Ugrás a tartalomhoz

„Orbea sprengeri” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: Kézi visszaállítás
 
11. sor: 11. sor:
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' [[Peter Vincent Bruyns]] 2000-ben ''[[Orbea sprengeri]]'' néven kombinálta újra a fajt; a kombináció az ''Aloe'' 37. kötetének 76. oldalán jelent meg.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' [[Peter Vincent Bruyns]] 2000-ben ''[[Orbea sprengeri]]'' néven kombinálta újra a fajt; a kombináció az ''Aloe'' 37. kötetének 76. oldalán jelent meg.


{{Típusfaj | Huernia sprengeri | limit=5}}
{{Típusfaj | Orbea sprengeri | limit=5}}


=== Szinonimák ===
=== Szinonimák ===

A lap jelenlegi, 2026. október 2., 15:41-kori változata

Orbea sprengeri

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Orbea
Faj Orbea sprengeri
Google képek Bing képek
Huernia sprengeri

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Orbea sprengeri
Rendszertani besorolás
Faj Huernia sprengeri

Tudományos név

  • Orbea sprengeri (E.Dammann & Sprenger) Bruyns, 2000
    elfogadott, érvényes név
  • Huernia sprengeri E.Dammann & Sprenger, 1893
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • Az Orbea nemzetségnév a latin orbis („kör”, „korong”) szóból származik, és a nemzetség virágainak feltűnő, gyűrűs szerkezetére, az annulusra utal.
  • A sprengeri fajnév Carl Ludwig Sprenger nevét őrzi, aki a növény első leírásának egyik szerzője volt.
Fotó: Budai Ferenc

Típus

Orbea sprengeri képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Huernia sprengeri
  • Caralluma sprengeri
  • Angolluma sprengeri
  • Pachycymbium sprengeri
  • Ceropegia sprengeri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Kis termetű, pozsgás, leterülő növény, amely laza szőnyegeket alkot. A szárok 5–15 cm hosszúak és mintegy 1 cm átmérőjűek, lekerekítetten négyélűek, esetenként tarackoló jellegűek. Színük szürkészöld, amelyen lilásbarna mintázat jelenhet meg. A szárakon négy sorban elhelyezkedő, szétálló, kúpos szemölcs- vagy fogszerű képletek találhatók; ezek 5–11 mm hosszúak lehetnek, végük finoman kihegyesedő.

A levelek erősen redukáltak, levélkezdemények formájában jelennek meg. A levélrudimentumok kúposak, 1–2 mm hosszúak és hegyesek, pálhalevelek nélkül. A gyökérzet részletes morfológiájáról a felhasznált források nem közölnek adatot.

Generatív test

Virág

A virágzat a szár csúcsának közelében fejlődik, és általában 1–4 virágból áll. A virágkocsányok 4–10 mm hosszúak. A virágok rendszerint függőlegesen állnak, és erős, kellemetlen szagot árasztanak.

  • Takarólevelek: A csésze karéjai lándzsásak, 3–5 mm hosszúak. A párta kerék alakú, 2–4,4 cm átmérőjű; a sziromlevelek karéjai szétállók vagy kissé visszahajlók, tojásdad-lándzsásak, 9–20 × 5–8 mm méretűek. A sziromlevelek felső oldala halványzöld, lilás foltokkal, zöldes vagy barnás, esetenként lilásbarna, felülete sima, ráncos vagy félgömb alakú kiemelkedésekkel borított. A pártacső lapos, közepén bemélyedéssel.
  • Ivarlevelek: A gynostegium sárga, esetenként vöröses rajzolattal, vagy vörös színű. A korona vastag, lencse alakú körvonalú, kerek vagy lekerekítetten ötszögletű, 2–3 × 4–6 mm méretű. A porzószálak közötti koronakaréjok vastag gyűrűvé forrtak össze, a porzós koronakaréjok pedig a gyűrűbe illeszkednek; csúcsi részeik hosszúkás-elliptikusak vagy téglalap alakúak, 1–1,5 mm hosszúak, a portokokhoz simulnak. A termő és a bibe részletes morfológiája a felhasznált forrásokban nem szerepel.

Termés

A termés részletes morfológiai jellemzőiről a felhasznált források nem közölnek adatot.

  • Magja: A mag részletes morfológiai jellemzőiről a felhasznált források nem közölnek adatot.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Szudán, Dél-Szudán, Eritrea, Etiópia, Szomália, Kenya, Szaúd-Arábia és Jemen. A faj őshonos elterjedése Északkelet-Szudántól Kenyáig, valamint az Arab-félsziget délnyugati részéig terjed.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban sivatagi és száraz cserjés élőhelyeken fordul elő. Pozsgás, leterülő életmódú növény, amely laza szőnyegeket alkot. A szárok a talaj közelében fejlődnek, és a növény száraz, meleg környezethez alkalmazkodott.

Kultúrában tartás

A faj a pozsgásnövény-gyűjteményekben tartott Stapeliinae-k közé tartozik. A termesztésben jó vízáteresztő képességű, ásványos jellegű közeg és világos, meleg elhelyezés alkalmas számára. Pozsgás növényként a pangó vizet kerülni kell. A faj virágai erősen kellemetlen szagúak, ami a természetben a virágok megporzásában szerepet játszó rovarokhoz való alkalmazkodással hozható összefüggésbe.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Orbea sprengeri jellegzetes bélyege a kis méretű, négyélű, szürkészöld, lilásbarna mintázatú szár, amelyen négy sorban nagy, kúpos szemölcsszerű képletek fejlődnek. A virágok viszonylag nagyok a növényhez képest, kerék alakú pártájuk 2–4,4 cm átmérőjű, és erősen kellemetlen szagú.

A faj különösen a szárok négy sorban álló, 5–11 mm hosszú kúpos képleteivel és a virágok színével, alakjával különíthető el. A virágok külső megjelenése változatos lehet: a párta halványzöld, lilás foltos, zöldes, barnás vagy lilásbarna is lehet.

Szukkulens taxonok

A Orbea sprengeri a Apocynaceae család Asclepiadoideae alcsaládjába, a Ceropegieae tribuszba és a Stapeliinae szubtribuszba tartozó pozsgás növény. A száraz élőhelyhez alkalmazkodva húsos, vízraktározó szárakat fejleszt, míg levelei erősen redukáltak.

Taxonómia és filogenetika

A Orbea sprengeri a Apocynaceae családba, a Asclepiadoideae alcsaládba, a Ceropegieae tribuszba és a Stapeliinae szubtribuszba tartozó Orbea faj.

A növényt Ernst Dammann és Carl Ludwig Sprenger 1893-ban Huernia sprengeri néven írta le. Később Caralluma sprengeri, Pachycymbium sprengeri, Angolluma sprengeri és Ceropegia sprengeri néven is szerepelt. Peter Vincent Bruyns 2000-ben helyezte az Orbea nemzetségbe, létrehozva a jelenleg elfogadott Orbea sprengeri kombinációt.

A Plants of the World Online jelenlegi kezelése szerint a faj elfogadott, és négy elfogadott alfaja van: subsp. commutata, subsp. foetida, subsp. ogadensis és subsp. sprengeri.

Egyéb

A faj virágai erős, kellemetlen szagot árasztanak. Ez a Stapeliinae csoport több tagjánál ismert virágbiológiai alkalmazkodás, amely a virágokat látogató, bomló szerves anyaghoz kötődő rovarok vonzásával áll összefüggésben.

A faj 2024-es, Kew által közölt kihalási kockázati előrejelzése szerint várhatóan nem veszélyeztetett; az előrejelzés megbízhatóságát magabiztosnak minősítették.

Forrás