Ugrás a tartalomhoz

„Turbinicarpus schwarzii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
 
140. sor: 140. sor:
<span id="forrás"></span>
<span id="forrás"></span>
== Forrás ==
== Forrás ==
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 479–480. kártya
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 479–480. kártya


[[Kategória:Turbinicarpus]]
[[Kategória:Turbinicarpus]]
[[Kategória:Pozsgások kártyák]]

A lap jelenlegi, 2026. július 24., 17:02-kori változata

Turbinicarpus schwarzii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Turbinicarpus
Faj Turbinicarpus schwarzii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Turbinicarpus schwarzii (Shurly) Backeb. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 23: 150. 1951 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Szigetvári József

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = orsó, kúpcsiga és az ógörög carpos = termés szavakból ered, a növény termésének alakjára utal.
  • A szinonima faj neve Karl Schmiedicke (1870–1926) berlini német gyűjtő nevét őrzi.
  • Az szinonima alfaj és az érvényes faj neve Fritz Schwarz német származású mexikói kaktuszgyűjtő tiszteletére jött létre, akinek fő működési időszaka a XX. század 40-es és 50-es éveire esett.

Típuspéldány

  • Első leírása: Strombocactus schwarzii Shurly, Cactus and Succulent Journal of Great Britain 10: 93. 1948
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley Taylor, 1998
Turbinicarpus schwarzii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Turbinicarpus schwarzii szinonimái

  • Strombocactus schwarzii, ≡ Toumeya schwarzii, ≡ Toumeya macrochele var. schwarzii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. schwarzii, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. schwarzii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. schwarzii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus f. schwarzii, ≡ Turbinicarpus macrochele subsp. schwarzii, ≡ Turbinicarpus klinkerianus subsp. schwarzii
  • = Turbinicarpus polaskii, ≡ Toumeya schwarzii var. polaskii, ≡ Toumeya macrochele f. polaskii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. polaskii
  • = Turbinicarpus macrochele var. polaskii, ≡ Turbinicarpus macrochele subsp. polaskii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos növény, kultúrában ritkán sarjad. A hajtás lapított vagy kissé megnyúlt gömb alakú, csúcsa lapított. Magassága 1–3 cm, átmérője 1,5–5 cm. Színe fakózöld, szürkészöld, zöldeskék vagy barnászöld. Gyökere erős, répaszerű.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) laposak, 6–8 mm hosszúak, alapjuknál 5–7 mm szélesek és 2–4 mm magasak, négyszögűek vagy kerekdedek. 5–8 spirális lefutású sorba rendeződnek.

Areolák

Az areolák oválisak, a csúcsközeliek hosszú, selymes szőrrel fedettek, amely később lehull.

Tövisek

  • Peremtövis: areolánként 0–3 db, 4–20 mm hosszú, világosbarna, alapjuknál világosabb, csúcsukon sötétebb; gyakran csak a felső areolákon jelennek meg, laposak, csúcs felé hajlítottak, gyakran megcsavarodottak

Generatív test

Virág

A virág 1–2,5 cm hosszú és 1,5–4 cm átmérőjű.

  • Lepellevelek: fehérek, a külsők olykor zöldesek, több sorban állók, általában enyhe rózsaszín középcsíkkal
  • Ivarlevelek: porzószálak alsó fele zöldes, felső része bíbor; portokok narancssárgák vagy sötétsárgák; bibeszál bíbor vagy rózsaszínes; bibe rózsaszín, ritkábban fehér, a bibeágak gyakran vastagok, aprón papillásak

Termés

— - Magja:

Elterjedés és élőhely

Kultúrában tartás

Kultúrában viszonylag problémamentesen tartható. Nagyon jó vízáteresztő, enyhén bázikus talajban, mérsékelt öntözéssel és napos fekvésben kompakt növényeket nevel. Erős karógyökere miatt a túlöntözésre különösen érzékeny. Télen teljesen szárazon, legfeljebb 10 °C-on tartandó, rövid időre fagypont alatti hőmérsékletet is elvisel. Virágzása több hullámban történik áprilistól szeptemberig, kivételesen októberig. Virágai enyhén vagy közepesen illatosak, nem önporzók. Szaporítása magvetéssel történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A schwarzii és polaskii alakok elkülönítése vitatott. A különbségeket az élőhely, a hajtásszín, a szemölcsök alakja és a bibe színe alapján írták le, de több szerző azonos taxonnak tekinti őket.

Taxonómia és filogenetika 2012

A taxon rendszertani besorolása vitatott. Egyes álláspontok szerint a macrochele önálló faj, alfaja a polaskii, míg a schwarzii a schmiedickeanus alfaja. Más vélemények a macrochele és schwarzii taxonokat is a schmiedickeanus faj alfajainak tekintik, a polaskii-t pedig a schwarzii-val azonosítják. Újabban a schmiedickeanus faj egyik elismert alfajaként szerepel a subsp. rubriflorus is.

A Turbinicarpus schwarzii filogenetikája viszonylag jól értelmezhető a mai, főként molekuláris (DNS-alapú) és morfológiai adatok együttes értelmezése alapján, még ha a Turbinicarpus nemzetségen belüli finomabb elágazások körül voltak is viták.

Taxonómia és filogenetika 2025

A T. schwarzii a nemzetségen belül nem az ősi (bazális), hanem egy erősen specializált, mészkőélőhelyekhez kötődő leszármazási vonal része.

Filogenetikailag legközelebb áll:

Ez a csoport gyakran a pseudopectinatus-komplexum köré szerveződik.

Morfológiai és filogenetikai összhang

A T. schwarzii filogenetikai elkülönülését több, evolúciósan informatív bélyeg is alátámasztja:

  • kicsi, lapított-gömb alakú test → száraz, sekély talajhoz alkalmazkodás
  • finom, fésűszerű (pectinát) tövisek → konvergens árnyékolási stratégia
  • mész­kősziklákhoz kötött endemizmus → izolált populációk, gyors genetikai divergencia
  • apró, de aránylag nagy virág a testmérethez képest → Cacteae-tipikus reproduktív bélyeg

Ezek a tulajdonságok nem önálló evolúciós vonalat, hanem a Turbinicarpus egyik specializált ágát jelzik.

Biogeográfia és evolúció

A Turbinicarpus schwarzii:

  • közép-mexikói (Querétaro, Hidalgo) endemizmus
  • izolált mészkő-felszíneken él
  • filogenetikailag jól illeszkedik ahhoz a mintázathoz, amely szerint

a Turbinicarpus fajképződését mikroendemizmus és élőhely-specializáció hajtotta

Ez az evolúciós modell:

  • kis populációk → földrajzi izoláció → gyors morfológiai és genetikai elkülönülés

Filogenetikai értelmezés

  • a Turbinicarpus schwarzii a Turbinicarpus monofiletikus nemzetségén belül helyezkedik el
  • egy származtatott, mészkőhöz kötődő klád tagja
  • legközelebbi rokonai a pseudopectinatus-típusú fajok
  • nem „átmeneti” vagy „primitív” faj, hanem erősen specializált evolúciós végpont

Egyéb

Rendkívül veszélyeztetett alfaj; természetes élőhelyén az egyedszám 1000 alá tehető.

Szerzők

  • Szöveg: Papp László, Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán (1–2.), Kiss László (3–4.)
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 479–480. kártya