Ugrás a tartalomhoz

„Echidnopsis cereiformis” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
a Jokhel Csaba átnevezte a(z) Echidnopsis cereiformis XY lapot a következő névre: Echidnopsis cereiformis
(Nincs különbség)

A lap 2026. március 14., 08:11-kori változata

Echidnopsis cereiformis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Echidnopsis
Faj Echidnopsis cereiformis
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echidnopsis cereiformis Hook.f., 1871
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög eredetű: echidna = kígyó, vipera, valamint opsis = valamihez hasonló. Az elnevezés a nemzetség fajaira jellemző, gyakran kígyószerűen kúszó hajtásokra utal.
  • A fajnév latin szóösszetétel: cereus = viaszgyertya, fáklya; -formis = alakú. A név a növény felálló, gyertya alakú hajtásaira utal.

Típuspéldány

  • Első leírása: Botanical Magazine 97: t. 5930 (1871).
  • Leírója: Joseph Dalton Hooker.

Szinonimák

  • Boucerosia cylindrica Brongn. (1860)
  • Apteranthes cylindrica Decne. (1871)
  • Echidnopsis cylindrica (Decne.) K.Schum. (1895)
  • Apteranthes tessellata Decne. (1871)
  • Echidnopsis tessellata (Decne.) K.Schum. (1895)
  • Echidnopsis cereiformis var. brunnea A.Berger (1902)
  • Echidnopsis cereiformis var. obscura A.Berger (1902)
  • Piaranthus fascicularis hort. (nom. inval.)
  • Stapelia cylindrica hort. (nom. inval.)
Fotó: Rácz Ibolya

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás

Pozsgás növény, amelynek hajtásai a tövüknél elágaznak. A hajtások színe zöldtől barnáig változhat.

Hosszúságuk rendszerint 5–15 cm, de kedvező körülmények között elérhetik a 60 cm-t is. Átmérőjük általában 1,2–2 cm.

A hajtásokat lapos, nagyjából hatszögletű szemölcsök borítják, amelyek 8 bordába rendeződnek. A fiatal szemölcsök csúcsán kezdetben kis, húsos levélkezdemény figyelhető meg.

Fotó: Rácz Ibolya

Generatív test

Virág

A virágok nagyon rövid, 1 mm-nél rövidebb kocsányon fejlődnek, ezért szinte közvetlenül a hajtás oldalán ülnek.

A virág átmérője 5–8 mm. Alakja harang formájú, a virágcső sekély, tányérszerű, kb. 1 mm mély.

A csészelevelek finoman szemölcsösek.

A pártacimpák színe belül barnásbíbor vagy vörösesbarna, ritkábban fénylő sárga. A cimpák egyenesen előre állnak vagy kissé szétterülnek. Alakjuk nagyjából háromszög (deltoid), hosszuk és szélességük egyaránt 2–3 mm. Felső részük hosszirányban kissé meghajlik.

Fotó: Lukoczki Zoltán

A párta felszínén gyakran mindkét oldalon ritkás szőrzet található, bár a belső oldal néha teljesen csupasz is lehet. A szőrszálak hegyesek, kissé szúrósak.

Korona

A korona világossárga színű.

A porzók közötti belső koronalevelek erősen redukáltak. A külső korona élei gyakran mogyoróbarnák, lebenyei háromszög alakúak.

Elterjedés és élőhely

A faj típuslelőhelye nem ismert.

Fotó: Rácz Ibolya

Elterjedési területe elsősorban Kelet-Afrika száraz vidékeihez kötődik. Etiópiából és Szudánból biztosan ismert, egyes források Szomáliából és Jemenből is említik előfordulását.

Általában hegyoldalakon, sziklás területeken él, gyér vagy ritkábban valamivel sűrűbb növényzet között.

Kultúrában tartás

A selyemkórófélék közül az egyik legkönnyebben tartható faj. Bár virágai kicsik és nem feltűnőek, a szemölcsös hajtások mintázata és a hajtások oldalán szinte ülő virágok különleges megjelenést adnak a növénynek.

Egy idősebb, sok hajtásból álló, virágzó példány igen látványos. Gondozása a kaktuszokéhoz hasonló, ezért velük együtt is nevelhető.

Tavasztól őszig erős, de szórt fényt igényel, valamint rendszeres, a legtöbb kaktusznál kissé bőségesebb öntözést. Télen pihenőidőszakba kerül, de ilyenkor is ajánlott legalább két alkalommal mérsékelt öntözést adni.

Téli hőmérséklete lehetőleg ne csökkenjen 10 °C alá.

Az ültetőközeg lehet a kaktuszoknál általánosan használt, jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén savanyú, homokos talajkeverék.

Szaporítás

A faj legegyszerűbben hajtásdugványokkal szaporítható.

Egyéb érdekesség

A faj az 1871-ben létrehozott Echidnopsis nemzetség típusfaja.

Szerzők

  • Kép: Lukoczki Zoltán, Rácz Ibolya
  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások – 363. kártya









Szerzők és forrás

  • Szöveg:
  • Kép: Budai Ferenc
  • Lektorálta:
  • Forrás: