„Kategória:Uebelmannia” változatai közötti eltérés
| 99. sor: | 99. sor: | ||
'''Szinonima:''' ''Parodia'' | '''Szinonima:''' ''Parodia'' | ||
'''Történeti háttér:''' A nemzetséget Buining írta le 1967-ben. | '''Történeti háttér:''' A nemzetséget '''Buining''' írta le 1967-ben. | ||
A nemzetség korábbi eleme, a ''Parodia gummifera'', 1938-ban került elő először. | A nemzetség korábbi eleme, a ''Parodia gummifera'', 1938-ban került elő először. | ||
Horst számos felfedezése (6 taxonból 5) hozzájárult az ''Uebelmannia'' csoport kialakításához. | Horst számos felfedezése (6 taxonból 5) hozzájárult az ''Uebelmannia'' csoport kialakításához. | ||
A lap 2025. december 7., 10:42-kori változata
Tudományos név
Uebelmannia Buining in Succulenta (Netherlands) 46: 159. 1967. Sec. Taylor & Zappi (2004)
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
Az Uebelmannia nemzetségnév Werner J. Uebelmann, svájci kaktuszgyűjtő és kereskedő tiszteletére született.
Típuspéldány
Uebelmannia gummifera (Backeb. & Voll) Buining
Első leírása: Buining, 1967.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kemény szárú, kis számú fajt tartalmazó nemzetség. A szár magános, fiatalon gömbölyű, később megnyúlt, akár hengeres, kifejlett korban (5)30–100 cm magas és 6–17 cm széles lehet.
A növények színe a hamvasszürkétől a feketésvörösig változhat. 15–40 függőleges borda jellemző, amelyek idős korban sem hajlanak torzulásra. A bordák élesek, vagy egyes taxonoknál szemölcsszerű dudorok jelennek meg rajtuk.
Az areolák erősen gyapjasak, tövisesek; a virágzó areola dúsan gyapjas. A tövisek fajonként karakterisztikusak: mereven elállók, lefelé ívelők, vagy a szárra simulók.
Az epidermisz lehet sima, dudoros, érdes, néha viaszos redőkkel borított. A sejtek a bőrszövet alatt gumiszerű nedvvel telítettek.
Szemölcsök
Egyes taxonoknál a bordákon szemölcsszerű dudorok képződnek.
Areolák
Az areolák erősen gyapjasak, virágzáskor még dúsabban szőrözöttek.
Tövisek
A tövisek fajonként eltérően fésűszerűen elállók, lefelé ívelők vagy meggörbülve simulók a bordákra.
Generatív test
Virág
- A virágok csúcsi állásúak, rövid tölcsér alakúak, kicsik.
- Színük fajonként változó sárga árnyalatú.
- Nappal nyílnak, illatuk nem érzékelhető.
- A virágcső és a termés pikkelyei tövisben végződnek.
Termés
A termések formája a gömbölyűtől a hengeresig változik. Színük csíkosan vörös, felül gyapjas, felületük fényes, vékony falú, húsos, éréskor széteső, kevés magot tartalmaznak.
- Mag: A mag gömbölyű, tojásdad, körte vagy sapka alakú, mérete 1,3–2,1 × 0,8–1,7 mm.
Színe barna, vörösesbarna, feketésbarna; felülete ráncos, lapos vagy lapítottan boltozatos.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A nemzetség Kelet-Brazíliában, főként Minas Gerais állam területén őshonos.
Élőhely:
- A pectinifera csoport tagjai Diamantina környékén, a Serra do Espinhaço területén, 1000–1200 m magasságban élnek, humusszal feltöltődött sziklák hézagaiban, sziklarepedésekben.
- A gummifera forma tagjai Itamarandibától délre, fehér kvarchomokban élnek, ahol a gyökerek mélyen elágaznak a hűvös és nyirkos talajban.
- Éghajlati tényezők: A sötét sziklák nappali felmelegedése és éjszakai hőleadása segíti a túlélést.
- Növénytársulás, életmód: Száraz szavannák, kőzethasadékok, kvarchomokos területek.
Egyéb
Szinonima: Parodia
Történeti háttér: A nemzetséget Buining írta le 1967-ben. A nemzetség korábbi eleme, a Parodia gummifera, 1938-ban került elő először. Horst számos felfedezése (6 taxonból 5) hozzájárult az Uebelmannia csoport kialakításához.
Megjegyzés: 1995-ben Braun és Esteves két alnemzetségre osztotta:
- Uebelmannia subgen. Uebelmannia
- Uebelmannia subgen. Leopoldohorstia
Ezt eltérő morfológiai jegyek és élőhelyi különbségek indokolták.
Gondozás: Nyáron napos, párás környezetet igényel. Talaj: savas, kavicsos, kevés humusszal. Tél: 8–10 °C, száraz tartás. Szaporítás: magvetéssel.
Szerzők és forrás
A(z) „Uebelmannia” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.