Ugrás a tartalomhoz

Pachypodium succulentum

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. február 17., 18:51-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Pachypodium succulentum (L.f.) Sweet, Hort. Brit. ed. 2: 594. 1830 | synonym = }} <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === * A '''nemzetségnév''' az ógörög ''pachys'' („vastag”, „kövér”) és ''pous, podos'' („láb”) szavakból származik. A név a növény jellegzetesen megvastagodott alsó szárrészére és gyökérnyakára utal, amely jelentős vízraktározó szerepet tölt b…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Pachypodium succulentum

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Apocynoideae
Nemzetség-
csoport
Malouetieae
Alnemzetség-csoport Pachypodiinae
Nemzetség Pachypodium
Faj Pachypodium succulentum
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Pachypodium succulentum (L.f.) Sweet, Hort. Brit. ed. 2: 594. 1830
    elfogadott, érvényes név


A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög pachys („vastag”, „kövér”) és pous, podos („láb”) szavakból származik. A név a növény jellegzetesen megvastagodott alsó szárrészére és gyökérnyakára utal, amely jelentős vízraktározó szerepet tölt be.
  • A fajnév a latin succulentus melléknévből ered, jelentése „nedvdús”, „húsos”, amely a növény pozsgás jellegére és vízraktározó szöveteire utal.

Típuspéldány

  • Első leírása: Sweet, Hortus Britannicus, 1830
  • Basionym: Echites succulenta L.f., 1781
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Sweet, 1830
Fotó: Dr. Horváth Sándor

Szinonimák

  • Echites succulenta L.f. (1781)
  • Belonites succulenta (L.f.) E.Mey. (1837)
  • Pachypodium tuberosum Lindl. (1830)
  • Pachypodium tomentosum G.Don (1838)
  • Pachypodium griquense L.Bolus (1932)
  • Pachypodium jasminiflorum L.Bolus (1932)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Kaudex, gyökérnyak

Fotó: Dr. Horváth Sándor

Caudiciform pozsgás cserje, amely nagyméretű, részben vagy teljesen a talaj alatt fejlődő, gumós megvastagodású szárrésszel és gyökérnyakkal rendelkezik. Ez a vízraktározó szerv gyakran a hipokotilból fejlődik ki. Átmérője elérheti a 25 cm-t vagy annál nagyobb méretet is.

Hajtás, ágak

A kaudexből karcsú, hengeres ágak fejlődnek. Az ágak átmérője 5–12 mm, hosszúságuk 15–60 cm, idősebb példányokon ennél hosszabbak is lehetnek. A növény természetes élőhelyén akár 1,5–2,5 m magasságot is elérhet. Az ágak felületén a levelek lehullása után is megmaradó tövisek találhatók.

Levelek

Fotó: Dr. Horváth Sándor

A levelek váltakozó állásúak, keskeny lándzsás alakúak. Hosszúságuk (15) 20–60 mm, szélességük 2–10 mm. Színük sötétzöld. A levél fonáka finoman szőrös, a levélszél enyhén visszahajló. A levelek elsősorban az ágak csúcsi részén helyezkednek el, és az ággal körülbelül 30°-os szöget zárnak be.

A faj részben lombhullató, de a legtöbb Pachypodium fajtól eltérően a levelek egy része télen is megmarad, különösen az ágak csúcsán.

Tövisek

A tövisek a levelek tövénél fejlődnek és a levelek lehullása után is megmaradnak. Számuk rendszerint 3:

  • két hosszabb tövis, amelyek hossza általában 10–25 mm
  • egy rövidebb tövis, amely a hosszabbak hosszának körülbelül egyharmada

Színük barnás vagy szürkésbarna. Merevek, egyenesek.

Generatív test

Virág

A virágok az ágak csúcsán jelennek meg, egyesével vagy kisebb csoportokban, a levelekkel egy időben.

  • Virágcső: 10–30 mm hosszú, közel hengeres, átmérője 1,5–4 mm
  • Párta: 5 (ritkán 6) pártacimpára tagolódik
  • Pártacimpák: 8–18 mm hosszúak, 3–6 mm szélesek, visszás tojásdad alakúak, csúcsuk tompa vagy enyhén hegyes
  • Szín: bíbor, rózsaszín vagy ritkán fehér, gyakran sötétebb középcsíkkal

Virágzási ideje természetes élőhelyén augusztustól decemberig tart.

Termés

A termés páros tüszőtermés.

  • Alakja: keskeny, hengeres, szarvszerű
  • Hossza: 4–6 cm
  • Átmérője: 5–8 mm
  • Színe: éretlenül zöld, éretten barnásszürke

Éréskor hosszanti irányban felnyílik.

  • Magja: 3–5 mm hosszú, keskeny, világosbarna, a csúcsi részen 15–20 mm hosszú repítőszőrökkel, amelyek a szél általi terjedést segítik elő.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika, elsősorban a Nyugati-Fokföld és Északi-Fokföld tartományokban, valamint a Free State területéig
  • Élőhely: száraz, sziklás területeken, kőzetfelszíneken, laza, jó vízáteresztő talajokon
  • Tengerszint feletti magasság: 15–1400 m
  • Éghajlat: évi 400–750 mm csapadék, meleg nyarak, hűvös telek

A faj jól alkalmazkodott a száraz környezethez. Vastag vízraktározó szervei lehetővé teszik a hosszú száraz időszakok túlélését. Nyugalmi állapotban rövid ideig akár –10 °C hőmérsékletet is elviselhet.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő, de viszonylag könnyen tartható faj.

Tavasztól őszig világos, napos helyet igényel. A vegetációs időszakban rendszeres öntözést igényel, de a talaj legyen kiváló vízáteresztő képességű. Jól használható ásványi alapú keverék, például andezit, riolit vagy gránit zúzalékot tartalmazó talaj.

Télen teljesen szárazon tartandó, ideális teleltetési hőmérséklete 4–8 °C. A túl alacsony hőmérséklet és nedvesség együttesen rothadást okozhat.

Magvetéssel könnyen szaporítható. Vegetatív szaporítása gyökér- vagy szárdugványokkal lehetséges, de az így kapott növények általában nem fejlesztenek jellegzetes kaudexet.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Virágzás nélkül könnyen összetéveszthető a Pachypodium bispinosum fajjal. A két faj közötti különbségek elsősorban a virág méretében, színében, valamint a tövisek számában és arányaiban mutatkoznak meg.

A Pachypodium succulentum levelei keskenyebbek, és részben lombtartó jellegű.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Pachypodium nemzetség dél-afrikai caudiciform csoportjába tartozik, amelyet nagyméretű föld alatti vízraktározó szervek jellemeznek.

Egyéb

A faj jelentős vízraktározó képessége lehetővé teszi a hosszú száraz időszakok túlélését. A kaudex kialakulása magonc korban kezdődik, és vegetatív szaporítás esetén nem fejlődik ki teljes értékűen.

Szerzők

  • Szöveg: Jokhel Csaba
  • Kép: Dr. Horváth Sándor
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 847. kártya