Huernia whitesloaneana

Huernia whitesloaneana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia whitesloaneana

Tudományos név

Huernia whitesloaneana Nel, Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 9 (1936).
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
A whitesloaneana fajnév Alain Campbell White (1880–1951) és Boyd Lincoln Sloane (1886–1955) amerikai botanikusok tiszteletére utal. Mindketten jelentős Euphorbia- és selyemkórófélékkel foglalkozó művek szerzői voltak.

Huernia whitesloaneana képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

Ceropegia whitesloaneana (Nel) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 425 (2017)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai felállók, általában legfeljebb 5 cm hosszúak. A hajtások fogazottak, a fogak 4–5 jól látható bordába rendeződnek, amelyek gyakran enyhén spirális lefutásúak. Színük zöldes, olajzöld vagy barnás árnyalatú lehet.

Generatív test

Virág

Virágkocsánya 4–8 mm hosszú. A csészelevelek 5–7 mm hosszúak.

A párta kívül mélybordó pöttyökkel díszített, belül krémszínű. A virág alapján szabálytalan, koncentrikus bíborvörös csíkozás figyelhető meg, amely feljebb szaggatott mintázatba megy át, majd pöttyözötté válik. A virág 12–22 mm átmérőjű, harang vagy rövid cső alakú.

A pártacső 6–8 mm átmérőjű és csupasz. A pártalebenyek 6–8 mm szélesek, háromszög alakúak, felállók vagy szétterülők, széleik visszahajlók. Belső oldalukat változó sűrűségben szemölcsök borítják. A szemölcsök legfeljebb 1,25 mm-esek, kúposak vagy lapítottak, tompák, gyakran rövid heggyel végződnek.

A korona a pártacső alapjával összenőtt. Külső cimpái széles háromszög alakúak, tompán csipkézettek vagy kétfogúak, peremük megvastagodott. A belső koronalebenyek körülbelül 3 mm hosszúak, rövid hengeresek, lefelé szélesedők. Csúcsuk olykor enyhén bunkós, a portokok fölött összehajlanak, majd körülbelül 1,5 mm hosszban szétállnak. Felső részük finoman barázdált, tövüknél kisebb bunkó található.

A pollen sárga színű.

Termés

Terméséről a rendelkezésre álló forrás nem közöl részletes adatokat. A nemzetségre jellemző módon valószínűleg páros tüszőtermést fejleszt.

Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Északi Tartományában fordul elő, egyes források szerint Transvaal területén is megtalálható.

Élőhely: Gyér növényzetű, sziklás felszínű területeken él.

Kultúrában tartás

Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető. Erős fény hatására hajtásai intenzívebb vöröses árnyalatot ölthetnek. A szakirodalom általában félárnyékos tartást javasol, de fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.

Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért egyszerűen szaporítható dugványozással. A 4–5 hajtásból álló telepek már nyár elejétől virágozhatnak, és kedvező körülmények között nyár végéig többször is virágot hoznak. A magoncok rendszerint 2–3 éves korban virágoznak először.

A tenyészidőszakban havi 3–5 öntözés általában elegendő. Fontos, hogy két öntözés között a talaj részben kiszáradjon. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.

A szakirodalom szerint a téli pihenőidőszakban körülbelül 10 °C hőmérséklet ajánlott, időnkénti enyhe nedvesítéssel. Tapasztalatok szerint azonban teljesen szárazon is sikeresen teleltethető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.

A legjelentősebb kártevő a gyapjastetű, amely a hajtások között és a gyökérzónában egyaránt megtelepedhet. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések és a Helminthosporium fajok okozhatnak komolyabb problémát. A fertőzött hajtásokat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni.

Egyéb

Magyar nyelvű szakirodalom a selyemkórófélékről viszonylag kevés áll rendelkezésre. A témában azonban számos angol és német nyelvű szakkönyv és kiadvány érhető el.

Szerzők és forrás

Szöveg: Budai Ferenc
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 125. kártya