Ceropegia haygarthii
| Ceropegia haygarthii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Ceropegiinae |
| Nemzetség | Ceropegia |
| Faj | Ceropegia haygarthii |
 
| |
Tudományos név
- Ceropegia haygarthii Schltr., 1895
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög szóösszetétel: „kerios” = viasz, viaszgyertya, valamint „pegnynai” = egyesít, összekapcsol, összeállít. A név a nemzetség fajainak különleges, gyertya- vagy lámpaszerű virágaira utal.
- A haygarthii fajnév személynévből származó latin birtokos melléknév, jelentése „Haygarth-é”, vagyis a növény Haygarth nevű személyhez kapcsolódó elnevezés. A fajnév Rudolf Schlechter 1895-ben közölt leírásában jelent meg.
Típus
- Típuspéldány: Dél-Afrika, Keleti-Fokföld, Port Elizabeth környéke.
- Első leírása: Rudolf Schlechter, 1895.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rudolf Schlechter 1895-ben Ceropegia haygarthii néven írta le.
Szinonimák
- Ceropegia differenta subsp. haygarthii (Schltr.) H.Huber in Mem. Soc. Brot. 12:90 (1957)
- Ceropegia tristis Hutch. in Fl. Pl. Dél-Afrika 2: t. 44 (1922)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Évelő, pozsgás, kúszó növény. A hajtás hosszú, vékony, húsos szárból áll, amely a környező növényzetre támaszkodva vagy arra felkapaszkodva fejlődik. A szár zöld, hengeres, húsos, idősebb részein fokozatosan fásodó. A gyökérzet húsos, a talajban fejlődő gyökérekből áll.
A levelek kicsik, rövid nyelűek, húsosak, tojásdad vagy szív alakúak, csúcsuk hegyes. A levelek a hajtás csomóin egymással szemben helyezkednek el, és a szárazabb időszakban lehullhatnak.
Generatív test
Virág
A virágzatok a fiatal hajtások levélhónaljaiban fejlődnek. A virágok egyesével vagy kis csoportokban jelennek meg. A virág jellegzetes, csőszerű, alsó részén kiszélesedő pártájú.
- Takarólevelek: A csésze öt keskeny, hegyes cimpából áll; a párta alsó része kiszélesedő, majd keskeny csővé szűkül, felső részén a sziromlevelekhez hasonló pártacimpák szétterülők vagy visszahajlók; a párta külső része zöldes, barnás vagy vöröses árnyalatú, belül világosabb színű. - Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok a központi ivarlevelek körül helyezkednek el; a termő két termőlevélből áll, a bibeszál rövid, a bibe a pártacső belsejében helyezkedik el, és a Ceropegia nemzetségre jellemző pollináriumot alkotó szerkezettel kapcsolódik össze.
Termés
A termés páros tüszőtermés. A tüszők megnyúltak, hengeresek, felnyíláskor számos magot bocsátanak ki.
- Magja: A magok kisméretűek, lapítottak, és egyik végükön hosszú, finom szőrpamaccsal rendelkeznek, amely a szél általi terjedést segíti.
Ceropegia haygarthii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika Keleti-Fokföld tartományában honos, elsősorban a Port Elizabeth és környéke, valamint a keleti partvidék térségében. - Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Meleg, viszonylag száraz, cserjés élőhelyeken fordul elő. A növény más növények között vagy azok támasztékát felhasználva kúszik. Pozsgás szára lehetővé teszi, hogy a szárazabb időszakokat is átvészelje.
Kultúrában tartás
Gyűjteményekben ritkábban termesztett, különleges megjelenésű pozsgás kúszónövény. Meleg, világos, de a déli órákban szűrt fényű helyet kedvel. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel, két öntözés között a termesztőközeg felső rétegét célszerű kiszárítani.
A termesztőközeg legyen jó vízáteresztő képességű, levegős és ásványi anyagokban gazdag. A pangó víz a húsos szár és a gyökérzet rothadását okozhatja. Télen világos, hűvösebb helyen tartható, és ilyenkor az öntözést jelentősen csökkenteni kell.
A hosszú hajtások számára célszerű támasztékot biztosítani. Függesztett edényben is nevelhető, ahol a hajtások szabadon lecsünghetnek. Dugványozással szaporítható; a levágott hajtásrészeket ültetés előtt néhány napig szárítani célszerű.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj legfontosabb megkülönböztető bélyege a húsos, kúszó szár, a kicsi, húsos levelek és a jellegzetes, csőszerű virág. A növény habitusa és virágainak szerkezete a Ceropegia nemzetség több, Dél-Afrikában honos pozsgás kúszónövényére emlékeztet.
A faj az apró levelekkel rendelkező, vékony szárú Ceropegia-fajoktól a húsosabb hajtások és a jellegzetes pártaszerkezet alapján különíthető el.
Taxonómia és filogenetika
A Ceropegia haygarthii a Apocynaceae családba, a Ceropegieae tribuszba és a Ceropegiinae szubtribuszba tartozó Ceropegia nemzetség elfogadott faja.
A faj a dél-afrikai Ceropegia-fajok azon csoportjába tartozik, amelyek pozsgás szárukkal és jellegzetes, csőszerű virágaikkal alkalmazkodtak a szezonálisan száraz élőhelyekhez. A nemzetségben a virág felépítése szoros kapcsolatban áll a különleges beporzási mechanizmussal: a virág belsejébe jutó apró rovarok ideiglenesen csapdába esnek, miközben testükre pollináriumok tapadnak, majd kiszabadulva egy másik virágot látogathatnak meg.