„Kategória:Acanthocereus” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „ = '''''Acanthocereus''''' = '''''Acanthocereus''''' a kaktuszfélék (''Cactaceae'') családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. A nemzetség tagjai karcsú, oszlopszerű szárukkal és éjszaka nyíló, nagy fehér virágaikkal ismertek. Természetes elterjedésük Közép- és Dél-Amerikára terjed ki, ahol száraz vagy félszáraz élőhelyeken élnek. Díszértékük miatt világszerte kedvelt növények, és gyakran használjá…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (7 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
== ''Acanthocereus'' (Engelm. ex A.Berger) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 432. 1909. Sec. Korotkova & al. (2017) == | |||
Típusfaj: ''Acanthocereus baxaniensis'' (Karw. ex Pfeiff.) Borg | |||
'''''Acanthocereus''''' a kaktuszfélék (''Cactaceae'') családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. A | '''''Acanthocereus''''' a kaktuszfélék (''Cactaceae'') családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. (caryophyllales.org) A nemzetségbe oszlopos, liánszerű vagy kúszó-bokros növények tartoznak. A szárak gyakran hosszúak, ívelt vagy kúszó-terjedő habitusúak, ritkán egyenes, fás „oszlopos” szárú egyedekké fejlődnek; többszörösen elágazhatnak és gyakran sűrű, bokros állományt alkotnak. | ||
== Etimológia == | |||
Az '''''Acanthocereus''''' nemzetségnév etimológiája a növény jellegzetes külső megjelenésére utal. | |||
A név két görög/latin eredetű szóból tevődik össze: | |||
# ''Acantho-'' (görögül: ακανθα, ''akantha''): Jelentése '''tüske, szúrósság, tövis'''. | |||
# '''''cereus''''' (latinul: ''cereus''): Jelentése '''viaszgyertya'''. Ezt a szót a hosszú, oszlopos (''oszlopos növekedésű'') kaktuszok nemzetségére használták. | |||
A kettő összeolvadásából az '''''Acanthocereus''''' jelentése: '''„tövises oszlopkaktusz”'''. | |||
Ez az elnevezés jól jellemzi a nemzetség fajait, amelyek általában vaskos, bordázott, oszlopszerű szárakkal rendelkeznek, sűrűn borítva erős, hegyes tövisekkel. | |||
== Morfológia és jellemzők == | == Morfológia és jellemzők == | ||
A virágok | A szárak 3–5 (ritkábban 7) jól fejlett, keskeny, szögletes vagy szárnyas bordával rendelkeznek, bordák közötti távolság mentén helyezkednek el az areolák. Az areolákon rövid, ritkás gyapjas merev, gyakran erős, feketés-sötét tövisek találhatók. | ||
A virágok nagyok, tölcsér- vagy harang alakúak, krémszínűek vagy krémszínű-fehérek, általában éjszaka nyílnak. A virág viszonylag keskeny és hosszú, pikkelyes, és gyakran különálló tövisek és kevés gyapjas szőrzet található rajta. A virágzás jellemzően rövid ideig tart. | |||
A | A termések bogyószerűek (kerek, ovális vagy enyhén hengeres-tojásdad formájúak), piros vagy zöld héjúak lehetnek, a termés húsos. A belső magok fényesek, fekete színűek, alakjuk széles ovális, méretük akár 4,8 mm is lehet. | ||
== Taxonómia == | == Taxonómia == | ||
A nemzetség érvényes tudományos neve: Acanthocereus (Engelm.) Britton & Rose. A genus első formális leírása 1909-ben jelent meg a *Contributions from the United States National Herbarium* 12(10): 432 kötetben. | |||
A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Hylocereeae tribusba tartozik, ahová több hasonló életmódú és virágfelépítésű nemzetség is sorolható, mint a Selenicereus és a Hylocereus. | |||
== Filogenetika == | |||
A ''Peniocereus'' subg. ''Pseudoacanthocereus'' és az ''Acanthocereus'' testvércsoporti kapcsolata számos alkalommal kimutatásra került, magas statisztikai támogatással a plasztisz adatokból (Nyffeler 2002; Arias & al. 2005; Korotkova & al. 2017). Ezen eredmények alapján az '''''Acanthocereus'' csak akkor monofiletikus''' (természetes csoport), ha magában foglalja a ''Peniocereus'' subg. ''Pseudoacanthocereus''-t is. Ezért '''Korotkova és munkatársai (2017)''' az ''Acanthocereus'' új körülhatárolását javasolták, amely most már tartalmazza a kilenc korábbi ''Peniocereus'' subg. ''Pseudoacanthocereus'' fajt is. | |||
A genetikai vizsgálatok egyértelműen kimutatták: | |||
A | # '''Testvércsoporti kapcsolat:''' A két növénycsoport (''Acanthocereus'' és ''Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus'') '''közeli rokon''', valójában testvércsoportot alkotnak. | ||
# '''Rendszertani konklúzió:''' Ha megtartották volna a régi besorolást, az ''Acanthocereus'' nem lett volna monofiletikus, mert a ''Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus'' “beleágyazódott” volna, vagy közvetlenül mellette helyezkedett volna el. Ahhoz, hogy az ''Acanthocereus'' a leszármazási fa alapján '''természetes, egységes csoportot''' alkosson, '''bele kellett olvasztani''' a ''Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus'' összes faját. | |||
# '''Eredmény:''' Az ''Acanthocereus'' nemzetség '''kiszélesedett''', és magában foglalja a korábbi kilenc ''Peniocereus'' fajt is. | |||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
Az | Az Acanthocereus fajok Közép- és Dél-Amerika területén őshonosak, előfordulásuk Mexikótól és a Karib-térségtől egészen Brazíliáig és Argentínáig terjed. Élőhelyeik változatosak: megtalálhatók sivatagokban, száraz bozótosokban, trópusi erdőkben és szavannákon. | ||
A növények általában száraz vagy félszáraz, szezonálisan száraz (dry tropical / seasonally dry) erdőkben, bozótosokban, szavannás területeken, sziklás vagy laza talajú cserjésekben, gyakran part menti, sziklás vagy teraszos élőhelyeken élnek. | |||
== Jelentősebb fajok == | |||
* ''Acanthocereus tetragonus'' — igen elterjedt, Dél-Florida–tól Texasig és Karib-térségtől Venezuela-ig. | |||
* ''Acanthocereus chiapensis'' — Mexikó délkeleti részén és Honduras környékén őshonos. :contentReference[oaicite:16] | |||
* ''Acanthocereus cuixmalensis'' — szintén elfogadott faj, Mexikó délnyugati térségéből. | |||
* Acanthocereus paradoxus — újonnan leírt, endemikus faj Jalisco (Mexikó) környékéről. | |||
== Megjegyzés a korábbi rendszertani áttekintésekhez == | |||
Korábbi taxonómiai rendszerekben egyes Acanthocereus-hoz tartozó fajokat más nemzetségekbe — például Peniocereus vagy Nyctocereus — soroltak. Az utóbbi évtizedek taxonómiai revíziói és modern nomenklatúra-ellenőrzések következtében a POWO jelenleg 17 fajt ismer el az Acanthocereus nemzetségben. | |||
Számos korábbi név szinonimmá vált, illetve egyes fajt átminősítettek — ezért fontos a fajneveknél és forrásoknál mindig friss adatbázist használni. | |||
== Kultúrában == | == Kultúrában == | ||
Az '''''Acanthocereus''''' fajok könnyen nevelhetők, ezért népszerű dísznövények. | Az '''''Acanthocereus''''' fajok könnyen nevelhetők, ezért népszerű dísznövények. | ||
* '''Talaj:''' jó vízáteresztésű, humuszos talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék). | |||
* '''Fény:''' világos, napos helyen fejlődnek legjobban, de a tűző déli napot érdemes kerülni. | |||
* '''Öntözés:''' mérsékelt vízellátást igényelnek, két öntözés között a talaj teljes kiszáradása javasolt. | |||
* '''Hőmérséklet:''' melegkedvelők, a 10 °C alatti hőmérsékletet rosszul viselik. | |||
* '''Tápanyag:''' a növekedési időszakban havonta egyszer kiegyensúlyozott tápoldat adható. | |||
Szaporításuk történhet magról vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni. | Szaporításuk történhet magról vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni. | ||
== Gazdasági és ökológiai jelentőség == | == Gazdasági és ökológiai jelentőség == | ||
Ökológiai szerepük | Ökológiai szerepük: a virágokat éjszakai beporzók, például denevérek és molyok látogatják, amelyek kulcsszerepet játszanak az élőhelyek beporzási hálózatában. A növények menedéket és táplálékot nyújtanak számos madárnak és rovarnak. | ||
Néhány faj természetes állományát veszélyezteti az élőhelypusztulás és a túlzott gyűjtés, míg mások idegen területeken invazív viselkedést mutatnak. | Néhány faj természetes állományát veszélyezteti az élőhelypusztulás és a túlzott gyűjtés, míg mások idegen területeken invazív viselkedést mutatnak. | ||
== | == Szerzők és forrás == | ||
* '''Szerkesztette:''' Gyúró Zoltán dr. | |||
* '''Kép:''' | |||
* '''Lektorálta:''' | |||
* '''Forrás:''' | |||
** https://caryophyllales.org/ | |||
** https://powo.science.kew.org/ | |||
** https://thelastcactusclassification.top/category/acanthocereus/ | |||
[[Kategória:Cactaceae]] | |||
A lap jelenlegi, 2025. december 16., 10:00-kori változata
Acanthocereus (Engelm. ex A.Berger) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 432. 1909. Sec. Korotkova & al. (2017)
Típusfaj: Acanthocereus baxaniensis (Karw. ex Pfeiff.) Borg
Acanthocereus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 17 fajt foglal magában. (caryophyllales.org) A nemzetségbe oszlopos, liánszerű vagy kúszó-bokros növények tartoznak. A szárak gyakran hosszúak, ívelt vagy kúszó-terjedő habitusúak, ritkán egyenes, fás „oszlopos” szárú egyedekké fejlődnek; többszörösen elágazhatnak és gyakran sűrű, bokros állományt alkotnak.
Etimológia
Az Acanthocereus nemzetségnév etimológiája a növény jellegzetes külső megjelenésére utal.
A név két görög/latin eredetű szóból tevődik össze:
- Acantho- (görögül: ακανθα, akantha): Jelentése tüske, szúrósság, tövis.
- cereus (latinul: cereus): Jelentése viaszgyertya. Ezt a szót a hosszú, oszlopos (oszlopos növekedésű) kaktuszok nemzetségére használták.
A kettő összeolvadásából az Acanthocereus jelentése: „tövises oszlopkaktusz”.
Ez az elnevezés jól jellemzi a nemzetség fajait, amelyek általában vaskos, bordázott, oszlopszerű szárakkal rendelkeznek, sűrűn borítva erős, hegyes tövisekkel.
Morfológia és jellemzők
A szárak 3–5 (ritkábban 7) jól fejlett, keskeny, szögletes vagy szárnyas bordával rendelkeznek, bordák közötti távolság mentén helyezkednek el az areolák. Az areolákon rövid, ritkás gyapjas merev, gyakran erős, feketés-sötét tövisek találhatók. A virágok nagyok, tölcsér- vagy harang alakúak, krémszínűek vagy krémszínű-fehérek, általában éjszaka nyílnak. A virág viszonylag keskeny és hosszú, pikkelyes, és gyakran különálló tövisek és kevés gyapjas szőrzet található rajta. A virágzás jellemzően rövid ideig tart.
A termések bogyószerűek (kerek, ovális vagy enyhén hengeres-tojásdad formájúak), piros vagy zöld héjúak lehetnek, a termés húsos. A belső magok fényesek, fekete színűek, alakjuk széles ovális, méretük akár 4,8 mm is lehet.
Taxonómia
A nemzetség érvényes tudományos neve: Acanthocereus (Engelm.) Britton & Rose. A genus első formális leírása 1909-ben jelent meg a *Contributions from the United States National Herbarium* 12(10): 432 kötetben. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Hylocereeae tribusba tartozik, ahová több hasonló életmódú és virágfelépítésű nemzetség is sorolható, mint a Selenicereus és a Hylocereus.
Filogenetika
A Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus és az Acanthocereus testvércsoporti kapcsolata számos alkalommal kimutatásra került, magas statisztikai támogatással a plasztisz adatokból (Nyffeler 2002; Arias & al. 2005; Korotkova & al. 2017). Ezen eredmények alapján az Acanthocereus csak akkor monofiletikus (természetes csoport), ha magában foglalja a Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus-t is. Ezért Korotkova és munkatársai (2017) az Acanthocereus új körülhatárolását javasolták, amely most már tartalmazza a kilenc korábbi Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus fajt is.
A genetikai vizsgálatok egyértelműen kimutatták:
- Testvércsoporti kapcsolat: A két növénycsoport (Acanthocereus és Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus) közeli rokon, valójában testvércsoportot alkotnak.
- Rendszertani konklúzió: Ha megtartották volna a régi besorolást, az Acanthocereus nem lett volna monofiletikus, mert a Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus “beleágyazódott” volna, vagy közvetlenül mellette helyezkedett volna el. Ahhoz, hogy az Acanthocereus a leszármazási fa alapján természetes, egységes csoportot alkosson, bele kellett olvasztani a Peniocereus subg. Pseudoacanthocereus összes faját.
- Eredmény: Az Acanthocereus nemzetség kiszélesedett, és magában foglalja a korábbi kilenc Peniocereus fajt is.
Elterjedés és élőhely
Az Acanthocereus fajok Közép- és Dél-Amerika területén őshonosak, előfordulásuk Mexikótól és a Karib-térségtől egészen Brazíliáig és Argentínáig terjed. Élőhelyeik változatosak: megtalálhatók sivatagokban, száraz bozótosokban, trópusi erdőkben és szavannákon. A növények általában száraz vagy félszáraz, szezonálisan száraz (dry tropical / seasonally dry) erdőkben, bozótosokban, szavannás területeken, sziklás vagy laza talajú cserjésekben, gyakran part menti, sziklás vagy teraszos élőhelyeken élnek.
Jelentősebb fajok
- Acanthocereus tetragonus — igen elterjedt, Dél-Florida–tól Texasig és Karib-térségtől Venezuela-ig.
- Acanthocereus chiapensis — Mexikó délkeleti részén és Honduras környékén őshonos. :contentReference[oaicite:16]
- Acanthocereus cuixmalensis — szintén elfogadott faj, Mexikó délnyugati térségéből.
- Acanthocereus paradoxus — újonnan leírt, endemikus faj Jalisco (Mexikó) környékéről.
Megjegyzés a korábbi rendszertani áttekintésekhez
Korábbi taxonómiai rendszerekben egyes Acanthocereus-hoz tartozó fajokat más nemzetségekbe — például Peniocereus vagy Nyctocereus — soroltak. Az utóbbi évtizedek taxonómiai revíziói és modern nomenklatúra-ellenőrzések következtében a POWO jelenleg 17 fajt ismer el az Acanthocereus nemzetségben. Számos korábbi név szinonimmá vált, illetve egyes fajt átminősítettek — ezért fontos a fajneveknél és forrásoknál mindig friss adatbázist használni.
Kultúrában
Az Acanthocereus fajok könnyen nevelhetők, ezért népszerű dísznövények.
- Talaj: jó vízáteresztésű, humuszos talajt igényelnek (homok, perlites tőzegkeverék).
- Fény: világos, napos helyen fejlődnek legjobban, de a tűző déli napot érdemes kerülni.
- Öntözés: mérsékelt vízellátást igényelnek, két öntözés között a talaj teljes kiszáradása javasolt.
- Hőmérséklet: melegkedvelők, a 10 °C alatti hőmérsékletet rosszul viselik.
- Tápanyag: a növekedési időszakban havonta egyszer kiegyensúlyozott tápoldat adható.
Szaporításuk történhet magról vagy dugványozással. A szárdugványokat ültetés előtt néhány napig száradni kell hagyni.
Gazdasági és ökológiai jelentőség
Ökológiai szerepük: a virágokat éjszakai beporzók, például denevérek és molyok látogatják, amelyek kulcsszerepet játszanak az élőhelyek beporzási hálózatában. A növények menedéket és táplálékot nyújtanak számos madárnak és rovarnak.
Néhány faj természetes állományát veszélyezteti az élőhelypusztulás és a túlzott gyűjtés, míg mások idegen területeken invazív viselkedést mutatnak.
Szerzők és forrás
- Szerkesztette: Gyúró Zoltán dr.
- Kép:
- Lektorálta:
- Forrás:
A(z) „Acanthocereus” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.