Kategória:Asclepiadeae

Asclepiadeae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Asclepiadeae

• A név az Asclepias nemzetségnévből ered, amely a görög mitológiából ismert Aszklépiosz (Asklepios), a gyógyítás istenének nevéből származik. Az elnevezés a taxonba tartozó számos növény hagyományos gyógyászati felhasználására utal. A botanikai latin elnevezés képzése során a nemzetség tövéhez (Asclepiad-) az -eae szubtribuszi vagy tribuszi végződést illesztették.

• Asclepias Linnaeus; Gyűjtő: Linnaeus, 1753.
• Első leírása: Jean Étienne Duby írta le először mint taxonómiai egységet (Asclepiadeae), majd William Henry Harvey érvényesítette a jelenlegi rangjában 1868-ban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Harvey, 1868.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Asclepiadaceae R. Brown
• Stapeliaceae Horaninow
• Ceropegiaceae Gibbs ex J. Schröt.

A taxon tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: megtalálhatóak közöttük lágyszárú évelők, cserjék, liánok és pozsgás (szukkulens) növények is. Jellemző rájuk a tejnedv jelenléte, amely gyakran mérgező glikozidokat tartalmaz. A levelek általában átellenesek vagy örvösek, egyszerűek, épszélűek, néha redukáltak (különösen a szukkulens fajoknál).

A virágzat általában álernyő (pseudoumbel). A virágok öttagúak, aktinomorf szimmetriájúak. Jellemző a bonyolult felépítésű gynostegium, amely a porzók és a bibeszálak összenövéséből jön létre. A porzók portokjai gyakran pollencsomagokat, pollinium-okat alkotnak, amelyeket egy transzlátor köt össze. Sok fajnál jelen van a corona (mellékpárta), amely függelékekből vagy lebenyekből áll.

A termés általában ikertüsző (folliculus). A tüszők éréskor egy varrat mentén nyílnak fel.

• Magja: A magok laposak, gyakran szárnyasak, és a csúcsukon hosszú, selymes szőrpamacs (coma) található, amely segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb diverzitást a trópusi és szubtrópusi területeken mutatják, különösen Afrika, Dél-Amerika és Ázsia területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdőktől kezdve a száraz szavannákon át a félsivatagokig. Számos fajuk specializált szukkulens életmódot folytat a szárazabb régiókban.

Az Asclepiadeae tribusz az Asclepiadoideae alcsalád központi kládja. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Liede-Schumann et al.) alapján a tribusz monofiletikus, és több jól elkülöníthető szubtribuszra oszlik. A szukkulencia megjelenése ebben a csoportban nem egységes: míg az Asclepiadinae szubtribusz tagjai (pl. Asclepias) többnyire lágy szárúak, addig a Cynanchinae és a Tylophorinae ágakon megjelentek a specializált víztároló szövetek. A filogenetikai fa alapján a szukkulens jelleg ebben a tribuszban többször, egymástól függetlenül alakult ki, válaszul a madagaszkári, afrikai és neotrópusi arid területek környezeti nyomására.

Az Asclepiadeae tribuszon belül a szukkulencia leginkább a szárszukkulencia formájában, gyakran levéltelen (aphyllous) habitussal párosulva jelenik meg.

Ez a legjelentősebb szukkulens ág a tribuszon belül.

• Cynanchum: A nemzetség rendkívül heterogén. Madagaszkáron és az Afrikai szarvon számos faja (pl. Cynanchum marnierianum) levéltelen, fotoszintetizáló, húsos, gyakran szemölcsös vagy bordás szárral rendelkezik. Ezek a formák konvergens módon hasonlítanak a Stapeliinae tagjaihoz.
• Sarcostemma: (Gyakran a Cynanchum szinonimájaként kezelik) Tipikus szárszukkulensek, amelyek hengeres, ízelt, ceruzaszerű hajtásaikban raktározzák a vizet. Leveleik apró pikkelyekké redukálódtak.

Bár sok fajuk erdei kúszónövény, akadnak köztük szukkulens specialisták is.

• Tylophora: Egyes ausztrál és dél-ázsiai fajok húsos, pozsgás leveleket fejlesztenek, amelyek segítik a túlélést az időszakos szárazság idején.

Ez a neotrópusi (amerikai) ág szintén tartalmaz szukkulens elemeket.

• Metastelma: Több faja mutat xerofita jelleget, megvastagodott, húsosabb szárral és csökkentett párologtató felülettel.

Az Asclepiadeae szukkulens tagjai könnyen összetéveszthetők a Ceropegieae tribusz tagjaival (pl. Stapelia). A fő különbséget a virágszerkezet adja: az Asclepiadeae esetében a polliniumok (pollen csomagok) csüngő (pendulus) állásúak, míg a Ceropegieae esetében felállóak (erectus). Külsőleg a Sarcostemma fajok hasonlíthatnak az Euphorbia (pl. Euphorbia tirucalli) ceruzaszerű hajtásaira, de az Apocynaceae családra jellemző virágkorona és a magok repítőszőrei alapján egyértelműen azonosíthatók.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
• Liede-Schumann, S. et al. (2005): Phylogenetic relationships of the tribe Asclepiadeae.
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• Wikipedia (EN): Asclepiadeae