Orbea sprengeri
| Orbea sprengeri | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Orbea |
| Faj | Orbea sprengeri |
 
| |
| Huernia sprengeri | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Orbea sprengeri | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Huernia sprengeri |
Tudományos név
- Orbea sprengeri (E.Dammann & Sprenger) Bruyns, 2000
elfogadott, érvényes név - Huernia sprengeri E.Dammann & Sprenger, 1893
szinonima név
A név eredete, etimológia
- Az Orbea nemzetségnév a latin orbis („kör”, „korong”) szóból származik, és a nemzetség virágainak feltűnő, gyűrűs szerkezetére, az annulusra utal.
- A sprengeri fajnév Carl Ludwig Sprenger nevét őrzi, aki a növény első leírásának egyik szerzője volt.
Típus
- Típusfaj/típustaxon neve: Orbea sprengeri – eredeti neve Huernia sprengeri.
- Első leírása: Ernst Dammann és Carl Ludwig Sprenger 1893-ban Huernia sprengeri néven közölték a növényt a Dammann & Co. faiskolai katalógusában, a 65. oldalon.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Peter Vincent Bruyns 2000-ben Orbea sprengeri néven kombinálta újra a fajt; a kombináció az Aloe 37. kötetének 76. oldalán jelent meg.
Orbea sprengeri képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Huernia sprengeri
- Caralluma sprengeri
- Angolluma sprengeri
- Pachycymbium sprengeri
- Ceropegia sprengeri
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Kis termetű, pozsgás, leterülő növény, amely laza szőnyegeket alkot. A szárok 5–15 cm hosszúak és mintegy 1 cm átmérőjűek, lekerekítetten négyélűek, esetenként tarackoló jellegűek. Színük szürkészöld, amelyen lilásbarna mintázat jelenhet meg. A szárakon négy sorban elhelyezkedő, szétálló, kúpos szemölcs- vagy fogszerű képletek találhatók; ezek 5–11 mm hosszúak lehetnek, végük finoman kihegyesedő.
A levelek erősen redukáltak, levélkezdemények formájában jelennek meg. A levélrudimentumok kúposak, 1–2 mm hosszúak és hegyesek, pálhalevelek nélkül. A gyökérzet részletes morfológiájáról a felhasznált források nem közölnek adatot.
Generatív test
Virág
A virágzat a szár csúcsának közelében fejlődik, és általában 1–4 virágból áll. A virágkocsányok 4–10 mm hosszúak. A virágok rendszerint függőlegesen állnak, és erős, kellemetlen szagot árasztanak.
- Takarólevelek: A csésze karéjai lándzsásak, 3–5 mm hosszúak. A párta kerék alakú, 2–4,4 cm átmérőjű; a sziromlevelek karéjai szétállók vagy kissé visszahajlók, tojásdad-lándzsásak, 9–20 × 5–8 mm méretűek. A sziromlevelek felső oldala halványzöld, lilás foltokkal, zöldes vagy barnás, esetenként lilásbarna, felülete sima, ráncos vagy félgömb alakú kiemelkedésekkel borított. A pártacső lapos, közepén bemélyedéssel.
- Ivarlevelek: A gynostegium sárga, esetenként vöröses rajzolattal, vagy vörös színű. A korona vastag, lencse alakú körvonalú, kerek vagy lekerekítetten ötszögletű, 2–3 × 4–6 mm méretű. A porzószálak közötti koronakaréjok vastag gyűrűvé forrtak össze, a porzós koronakaréjok pedig a gyűrűbe illeszkednek; csúcsi részeik hosszúkás-elliptikusak vagy téglalap alakúak, 1–1,5 mm hosszúak, a portokokhoz simulnak. A termő és a bibe részletes morfológiája a felhasznált forrásokban nem szerepel.
Termés
A termés részletes morfológiai jellemzőiről a felhasznált források nem közölnek adatot.
- Magja: A mag részletes morfológiai jellemzőiről a felhasznált források nem közölnek adatot.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Szudán, Dél-Szudán, Eritrea, Etiópia, Szomália, Kenya, Szaúd-Arábia és Jemen. A faj őshonos elterjedése Északkelet-Szudántól Kenyáig, valamint az Arab-félsziget délnyugati részéig terjed.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban sivatagi és száraz cserjés élőhelyeken fordul elő. Pozsgás, leterülő életmódú növény, amely laza szőnyegeket alkot. A szárok a talaj közelében fejlődnek, és a növény száraz, meleg környezethez alkalmazkodott.
Kultúrában tartás
A faj a pozsgásnövény-gyűjteményekben tartott Stapeliinae-k közé tartozik. A termesztésben jó vízáteresztő képességű, ásványos jellegű közeg és világos, meleg elhelyezés alkalmas számára. Pozsgás növényként a pangó vizet kerülni kell. A faj virágai erősen kellemetlen szagúak, ami a természetben a virágok megporzásában szerepet játszó rovarokhoz való alkalmazkodással hozható összefüggésbe.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Orbea sprengeri jellegzetes bélyege a kis méretű, négyélű, szürkészöld, lilásbarna mintázatú szár, amelyen négy sorban nagy, kúpos szemölcsszerű képletek fejlődnek. A virágok viszonylag nagyok a növényhez képest, kerék alakú pártájuk 2–4,4 cm átmérőjű, és erősen kellemetlen szagú.
A faj különösen a szárok négy sorban álló, 5–11 mm hosszú kúpos képleteivel és a virágok színével, alakjával különíthető el. A virágok külső megjelenése változatos lehet: a párta halványzöld, lilás foltos, zöldes, barnás vagy lilásbarna is lehet.
Szukkulens taxonok
A Orbea sprengeri a Apocynaceae család Asclepiadoideae alcsaládjába, a Ceropegieae tribuszba és a Stapeliinae szubtribuszba tartozó pozsgás növény. A száraz élőhelyhez alkalmazkodva húsos, vízraktározó szárakat fejleszt, míg levelei erősen redukáltak.
Taxonómia és filogenetika
A Orbea sprengeri a Apocynaceae családba, a Asclepiadoideae alcsaládba, a Ceropegieae tribuszba és a Stapeliinae szubtribuszba tartozó Orbea faj.
A növényt Ernst Dammann és Carl Ludwig Sprenger 1893-ban Huernia sprengeri néven írta le. Később Caralluma sprengeri, Pachycymbium sprengeri, Angolluma sprengeri és Ceropegia sprengeri néven is szerepelt. Peter Vincent Bruyns 2000-ben helyezte az Orbea nemzetségbe, létrehozva a jelenleg elfogadott Orbea sprengeri kombinációt.
A Plants of the World Online jelenlegi kezelése szerint a faj elfogadott, és négy elfogadott alfaja van: subsp. commutata, subsp. foetida, subsp. ogadensis és subsp. sprengeri.
Egyéb
A faj virágai erős, kellemetlen szagot árasztanak. Ez a Stapeliinae csoport több tagjánál ismert virágbiológiai alkalmazkodás, amely a virágokat látogató, bomló szerves anyaghoz kötődő rovarok vonzásával áll összefüggésben.
A faj 2024-es, Kew által közölt kihalási kockázati előrejelzése szerint várhatóan nem veszélyeztetett; az előrejelzés megbízhatóságát magabiztosnak minősítették.