Orbea variegata
| Orbea variegata | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Orbea |
| Faj | Orbea variegata |
 
| |
Tudományos név
- Orbea variegata (Linné) Haworth 1812, Syn. Pl. Succ.: 40 (1812)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin „orbis” = kör, kerekség, körvonal stb. szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú pártagyűrű (annulus) található.
- A fajnév latin jelentése tarka, változatos, sokféle, a növény virágait jellemzi.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Dél-Afrika
- Első leírása: Species Plantarum 2. 1753.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth 1812
Szinonimák
Homotípusos szinonimák
- Stapelia variegata L. in Sp. Pl.: 217 (1753)
- Stisseria variegata (L.) Kuntze in Revis. Gen. Pl. 2: 422 (1891)
Heterotípusos szinonimák
Az Orbea variegata heterotípusos szinonimáinak rendkívül nagy száma miatt ezeket oldalunkon nem közöljük. A teljes szinonimalista az alábbi linken érhető el a [Plants of the World Online (Kew Science) adatbázisában]
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hajtásai vékonyak és hosszúak vagy rövidek, zömökek. Gyakran elheverők, csupán a hajtásvégek hajlanak felfelé, más esetben az egész hajtás felálló. Színük zöld, barnásbordós foltokkal. A hajtások átmérője általában meghaladja az 1 cm-t, hosszúságuk a zömök formáknál 4–5 cm, a karcsú hajtásformáknál akár 15 cm is lehet. Lehetnek egészen tompa élűek, de gyakori a határozott négyszög keresztmetszet.
Levelek
Az éleken kezdetleges levélke előfordulhat, de ez gyakran hiányzik.
Dudorok
Az élek dudorokra tagoltak, amelyek határozottak, legalább 1,5 cm-esek.
Generatív test
Virág
- Virágzat: 1–5 db virágot tartalmaz
- Virágbimbó: hegyes, alakja lapított vagy gömbölyded
- Virágkocsány: 2–6 mm hosszú és 0,2–0,3 mm vastag
- Csészelevelek: legfeljebb 9 mm-esek
- Párta: 5–9 cm átmérőjű, tálszerű, kívül zöld színű, a pártalebenyek és az erezet vöröses. A párta belső oldala halvány zöldessárga vagy halvány citromsárga, különböző alakú és mennyiségű feketésbordó, cinóbervörös vagy bordósbarna foltokkal, pöttyökkel mintázva
- Pártagyűrű: általában világosabb sárga, finomabban mintázott, húsos, kerekded vagy ötszögű, pereme visszahajló, éles, szemcsés-szemölcsös felületű
- Pártacső: magába foglalja a koronát
- Pártalebenyek: 2,5 cm szélesek és 2,3 cm hosszúak, feszesen szétterülnek vagy enyhén visszahajlanak. Belső oldaluk keresztirányban sűrűn ráncos
- Korona: halványsárga, sötétlila vagy sötétlilával pontozott, 6–7 mm átmérőjű. A külső korona mély tál alakú, lebenyei 2,3 × 2 mm-esek, téglalap formájúak, változó mélységig kettéosztottak, gyakran csupán „kétfogúak”. A belső koronalebenyek 3 × 1,2 mm-esek, ovális-lándzsás alakúak, alapjuknál és csúcsuknál fonalszerű vagy ár alakú nyúlvánnyal, amelyek mérete közel azonos. A csúcsi nyúlvány a bibe fölé nyúlik, csúcsa bunkószerű, finoman dudoros. Mindkét nyúlvány hajlott
Termés
Termése kb. 8–10 (15) cm hosszú, 1,5 cm átmérőjű, két végén elkeskenyedő, egyenes vagy kissé meggörbült, hengeres, éretlenül vörös foltokkal tarkított zöld, megérve szürkés halványsárgává megszáradó, így felnyíló ikertüsző. A termések általában „V” alakban felfelé állnak a 2–5 cm hosszú kocsányon.
- Magja: 4–6 × 2–3 mm méretű, lapos, ovális, szürkés- vagy világosbarna, csúcsán kb. 20 mm hosszú, szőrszerű, fehér repítőkészülékkel
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: típus élőhelyként Carl von Linné csupán Dél-Afrikát jelölte meg, közelebbi információk nélkül. Ma ismert elterjedési területe a Dél-afrikai Köztársaság Nyugat-Fokföld tartományára esik. Behurcolt növényként megtalálható Ausztrália déli részén is, ahol inváziós fajként tartják számon
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: élőhelyei a parti sávban találhatók, a növények a téli csapadékos időszakban fejlődnek. Cserjék és pázsitfűfélék némi árnyékában és védelmében, valamint más lágyszárúak között élnek, gyakran egyéb pozsgásokkal, például az Aizoaceae család tagjaival. Nem ritkán csupasz kőzeteken, azok repedéseiben, sziklák között, többféle vulkanikus kőzeten is előfordulnak
Kultúrában tartás
Ezt a növényt világszerte ismerik, a selyemkórófélék alcsaládjának legismertebb és leggyakoribb tagja a növénygyűjteményekben. Viszonylag egyszerű tartásmódja és rendkívüli változatossága miatt méltán népszerű növény. Ha valaki szeretne különféle virágú példányokra szert tenni, egyszerű dolga van. Ha egy vásárban ilyen néven kínálnak növényt, nyugodtan megvehető, nagy valószínűséggel másmilyen lesz, mint amelyek már otthon vannak. A talajban nem válogatós. Élőhelyének ismeretében a szakirodalom inkább a szerves anyagban gazdag talajt ajánlja, de tisztán ásványi összetételű ültetőközegben is szépen fejlődik és virágzik. Ha kellően vízáteresztő a talaj, némi árnyékolással akár a szabadban is tartható, csapadék elleni védelem nélkül. A hosszan tartó csapadékos periódusokat láthatóan nem szereti, de általában túléli. Tavasztól őszig legjobb a szabadban, csapadék elleni védelem mellett tartani és mérsékelten, de rendszeresen öntözni. A kánikulai időszakban az öntözések gyakoriságát érdemes növelni. A hosszan tartó tűző napfényhez hozzá tud szokni, de nem kedveli, inkább szórt fényt vagy időszakos árnyékot igényel. A telet akár a kaktuszokkal együtt is kibírja, ha rövid ideig tartó fagy sem éri, de legjobb, ha folyamatosan kb. 10 °C hőmérsékletet biztosítunk számára. Ilyen körülmények között akár szárazon is átvészel 4–5 hónapot, de kéthavonta egy kis nedvesítés ajánlott. Virágzására a nyárvégi és őszi hónapokban számíthatunk. Virágai határozottan kellemetlen, állati dögszagúak, mivel a legyek beporzásához alkalmazkodtak, ezért virágzási időben nem ajánlott lakásban elhelyezni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Rendkívül változékony faj, ami elsősorban a virágok színében jelenik meg. Ez az egyik oka a rengeteg szinonim névnek, amikor egy addig nem ismert színváltozatú vagy mintázatú virág miatt új fajként írták le. Sok fajnévnek és varietasnak mesterséges hibridek szolgáltak alapul. A legalsó képen bemutatott kisvirágú forma virágmérete csaknem fele a szokásosnak.
Taxonómia és filogenetika
A fajt sokáig a Stapelia nemzetségbe sorolták. Amikor Adrian Hardy Haworth 1812-ben létrehozta az Orbea nemzetséget, ezt a fajt jelölte ki az új nemzetség típusfajának. Ennek ellenére a gyűjtemények jeltábláin még ma is lehet találkozni a Stapelia variegata névvel.
Egyéb
Az itt bemutatott növények mindegyike Orbea variegata néven került a gyűjteménybe, kivéve a lap tetején látható O. lepida-t.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 759–760. kártya