Ceropegia fusca

Ceropegia fusca
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Ceropegiinae
Nemzetség	Ceropegia
Faj	Ceropegia fusca

Tudományos név

• Ceropegia fusca Bolle 1861
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög szóösszetétel: „kerios” = viasz, viaszgyertya, valamint „pegnynai” = egyesít, összekapcsol, összeállít. A név a nemzetség fajainak különleges, gyertya- vagy lámpaszerű virágaira utal.
• A fajnév a latin „fuscus” szóból ered, jelentése sötétbarna, feketés, amely a faj virágainak színére utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert.
• Első leírása: Bonplandia 9: 51. 1861.

Szinonima:

Ceropegia dichotoma subsp. fusca (Bolle) D. G. Rowley 1998.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Kajdacsi János

Hajtás

Lágyszárú évelő, cserjeszerű megjelenésű növény, rendszerint tőben elágazó. Magassága elérheti az 1,5 métert. Erősen szukkulens hajtásai ízekre tagoltak, mereven felállók, az idősebb és hosszabb hajtások a talaj felé hajlanak.

A hajtások színe hamvasszürke, vöröseszöld vagy olívzöld. Megfelelő napfényes tartásban sűrű, fehér viaszbevonat borítja őket. A fiatal hajtások csokoládébarna színűek, viaszbevonatuk még hiányzik. A hajtások átmérője a tövük közelében rendszerint meghaladja a 12 mm-t, az ízesüléseknél fokozatosan csökken, a hajtásvégek közelében akár 6 mm alá is.

Fotó: Kajdacsi János

Levelek

A hajtáscsúcsokon jelennek meg, keskenyek, felállók, tűszerűek. Hosszuk 2–12 cm, szélességük 1,5–9 mm. Átellenesen, párosával állnak. Színük általában sötétbarna, közepükön világos színű ér húzódik.

A levelek rövid életűek, száraz időszakban gyorsan leszáradnak, így a növény az év nagyobb részében levéltelen.

Tejnedv

Az Apocynaceae családra jellemzően tejnedvet tartalmazó növény.

Generatív test

Fotó: Kajdacsi János

Virágzat

A virágok a levélhónaljakban fejlődnek, virágrügyekből csomókban jelennek meg. Egy csomóban rendszerint 2–5 virág található, de számuk elérheti a 20-at is.

Virág

Alakjuk különleges, díszes lámpáshoz hasonlítható. A pártát alkotó öt keskeny lepellevél csúcsi részen összeér, ezzel kialakítva a jellegzetes lámpaszerű formát.

Fotó: Kajdacsi János

Színük sötét vörösesbarna. A virág belső felépítése a nemzetségre jellemző összetett struktúrájú.

Korona (corona)

A porzókból és a pártacsőből kialakuló mellékkorona a nemzetségre jellemző módon fejlett, a beporzási mechanizmus fontos eleme.

Termés

A termés a selyemkórókra jellemző ikertüsző. Két, V-alakban szétálló, akár 10 cm hosszú tüszőből áll.

• Magja: repítőszőrös, a szél általi terjedést segítő bóbitával ellátott.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: a Kanári-szigetek endemikus növényfaja. Előfordul Tenerife (különösen a Macizo de Anaga hegység az északkeleti részen), Gran Canaria és La Palma szigetén.

Fotó: Kajdacsi János

• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: erősen napsütötte, vörös lávatörmelékes talajokon él, 600 m tengerszint feletti magasságig. Laza bokrokat alkot más pozsgás fajokkal (pl. Euphorbia canariensis, Euphorbia balsamifera), törpecserjékkel és egyéb lágyszárú növényekkel együtt.

Kultúrában tartás

Sűrű bokrot képező, mereven felálló, hamvas hajtásai miatt mutatós dísznövény. Virágzása kultúrában tavasszal és kora nyáron várható.

Tavasztól őszig meleg, teljes napfénynek kitett helyen tartsuk. A fagyok elmúltával szabadban is elhelyezhető, csapadék elleni védelem nélkül, amennyiben talaja kiváló vízelvezetésű.

Talaja tartalmazzon nagy arányban vulkáni eredetű ásványi anyagokat, homokot. Télen világos helyen, szárazon tartandó, 10 °C alatti hőmérsékletet nem visel el. Tavaszig ne öntözzük.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetség legtöbb faja lágyszárú, kúszó növekedésű, gyakran vastag, gumószerű gyökérrel rendelkezik. A Ceropegia fusca ezzel szemben kivételesen erősen szukkulens hajtású, cserjeszerű habitusú faj.

• Ceropegia fusca
• 
  Kajdacsi János
• 
  Kajdacsi János

Leírt alfaja a subsp. albertii (2003, Tenerife déli része), amelynek virágai belül sárga színűek. Más lényeges különbség nem ismert, ezért alfaji státusza vitatott.

Taxonómia és filogenetika

A nemzetséget Linné írta le 1753-ban a Species Plantarum című művében. A Ceropegia nemzetség jelenleg mintegy 160 néven ismert fajt foglal magában, amelyek Afrika, Ázsia, Ausztrália és az Indonéz-szigetvilág területén fordulnak elő.

• Ceropegia fusca
• 
  Fotó: Jokhel Csaba

Egyéb

A faj a Kanári-szigetek flórájának jellegzetes, endemikus eleme. Szukkulens, cserjeszerű megjelenése a nemzetségen belül kivételesnek tekinthető.

Szerzők

• Szöveg: Kajdacsi János és Lukoczki Zoltán
• Kép: Kajdacsi János
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 338–339. kártya

Fotó: Jokhel Csaba

Fotó: Jokhel Csaba

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép:
• Lektorálta:
• Forrás: