• Rebutia (Schumann) Karl Moritz Schumann, 1895
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév Pierre Rebut (1828–1898) tiszteletére lett elnevezve, aki francia kaktuszkertész és szakértő volt. Az elnevezést Karl Moritz Schumann vezette be a botanikai szakirodalomba.

• Rebutia minuscula Karl Moritz Schumann
• Első leírása: Karl Moritz Schumann, Monatsschrift für Kakteenkunde 5: 102. (1895)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann, 1895

• Rebutia subg. Eurebutia
• Eurebutia
• Echinorebutia
• Rebulobivia
• Setirebutia
• Scoparebutia
• Echinolobivia
• Gymnantha
• Neogymnantha
• Cylindrorebutia

Kisméretű, alacsony növésű növények, amelyek magányosak vagy tömött csoportokat (telepeket) alkotnak. Alakjuk nyomott gömb vagy rövid henger.

Az areolák változatosak, kerekek, tojásdadok vagy elliptikusak. A tövisek aprók, általában finomak, méretükben rendkívül változatosak, olykor szőrszerűek, többnyire fehér színűek. A szemölcsök spirálisan helyezkednek el a száron.

Nappali virágzásúak, általában öntermékenyek. Tölcsér alakúak (infundibuliform), a pericarpellum gyakorlatilag kopasz (glabrous). Színük sárga, narancssárga, rózsaszín vagy vörös. A beporzást méhek végzik.

Viszonylag kicsi, gömbölyű, éretten száraz papírszerű, széteső.

• Magja: Számos, tojásdad (ovate), fekete és fényes. Terjedésüket hangyák biztosítják (myrmecochory).

• Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucuman) és Bolívia (Tarija) területein honos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Gyakran sziklák repedéseiben vagy azok lábánál nőnek Bolívia és Észak-Argentína felföldjein, 1200 métertől egészen 3600 méteres tengerszint feletti magasságig. Ezen a vidéken elviselik a havat és olykor a kemény fagyokat is, de csak igen alacsony páratartalom mellett.

A modern filogenetikai elemzések megerősítették, hogy a Rebutia (szűkebb értelemben, azaz sensu stricto) a Cereeae tribuszba tartozik. A legújabb adatok szerint a nemzetség nem monofiletikus abban a tág értelmezésben (sensu lato), ahogy azt korábban (pl. Anderson, 2001) kezelték.

A DNS-alapú vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a korábban a Rebutia alá sorolt fajok valójában két-három jól elkülönülő kládot alkotnak, amelyek nem közvetlen rokonai egymásnak:

• Rebutia (sensu stricto): Ide tartozik a típusfaj, a Rebutia minuscula. Ezek a növények filogenetikailag közelebb állnak a Weingartia és Sulcorebutia nemzetségekhez.
• Aylostera és Mediolobivia: A kutatások szerint ezek a csoportok távolabb esnek a valódi Rebutia fajoktól, és közelebb állnak az Echinopsis komplexumhoz (???). A legtöbb modern rendszer (köztük a 2025-ös filogenomikai osztályozás is) önálló nemzetségként kezeli az Aylostera-t.

A filogenetikai adatok azt sugallják, hogy a Rebutia nemzetség kisméretű, gömbölyded alakja és a földrajzi izoláció (Andok magashegységei) párhuzamos evolúció eredménye. A hasonló környezeti feltételek (sziklás rések, nagy tengerszint feletti magasság) miatt a különböző fejlődési vonalak morfológiailag hasonlóvá váltak (konvergencia), ami korábban megtévesztette a rendszertanászokat.

A 2025-ös kutatások megerősítik, hogy a Rebutia nemzetséget szűkebben kell értelmezni. A filogenomikai adatok alapján a nemzetség határai stabilizálódtak, különválasztva azokat a fajokat, amelyek genetikailag az Aylostera vonalhoz tartoznak.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/rebutia/
  • https://caryophyllales.org/
  • https://www.ipni.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://www.biodiversitylibrary.org/

Rebutia Fric, 1928

A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales.org)

A nemzetség nevét Franz Rebut (1821–1901), német kaktuszkutató tiszteletére kapta, aki több dél-amerikai kaktuszt gyűjtött és tanulmányozott.

• Rebutia minuscula
• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A Rebutia minuscula típuspéldány pontos gyűjtője és dátuma nem ismert publikált herbáriumi rekord alapján; a faj eredeti leírása Argentína északi részéhez kötődik (nord‑nyugat Argentína), és gyűjtött anyagok több helyről (Tucumán, Salta, Jujuy) is ismertek.

• Bridgesia Backeb.
• Cintia Kníže & Říha
• Cylindrorebutia Fric & Kreuz.
• Echinorebutia Fric
• Eurebutia Fric
• Gymnantha Y.Itô
• Mediolobivia Backeb.
• Mediorebutia Fric
• Neogymnantha Y.Itô
• Setirebutia Fric & Kreuz.
• Sulcorebutia Backeb.
• Weingartia Werderm.

A nemzetség tagjai kis termetű, gömbölyű vagy rövid hengeres szárú kaktuszok, gyakran csoportosan állnak.

Az areolák sűrűn helyezkednek el, rövid sörtés vagy tövises kiemelkedésekkel.

• Középtövis: A Rebutia fajokra jellemző, hogy az areolákból gyakran egy vagy több középtövis (centralia) nő, amelyek általában erősebbek, vastagabbak vagy hosszabbak a környező peremtöviseknél. Például Rebutia deminuta alakkör tagjainál 1–3 középtövis látható, amelyek vastagabbak és hosszabbak, mint a körülöttük levő peremtövisek.
• Peremtövis: Ugyancsak tipikusak a peremtövisek (radiales), amelyek az areola peremén sorakoznak, és többnyire finomabbak, vékonyabbak és számosabbak a középtöviseknél. Például Rebutia deminuta esetében 10–15 peremtövis látható az areola körül.

Nappal nyíló (diurnális), csésze- vagy tölcsérszerű virágok, színesek (piros, narancs, sárga, ritkán fehér).

Kicsi, gömbölyű vagy ovális, húsos, bogyószerű termés.

• Magja: kicsi, fekete, fényes, gyakran tuberkulált.

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Argentína (Andok régió), Peru (Andok), Brazília (délnyugati területek)
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Hegyvidéki sziklás lejtőkön, napos helyeken, 2000–4000 m magasságban, xerofitikus életmód.

A nemzetség tagjai kisméretű, csoportosan növő kaktuszok, könnyen tarthatók sziklakertekben vagy konténerben.

Gömbölyű, rövid hengeres szárú, kisméretű, csoportosan álló kaktuszok, nappal nyíló, élénk színű virágokkal, amelyek megkülönböztetik más kis méretű kaktuszoktól.

(A forrás nem tartalmaz további adatokat, taxonómiai vagy filogenetikai információt.)