Ceropegia stapeliiformis
| Ceropegia stapeliiformis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Ceropegiinae |
| Nemzetség | Ceropegia |
| Faj | Ceropegia stapeliiformis |
 
| |
Tudományos név
- Ceropegia stapeliiformis Haw., 1827
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög szóösszetétel: „kerios” = viasz, viaszgyertya, valamint „pegnynai” = egyesít, összekapcsol, összeállít. A név a nemzetség fajainak különleges, gyertya- vagy lámpaszerű virágaira utal.
- A stapeliiformis fajnév összetett latin növénynév: a Stapelia nemzetségnévre és a -formis („alakú”, „formájú”) képzőre vezethető vissza. Jelentése „Stapelia-alakú”, amely a növény húsos, oszlopszerű, a Stapelia fajaira emlékeztető szárára utal.
Típus
- Első leírása: Adrian Hardy Haworth, 'Philosophical Magazine and Annals of Chemistry' 1: 121, 1827.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth 1827-ben Ceropegia stapeliiformis néven írta le.
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Alacsony termetű, pozsgás, kúszó, kapaszkodó, esetenként csavarodó növény. Húsos szárai a tövüknél 1–1,8 cm vastagok, a csúcs felé fokozatosan elvékonyodnak, és akár 1,5 m hosszúságot is elérhetnek. A szár hengeres, kopasz, sötétzöld, gyakran vörösesbarna csíkokkal vagy foltokkal, enyhén fénylő, és feltűnő szemölcsszerű kiemelkedésekkel tagolt. Tejnedve tiszta, áttetsző.
A kúszó hajtások a talajjal érintkezve legyökeresedhetnek, miközben az idősebb szárrészek fokozatosan elhalnak. Meleg, párás körülmények között a hajtások hosszú, kapaszkodó szárakká fejlődhetnek, míg szárazabb körülmények között rövidebb, csomós, a talaj felszínén kúszó vagy részben a talajba húzódó szárak is kialakulhatnak.
A levelek erősen redukáltak és rövid életűek. Csak a növekedő hajtáscsúcsokon jelennek meg, apró, háromszögletű vagy szív alakú pikkelyekként, legfeljebb mintegy 3 mm hosszúságban. A levélalapon apró, gömbös mirigyek találhatók. A gyökérzet rostos, és járulékos gyökérek fejlődnek ott, ahol a szár a talajjal érintkezik.
Ceropegia stapeliiformis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Generatív test
Virág
A virágzatok a vékonyabb, fiatal hajtásrészeken fejlődnek. Egy-egy virágzatban rendszerint egy-két, esetenként több virág nyílik egymást követően. A virágok 5–7, ritkábban akár 10 cm hosszúak. A virágkocsány 2–20 mm hosszú lehet, a virágkocsányok pedig legfeljebb mintegy 10 mm hosszúak.
- Takarólevelek: A csésze cimpái lándzsásak, mintegy 4 mm hosszúak; a párta 5–7 cm hosszú, alsó részén tojásdad alakban felfúvódott, mintegy 6–7 mm átmérőjű, majd beszűkülő és tölcsérszerűen kiszélesedő csőben folytatódik; a sziromlevelek szabadok, 2–4 cm hosszúak, széles háromszögletű alappal, keskenyedő csúccsal, visszahajlók, belső oldaluk alsó részén szőrösek, kívül sötét bíborosak vagy barnásak, belül fehérek és szőrösek; a párta csöve zöldesfehér, tompa bíbor foltokkal tarkított. - Ivarlevelek: A porzószálak a termő körül kialakuló porzótájban helyezkednek el; a portokok és a bibe a Ceropegia nemzetségre jellemző összetett virágszerkezetben helyezkednek el. A porzótáj külső részei rövidek, felállók vagy kissé szétállók, a belső részek megnyúltak és fonalszerűek; a bibe feletti szerkezet a porzótájhoz szorosan kapcsolódik.
Termés
A termés jellegzetes páros tüszőtermés. A tüszők szürkészöldek, felállók, széles orsó alakúak, felszínükön szemölcsszerű kiemelkedésekkel, és mintegy 10 cm hosszúra fejlődhetnek.
- Magja: A magok a tüszőkben fejlődnek, és a Ceropegia nemzetségre jellemző, szél általi terjedést segítő szőrös függelékkel rendelkeznek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika keleti és északkeleti területein, valamint Eswatini területén honos; elterjedése a Keleti-Fokföldön Uitenhage és Willowmore térségétől Graaff-Reinet és King William's Town környékéig húzódik. A faj elterjedési területe a 31. déli szélességi körtől délre fekszik, míg a Ceropegia stapeliiformis subsp. serpentina ettől északabbra található. - Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Többnyire cserjék védelmében, lehullott lombból álló laza avarban gyökerezve él. A növény vegetatív részei rendkívül jól beleolvadnak környezetükbe, ezért még virágzás idején is nehezen észlelhetők. A faj szubtrópusi környezethez alkalmazkodott, és száraz, xerofil élőhelyeken fordul elő.
Kultúrában tartás
Különleges megjelenésű, pozsgás növény, amely üvegházban más pozsgásokkal együtt vagy ablakpárkányon is nevelhető. Termesztése némi tapasztalatot igényel, mert a túl kevés öntözés a húsos szárak összeaszalódásához, a túlzott vízellátás pedig rothadáshoz vezethet.
A növekedési időszakban meleg, világos helyet és rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel. A közeg legyen nagyon jó vízáteresztő, porózus, ásványi jellegű. A kissé lúgos, mintegy pH 7,5–8,5 értékű közeg kedvező lehet. A túl tápanyagdús talajban a hajtások megnyúlhatnak.
A növény számára célszerű elegendő helyet biztosítani a gyökérzet fejlődéséhez, ezért átültetésre körülbelül kétévente, illetve a cserép teljes átszövésekor lehet szükség. A tenyészidőszakban káliumban gazdag tápoldat alkalmazható.
Fagyérzékeny, biztonságos tartásához legalább 5 °C-os téli hőmérséklet ajánlott. A nyugalmi időszakban a magas páratartalom kerülendő. Félárnyékban fejlődik a legjobban, de megfelelő körülmények között teljes napsütésben és árnyékban is nevelhető. Erős fényben a szár bronzos árnyalatúvá válhat, ami elősegítheti a virágzást, de a nyári erős közvetlen napsütés perzselést vagy növekedési zavart okozhat.
A hosszú, ceruzaszerű hajtások számára támaszték vagy rács biztosítható. Függesztett edényben is mutatós, ahol a szárak lecsünghetnek. Magról és dugványról is szaporítható. A dugványok meleg időben gyökeresednek könnyebben, és a gyökeresedésig szárazon kell tartani őket.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj legjellegzetesebb bélyege a szárak Stapelia-fajokra emlékeztető, húsos, szemölcsös megjelenése, valamint az apró és korán lehulló levelek. A szár sötétzöld, gyakran vörösesbarna foltokkal vagy csíkokkal tarkított, és akár 1,5 m hosszúságot is elérhet.
A virágok különösen feltűnőek: hosszú, keskeny, visszahajló, szőrös pártacimpáik szokatlan megjelenést kölcsönöznek nekik. A pártacimpák szabadok, nem kapcsolódnak össze a csúcsukon.
A fajhoz legközelebb állóként a Ceropegia stapeliiformis subsp. serpentina különíthető el. A subsp. serpentina pártacimpái kevésbé szétterülők, kissé csavarodottak, és elterjedési területe a faj törzsalakjától északra helyezkedik el.
Taxonómia és filogenetika
A Ceropegia stapeliiformis jelenleg elfogadott faj a Apocynaceae családba, a Ceropegieae tribuszba és a Ceropegiinae szubtribuszba tartozó Ceropegia nemzetségben.
A jelenlegi taxonómiai kezelés két elfogadott alfajt különböztet meg:
- subsp. stapeliiformis – a faj törzsalakja, elsősorban Dél-Afrika déli területein. - subsp. serpentina – elterjedése Mozambik, Dél-Afrika és Eswatini északi területeire terjed ki.
A Ceropegia stapeliiformis subsp. serpentina eredetileg Ceropegia serpentina E.A.Bruce néven került leírásra, majd 1980-ban R.A.Dyer a Ceropegia stapeliiformis alfajaként kombinálta. A Ceropegia stapeliiformis var. serpentina H.Huber név szintén ennek az alfajnak a szinonimája.