén intenzíven tanulmányozta a perui kaktuszflórát.

Típus

• Pygmaeocereus bieblii var. kuehhasii Diers; Gyűjtő: Franz Kühhas, Peru, Ancash, kb. 600 m tengerszint feletti magasságban; Holotípus: Kaktuszuarium Stadt Zürich (ZSS).
• Első leírása: Varietásként Lothar Diers írta le 1995-ben a „Kakteen und andere Sukkulenten” (KuaS) folyóiratban (46: 257–260).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alfaji rangra emelte és az érvényes kombinációt létrehozta Carlos Ostolaza 1998-ben (Cactaceae Consensus Initiatives 6: 9).

A(z) Pygmaeocereus bieblii subsp. kuehhasii szinonimái

• ≡ Pygmaeocereus bieblii var. kuehhasii, ≡ Haageocereus bieblii subsp. kuehhasii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növények apró termetűek, többnyire magányosak vagy az idősebb példányok tőben kevéssé sarjadók. A sötétzöld, lapított gömbölyded szár nagyrészt a talaj felszíne alá süllyed, magassága 1–2 cm, átmérője 2–3,5 cm közötti. A gyökérzet vaskos, húsos répaszerű karógyökér, amely képessé teszi a növényt a túlélésre a hosszan tartó szárazság idején. A bordák száma 11–16, spirális elrendeződésűek, apró, különálló, lekerekített szemölcsök-re tagolódnak. Az axillák csupaszok. Az areolák elliptikusak, kezdetben fehéres gyapjúval borítottak, később megkopaszodnak.

• Középtövis: Rendszerint hiányzik, ritkán 1 darab apró, kevéssé differenciált középtövis fejlődik.
• Peremtövis: 5–9 darab, 0,5–1,5 mm hosszúak, tűszerűek, fehéresek vagy halványszürkék, fésűszerűen a szár felszínére simulnak, így a szárat nem takarják el teljesen.

Generatív test

Virág

A virágok a csúcsközeli areolákból fejlődnek, éjszakai nyílásúak, de a virágzás gyakran a következő nap délelőttjéig tart. A virág tölcsér alakú, rendkívül hosszú, karcsú virágcsővel, teljes hossza 5–7 cm, átmérője kinyílva 2,5–3 cm, színe fehér, és áthatóan kellemes illatú.

• Takarólevelek: A karcsú virágcső külső részét apró pikkelyek és gyér szőrök borítják. A belső lepellevél cimpái tiszta fehérek, keskeny lándzsásak vagy lapát alakúak, a külső lepellevél szirmai zöldesbarna tónusúak.
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a virágcső felső torkában rögzülnek, a portokok sárga színűek. A termő alsó állású, a bibeszál krémszínű, a bibe 5–7 halványsárga ágú.

Termés

A termés húsos, bogyószerű, tojásdad vagy gömbölyded, éretten vörösesbarna vagy matt zöldes, átmérője 6–8 mm, a csúcsán a száraz virágmaradvánnyal.

• Magja: A magok rendkívül aprók, kb. 0,8 mm-esek, matt feketék, finoman bibircses maghéjjal.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Peru területén, Ancash megye száraz és kopár völgyeiben, a Cordillera Negra nyugati lejtőinek korlátozott kiterjedésű mikroklimatikus zónáiban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Köves, durva törmelékes hordaléktalajon él kb. 600 m tengerszint feletti magasságban. Tipikus geofiton életmódot folytat: a száraz évszakban szinte teljesen visszahúzódik a köves talajba. A szükséges nedvességet szinte kizárólag a Csendes-óceán felől érkező éjszakai és hajnali ködfátyol kondenzációjából nyeri.

Kultúrában tartás

Kultúrában lassú növekedésű és fokozottan rothadásérzékeny taxon. A húsos gyökérzet miatt kizárólag teljesen ásványi, jó vízáteresztő aljzatban tartható szabadgyökeresen. Az öntözést a tavaszi és nyári meleg napokra kell korlátozni, a téli nyugalmi időszakban teljesen száraz, hűvös (8–10 °C-os) és fagymentes elhelyezést igényel. A gyűjteményekben a biztonságos nevelés érdekében gyakran oltják Echinopsis alanyra, ám ekkor hajlamos a természetes lapított habitus elvesztésére és a természetellenes megnyúlásra.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pygmaeocereus bieblii subsp. kuehhasii elkülönül a törzsalaktól (subsp. bieblii) kissé magasabb bordaszámával és a peremtövisek számával, amelyek némileg sűrűbb fésűs elrendezést mutatnak. A Pygmaeocereus bylesianus fajtól biztosan megkülönbözteti a sokkal rövidebb, szorosan a növénytestre simuló tövisrendszere és a szigorúan lapított gömbölyded formája, amely alapján vegetatív állapotban könnyen összetéveszthető egyes Eriosyce taxonokkal.

Szukkulens taxonok

• (Mivel a taxon alfaj szintű, ez a szakasz a rendszerutasítás értelmében üresen marad.)*

Taxonómia és filogenetika

A nemzetséget molekuláris filogenetikai adatok (például Boris O. Schlumpberger és Susanne S. Renner kutatásai) a *Trichocereeae* törzsbe helyezik, ahol a Haageocereus nemzetség közeli rokonának bizonyult. Bár David Richard Hunt javasolta a nemzetség összevonását a Haageocereus-szal, a modern adatbázisok (POWO, Caryophyllales.org) a Pygmaeocereus-t önálló generusként tartják számon, morfológiailag és ökológiailag (szenderalkatú lepkék általi éjszakai beporzás) erősen specializált jellegei miatt. Az alfaji szintű besorolást Carlos Ostolaza revíziója stabilizálta a nemzetközi nómenklatúrában.

Forrás

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:1001407-1
• https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/e403dbe6-be99-4cc1-9b19-450f24fe97fc