Orbea decaisneana

```mediawiki

Orbea decaisneana
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Orbea
Faj	Orbea decaisneana

Tudományos név

• Orbea decaisneana (Lem.) Bruyns, Aloe 37: 74 (2000)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin „orbis” = kör szóból alkották és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú pártagyűrű (annulus) található.
• A fajnév Joseph Decaisne (1807–1882) botanika professzorra utal, aki kiemelten tanulmányozta az Asclepiadaceae illetve Apocynaceae növénycsaládot.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Herbier Généal de l'Amateur ser. 2, 4: t. 21. 1844.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Peter Vincent Bruyns 2001

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Angolluma decaisneana (Lem.) LENewton in Cact. Succ. J. (Los Angeles), 65: 198 (1993)
• Boucerosia decaisneana Lem. in Herb. Gén. Amat., sér. 2, 4: t. 21 (1844)
• Caralluma decaisneana (Lem.) NEBr. Gardban . Chron., ser. 3, 12, 369 (1892)
• Desmidorchis decaisneana (Lem.) Kuntze in Revis. Gen. Pl. 2: 418 (1891)
• Pachycymbium decaisneanum (Lem.) MGGilbert in Bradleya 8: 22 (1990)
• Stapelia decaisneana (Lem.) A.Chev. in Rev. Bot. Appl. Agric. Trop. 14: 262 (1934)

Heterotípusos szinonimák

• Angolluma hesperidum (Maire) Ekék in Excelsa 16: 107 (1994)
• Angolluma sudanensis Plowes in Excelsa 16: 109 (1994)
• Angolluma venenosa (Maire) Ekék in Excelsa 16: 108 (1994)
• Caralluma commutata subsp. hesperidum (Maire) Maire in É.Jahandiez & al., Cat. Pl. Maroc 3: 582 (1934)
• Caralluma decaisneana subsp. hesperidum (Maire) Raynaud in Bot. Chron. 10, 717 (1991)
• Caralluma hesperidum Maire in Bull. Soc. Hist. Nat. Afrique N. 13:17 (1922)
• Caralluma venenosa Maire in Bull. Soc. Hist. Nat. Afrique N. 22: 305 (1931)
• Ceropegia venenosa (Maire) Bruyns a dél-afrikai J. Bot. 112: 428 (2017)
• Ceropegia venenosa subsp. hesperidum (Maire) Bruyns in S. African J. Bot. 112:428 (2017), nom. szuperfl.
• Orbea decaisneana subsp. hesperidum (Maire) Jonkers in Asklepios 100:58 (2008)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai nyúlánkak, felállók, nagyjából hengeresek, a csúcsukon kissé kihegyesedők. A hajtások hossza 10–40 cm, míg átmérőjük 1,5 cm lehet. Alapszínük pasztellzöld, amelyet barna pontok és foltok mintáznak.

Szemölcsök

A hajtásokat feltűnően nagy, erős szemölcsök tagolják. Ezek 7–15 mm hosszúak, kúposak, hegyesek, oldalirányba vagy enyhén felfelé állnak.

Generatív test

Virág

• Elhelyezkedése: virágai egyesével, vagy kettes-hármas csoportokat képezve fejlődnek a hajtáscsúcson vagy annak közelében
• Kocsány: csupán néhány mm hosszú, kissé kúpos
• Csészelevelek: 4–5 mm-esek, zöldek, esetleg barna pöttyökkel tarkítottak
• Párta: sötét lilásbordó vagy mély vörösesbarna színű, 1,5–2 cm átmérőjű, viszonylag lapos. A pártacső 4–6 mm hosszú és 8 mm átmérőjű, harang alakú, teljesen magába foglalja a koronát (ivaroszlopot)
• Pártalebenyek: 7–12 mm hosszúak és 8 mm szélesek, hosszúkás tojásdadok, csúcsuk hegyes. A lebenyek oldalirányba kifeszítve állnak, belső oldaluk csupasz vagy finoman papillás. A papillák színe lehet a párta alapszínével megegyező, de akár fehéres is, illetve a pártalebenyek szélénél rövid, sötét színű, a csúcsuknál fehéres szőrzet is megfigyelhető
• Korona: színe a hússzínűtől a sötét barnásbordóig változhat, alakja általában ötszög. A külső korona (külső porzógyűrű) karcsú kehely alakú, a koronalebenyek kis tasakot formálnak, csúcsuk gyakran csipkézett. A belső korona (porzógyűrű) lebenyei háromszögűek vagy széles lándzsásak, 1 mm szélesek, általában túlnyúlnak a termőfejen

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: hazája az afrikai kontinens, ezen belül Algéria, Marokkó, Mauritánia és Szenegál, valamint ezektől nagyon távol, Szudánban is találhatók populációi. A legtöbb publikált gyűjtést Marokkóban végezték
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a faj Marokkó déli részének partvidékén elterjedt, valamint a parttól mintegy 150 km-ig, viszonylag kis magasságokban fordul elő. Sziklás vidékeken, aprózódott kőzeteken vagy sekély, alacsony humusztartalmú talajokon, ritkás lombhullató cserjék között él, nem ritkán sziklák és cserjék némi árnyékában

Kultúrában tartás

A növénycsaládban a könnyen tartható, problémamentes fajok közé tartozik. Tavasztól őszig mérsékelten napos, levegős helyen tartva a nyár közepétől szeptember végéig virágzik. Talaja tartalmazzon sok homokot és apró szemű kavicsot. Öntözni egy kicsit bátrabban lehet, mint legtöbb rokonát. Sötét, szép formájú, bársonyos hatású virágait a hajtáscsúcsokon nagy számban hozza. Van egy jellegzetes, nem kimondottan kellemes illatuk, de ez nem erős és nem zavaró, csak közelről érezhető. Télen a kaktuszokkal együtt, szárazon telel. Szívó kártevők elleni növényvédelme nagyon fontos. Szaporítása legegyszerűbben hajtások leválasztásával és kb. egy hetes beszárítása után annak gyökereztetésével oldható meg.

Egyéb

A fajt a gyűjteményekben, valamint a mag- és növénylistákon nagyon gyakran Caralluma hesperidum néven lehet látni.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 473. kártya