„Ceropegia fusca” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba == Szerzők és forrás == * '''Szöveg:''' * '''Kép:''' * '''Lektorálta:''' * '''Forrás:''' Kategória:Ceropegia” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | accepted = Ceropegia fusca Bolle 1861 | synonym = }} | |||
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A '''nemzetségnév''' ógörög szóösszetétel: „kerios” = viasz, viaszgyertya, valamint „pegnynai” = egyesít, összekapcsol, összeállít. A név a nemzetség fajainak különleges, gyertya- vagy lámpaszerű virágaira utal. | |||
* A '''fajnév''' a latin „fuscus” szóból ered, jelentése sötétbarna, feketés, amely a faj virágainak színére utal. | |||
<span id="típuspéldány"></span> | |||
=== Típuspéldány === | |||
* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert. | |||
* | * '''Első leírása:''' ''Bonplandia'' 9: 51. 1861. | ||
* ''' | |||
== Szinonima: == | |||
''Ceropegia dichotoma'' subsp. ''fusca'' (Bolle) D. G. Rowley 1998. | |||
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
<span id="vegetatív-test"></span> | |||
=== Vegetatív test === | |||
[[Fájl:Ceropegia fusca 1 rész-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Kajdacsi János]] | |||
<span id="hajtás"></span> | |||
==== Hajtás ==== | |||
Lágyszárú évelő, cserjeszerű megjelenésű növény, rendszerint tőben elágazó. Magassága elérheti az 1,5 métert. Erősen szukkulens hajtásai ízekre tagoltak, mereven felállók, az idősebb és hosszabb hajtások a talaj felé hajlanak. | |||
A hajtások színe hamvasszürke, vöröseszöld vagy olívzöld. Megfelelő napfényes tartásban sűrű, fehér viaszbevonat borítja őket. A fiatal hajtások csokoládébarna színűek, viaszbevonatuk még hiányzik. A hajtások átmérője a tövük közelében rendszerint meghaladja a 12 mm-t, az ízesüléseknél fokozatosan csökken, a hajtásvégek közelében akár 6 mm alá is. | |||
[[Fájl:Ceropegia fusca 1 rész-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Kajdacsi János]] | |||
<span id="levelek"></span> | |||
==== Levelek ==== | |||
A hajtáscsúcsokon jelennek meg, keskenyek, felállók, tűszerűek. Hosszuk 2–12 cm, szélességük 1,5–9 mm. Átellenesen, párosával állnak. Színük általában sötétbarna, közepükön világos színű ér húzódik. | |||
A levelek rövid életűek, száraz időszakban gyorsan leszáradnak, így a növény az év nagyobb részében levéltelen. | |||
<span id="tejnedv"></span> | |||
==== Tejnedv ==== | |||
Az Apocynaceae családra jellemzően tejnedvet tartalmazó növény. | |||
<span id="generatív-test"></span> | |||
=== Generatív test === | |||
[[Fájl:Ceropegia fusca 1 rész-002.jpg|bélyegkép|Fotó: Kajdacsi János]] | |||
<span id="virágzat"></span> | |||
==== Virágzat ==== | |||
A virágok a levélhónaljakban fejlődnek, virágrügyekből csomókban jelennek meg. Egy csomóban rendszerint 2–5 virág található, de számuk elérheti a 20-at is. | |||
<span id="virág"></span> | |||
==== Virág ==== | |||
Alakjuk különleges, díszes lámpáshoz hasonlítható. A pártát alkotó öt keskeny lepellevél csúcsi részen összeér, ezzel kialakítva a jellegzetes lámpaszerű formát. | |||
[[Fájl:Ceropegia fusca 1 rész-003.jpg|bélyegkép|Fotó: Kajdacsi János]] | |||
Színük sötét vörösesbarna. A virág belső felépítése a nemzetségre jellemző összetett struktúrájú. | |||
<span id="korona"></span> | |||
==== Korona (corona) ==== | |||
A porzókból és a pártacsőből kialakuló mellékkorona a nemzetségre jellemző módon fejlett, a beporzási mechanizmus fontos eleme. | |||
<span id="termés"></span> | |||
==== Termés ==== | |||
A termés a selyemkórókra jellemző ikertüsző. Két, V-alakban szétálló, akár 10 cm hosszú tüszőből áll. | |||
* '''Magja:''' repítőszőrös, a szél általi terjedést segítő bóbitával ellátott. | |||
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' a Kanári-szigetek endemikus növényfaja. Előfordul Tenerife (különösen a Macizo de Anaga hegység az északkeleti részen), Gran Canaria és La Palma szigetén. | |||
[[Fájl:Ceropegia fusca 1 rész-004.jpg|bélyegkép|Fotó: Kajdacsi János]] | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' erősen napsütötte, vörös lávatörmelékes talajokon él, 600 m tengerszint feletti magasságig. Laza bokrokat alkot más pozsgás fajokkal (pl. ''Euphorbia canariensis'', ''Euphorbia balsamifera''), törpecserjékkel és egyéb lágyszárú növényekkel együtt. | |||
<span id="kultúrában-tartás"></span> | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Sűrű bokrot képező, mereven felálló, hamvas hajtásai miatt mutatós dísznövény. Virágzása kultúrában tavasszal és kora nyáron várható. | |||
Tavasztól őszig meleg, teljes napfénynek kitett helyen tartsuk. A fagyok elmúltával szabadban is elhelyezhető, csapadék elleni védelem nélkül, amennyiben talaja kiváló vízelvezetésű. | |||
Talaja tartalmazzon nagy arányban vulkáni eredetű ásványi anyagokat, homokot. Télen világos helyen, szárazon tartandó, 10 °C alatti hőmérsékletet nem visel el. Tavaszig ne öntözzük. | |||
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span> | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
A nemzetség legtöbb faja lágyszárú, kúszó növekedésű, gyakran vastag, gumószerű gyökérrel rendelkezik. A ''Ceropegia fusca'' ezzel szemben kivételesen erősen szukkulens hajtású, cserjeszerű habitusú faj. | |||
<gallery mode="packed-hover" heights="200" caption="Ceropegia fusca"> | |||
Fájl:Ceropegia fusca 2 rész-000.jpg|Kajdacsi János | |||
Fájl:Ceropegia fusca 2 rész-001.jpg|Kajdacsi János | |||
</gallery> | |||
Leírt alfaja a subsp. ''albertii'' (2003, Tenerife déli része), amelynek virágai belül sárga színűek. Más lényeges különbség nem ismert, ezért alfaji státusza vitatott. | |||
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A nemzetséget [[Carl Linnaeus|Linné]] írta le 1753-ban a ''Species Plantarum'' című művében. A ''Ceropegia'' nemzetség jelenleg mintegy 160 néven ismert fajt foglal magában, amelyek Afrika, Ázsia, Ausztrália és az Indonéz-szigetvilág területén fordulnak elő. | |||
<gallery mode="packed-hover" heights="200" caption="Ceropegia fusca"> | |||
Fájl:Ceropegia fusca.JCs-01.jpg|Jokhel Csaba | |||
Fájl:Ceropegia fusca.JCs-02.jpg|Jokhel Csaba | |||
</gallery> | |||
<span id="egyéb"></span> | |||
== Egyéb == | |||
A faj a Kanári-szigetek flórájának jellegzetes, endemikus eleme. Szukkulens, cserjeszerű megjelenése a nemzetségen belül kivételesnek tekinthető. | |||
<span id="szerzők"></span> | |||
== Szerzők == | |||
* '''Szöveg:''' Kajdacsi János és Lukoczki Zoltán | |||
* '''Kép:''' Kajdacsi János | |||
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László | |||
<span id="forrás"></span> | |||
== Forrás == | |||
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 338–339. kártya | |||
[[Kategória:Ceropegia]] | [[Kategória:Ceropegia]] | ||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. február 14., 14:14-kori változata
| Ceropegia fusca | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Ceropegiinae |
| Nemzetség | Ceropegia |
| Faj | Ceropegia fusca |
Tudományos név
- Ceropegia fusca Bolle 1861
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög szóösszetétel: „kerios” = viasz, viaszgyertya, valamint „pegnynai” = egyesít, összekapcsol, összeállít. A név a nemzetség fajainak különleges, gyertya- vagy lámpaszerű virágaira utal.
- A fajnév a latin „fuscus” szóból ered, jelentése sötétbarna, feketés, amely a faj virágainak színére utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert.
- Első leírása: Bonplandia 9: 51. 1861.
Szinonima:
Ceropegia dichotoma subsp. fusca (Bolle) D. G. Rowley 1998.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test

Hajtás
Lágyszárú évelő, cserjeszerű megjelenésű növény, rendszerint tőben elágazó. Magassága elérheti az 1,5 métert. Erősen szukkulens hajtásai ízekre tagoltak, mereven felállók, az idősebb és hosszabb hajtások a talaj felé hajlanak.
A hajtások színe hamvasszürke, vöröseszöld vagy olívzöld. Megfelelő napfényes tartásban sűrű, fehér viaszbevonat borítja őket. A fiatal hajtások csokoládébarna színűek, viaszbevonatuk még hiányzik. A hajtások átmérője a tövük közelében rendszerint meghaladja a 12 mm-t, az ízesüléseknél fokozatosan csökken, a hajtásvégek közelében akár 6 mm alá is.

Levelek
A hajtáscsúcsokon jelennek meg, keskenyek, felállók, tűszerűek. Hosszuk 2–12 cm, szélességük 1,5–9 mm. Átellenesen, párosával állnak. Színük általában sötétbarna, közepükön világos színű ér húzódik.
A levelek rövid életűek, száraz időszakban gyorsan leszáradnak, így a növény az év nagyobb részében levéltelen.
Tejnedv
Az Apocynaceae családra jellemzően tejnedvet tartalmazó növény.
Generatív test

Virágzat
A virágok a levélhónaljakban fejlődnek, virágrügyekből csomókban jelennek meg. Egy csomóban rendszerint 2–5 virág található, de számuk elérheti a 20-at is.
Virág
Alakjuk különleges, díszes lámpáshoz hasonlítható. A pártát alkotó öt keskeny lepellevél csúcsi részen összeér, ezzel kialakítva a jellegzetes lámpaszerű formát.

Színük sötét vörösesbarna. A virág belső felépítése a nemzetségre jellemző összetett struktúrájú.
Korona (corona)
A porzókból és a pártacsőből kialakuló mellékkorona a nemzetségre jellemző módon fejlett, a beporzási mechanizmus fontos eleme.
Termés
A termés a selyemkórókra jellemző ikertüsző. Két, V-alakban szétálló, akár 10 cm hosszú tüszőből áll.
- Magja: repítőszőrös, a szél általi terjedést segítő bóbitával ellátott.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: a Kanári-szigetek endemikus növényfaja. Előfordul Tenerife (különösen a Macizo de Anaga hegység az északkeleti részen), Gran Canaria és La Palma szigetén.

- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: erősen napsütötte, vörös lávatörmelékes talajokon él, 600 m tengerszint feletti magasságig. Laza bokrokat alkot más pozsgás fajokkal (pl. Euphorbia canariensis, Euphorbia balsamifera), törpecserjékkel és egyéb lágyszárú növényekkel együtt.
Kultúrában tartás
Sűrű bokrot képező, mereven felálló, hamvas hajtásai miatt mutatós dísznövény. Virágzása kultúrában tavasszal és kora nyáron várható.
Tavasztól őszig meleg, teljes napfénynek kitett helyen tartsuk. A fagyok elmúltával szabadban is elhelyezhető, csapadék elleni védelem nélkül, amennyiben talaja kiváló vízelvezetésű.
Talaja tartalmazzon nagy arányban vulkáni eredetű ásványi anyagokat, homokot. Télen világos helyen, szárazon tartandó, 10 °C alatti hőmérsékletet nem visel el. Tavaszig ne öntözzük.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A nemzetség legtöbb faja lágyszárú, kúszó növekedésű, gyakran vastag, gumószerű gyökérrel rendelkezik. A Ceropegia fusca ezzel szemben kivételesen erősen szukkulens hajtású, cserjeszerű habitusú faj.
- Ceropegia fusca
-
Kajdacsi János
-
Kajdacsi János
Leírt alfaja a subsp. albertii (2003, Tenerife déli része), amelynek virágai belül sárga színűek. Más lényeges különbség nem ismert, ezért alfaji státusza vitatott.
Taxonómia és filogenetika
A nemzetséget Linné írta le 1753-ban a Species Plantarum című művében. A Ceropegia nemzetség jelenleg mintegy 160 néven ismert fajt foglal magában, amelyek Afrika, Ázsia, Ausztrália és az Indonéz-szigetvilág területén fordulnak elő.
- Ceropegia fusca
-
Jokhel Csaba
-
Jokhel Csaba
Egyéb
A faj a Kanári-szigetek flórájának jellegzetes, endemikus eleme. Szukkulens, cserjeszerű megjelenése a nemzetségen belül kivételesnek tekinthető.
Szerzők
- Szöveg: Kajdacsi János és Lukoczki Zoltán
- Kép: Kajdacsi János
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 338–339. kártya