Kategória:Pachycereus

• Pachycereus (A.Berger) Britton & Rose, 1909

A nemzetségnév a görög pachys (vastag) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző rendkívül robusztus, vastag oszlopos hajtásokra utal. Alwin Berger eredetileg a Cereus nemzetség alnemzetségeként (subgenus) írta le 1905-ben, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetségi rangra a rendszertani revízió során.

• Pachycereus pringlei (S.Watson) Britton & Rose; Gyűjtő: C. G. Pringle, Mexikó, Sonora, 1884; Típuspéldány: US National Herbarium.
• Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben a “Report of the Missouri Botanical Garden” folyóiratban, mint a Cereus szekcióját.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• ≡ Cereus subg. Pachycereus
• = Backebergia
• = Pterocereus

Hatalmas termetű, fatermetű vagy cserjeszerű oszlopkaktuszok, amelyek magassága elérheti a 15–20 métert. A hajtás rendkívül vastag, húsos, felálló, gyakran a törzs alapjánál vagy magasabban elágazik. A szár átmérője egyes fajoknál a 60–100 cm-t is elérheti. A bordák száma 5–30, mélyek és élesek vagy lekerekítettek. Az areolák nagyok, gyapjasak, gyakran összefüggő sávot alkotnak a bordák élén. A tövisek erősek, merevek; a középtövis és a peremtövis száma és hossza fajonként változó, a fiatalkori és időskori alakok (pszeudocephalium) között jelentős eltérés lehet. A gyökérzet kiterjedt, sekély, de stabil rögzítést biztosít a hatalmas testnek.

A virág tölcsér vagy harang alakú, éjszaka vagy kora reggel nyílik, hossza 3–10 cm. A virág színe általában fehér, krémszínű vagy enyhén rózsaszínes.

• Takarólevelek: A külső lepellevél húsos, gyakran pikkelyes vagy szőrös. A belső lepellevél finomabb textúrájú, fehér vagy krémszínű.
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál robusztus, a bibe sokágú.

A termés nagy, gömbölyű bogyó, amely éretten húsos, felületét gyakran sűrű tövisek vagy gyapjú borítja.

• Magja: A magja nagy, fekete, fényes.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség központja Mexikó (különösen Sonora, Baja California), de előfordulnak fajai az Amerikai Egyesült Államok déli részén (pl. Arizona) és Guatemala területén is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz sivatagi és félsivatagi területeken, matorral bozótosokban és trópusi száraz erdőkben élnek. Alkotóelemei a kaktusz-dominálta tájképeknek.

A Pachycereus nemzetség fajai lassú növekedésűek, de nagy helyigényűek. Teljes napsütést és jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. Fagyérzékenyek, télen száraz, minimum 10°C-os környezetben tartandók.

A Pachycereus fajok robusztusabbak, mint a Stenocereus tagjai. A Pachycereus pringlei a világ legnehezebb kaktusza, amely hasonlít a Carnegiea gigantea-ra (saguaro), de elágazási rendszere és termésének tövisezettsége eltérő.

A nemzetségbe tartozó fajok mindegyike törzs-szukkulens. Fontosabb taxonok: Pachycereus pringlei, Pachycereus pecten-aboriginum, Pachycereus weberi, Pachycereus marginatus.

Az APG IV rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A Phyllocacteae tribus belül a Echinocereinae subtribus tagja.

A molekuláris kutatások eredményeként a nemzetség határai gyakran változnak, néha magába foglalva a Lophocereus fajokat is.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30002160-2
• https://www.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000455613
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/Pachycereus/
• https://www.ipni.org/