Huernia hislopii

Huernia hislopii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia hislopii

Tudományos név

Huernia hislopii Turrill 1922
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a holland Justus Heurnius [van Heurne (1577–1652)] tiszteletére lett elnevezve, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység foknál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az eredeti közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
A fajnév egy Dél-Rhodesia-i (ma Zimbabwe) növénygyűjtő, A. Hislop nevét viseli. Ő gyűjtötte be a leírás alapjául szolgáló példányt az 1920-as évek elején.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A. Hislop, mai Zimbabwe területe, 1920-as évek eleje
Első leírása: Bull. Misc. Inform., Kew 30. 1922.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Turrill 1922

A megadott taxon (Huernia hislopii) nem található az adatbázisban.

Huernia kirkii N. E. Brown 1909 – White és Sloane szerint (1937) idetartozik, de ez vitatható

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló növekedésű, kisebb (ritkán nagyobb) csoportokat képző faj. Hajtásai 5 cm hosszúak és 0,8 cm átmérőjűek, jellemzően ötbordásak, zöldek, a pihenő időszakban vöröses színt ölthetnek. Morfológiájukban nagyon hasonlítanak a nemzetség sok más fajának hajtásaihoz.

Bordák

A hajtások jellemzően ötbordásak.

Generatív test

Virágzat

A virágzati tengely többnyire nagyon rövid, csökevényes.

Virág

Virágai általában felfelé néznek. Az egyes virágok kocsánya 22,5 cm lehet, a csészelevelek 6–10 mm hosszúak és 2 mm szélesek.

Párta: harangszerű, 4–6 cm átmérőjű, külső oldala krémszínű, gyakran szabálytalan, vöröses mintázattal. Belső oldaluk alapszíne is hasonló, de vörösesbarna pontokkal és foltokkal sűrűn mintázott. A párta 5 db hosszú, háromszög alakú pártalebenyre tagolt, köztük gyakran többnyire sokkal rövidebb közbenső lebenyek találhatók. A lebenyek hossza legfeljebb 2,2 cm, szélessége 1,8 cm.
Pártafelület: a párta belső felületét alig 1 mm-es, hegyes szemölcsök borítják, amelyek a szélen ritkásak, a pártacső szája felé egyre sűrűbbek.
Pártacső: az alapja felé gömbszerű, a belső oldala keresztirányú, vörösesbarna csíkokkal mintázott, felülete sima.
Korona (ivaroszlop): 5–6 mm átmérőjű. A külső koronalebenyek (külső porzógyűrű) négyszögletűek, egészen sötét barnásak, vagy majdnem feketék. A belső korona (belső porzógyűrű) sárga, vagy krémszínű, vörösesbarna színeződéssel. A koronalebenyek 4–5 mm hosszúak, tompa hegyűek, szétágazók.
Ivarlevelek: a pollen sárga színű. A bibe világosabb barnásvörös.

Termés

Magja: nincs adat

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: a típus élőhelyről nincsenek adataink, csak annyit tudunk, hogy Hislop a mai Zimbabwe területén gyűjtötte be a leírás alapjául szolgáló példányt. Élőhelyei Zimbabwe és Mozambik területén találhatók
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: elsősorban gránitdombokon és azok sziklakibúvásain, cserjék vagy pázsitfűfélék némi árnyékában él. Az élőhelyek tengerszint feletti magassága 1200–1800 méter, az éves csapadék 600–1200 mm. Élőhelyén február–március hónapokban virágzik

Kultúrában tartás

Kultúrában a viszonylag problémamentes fajok közé tartozik. Enyhén savanyú, laza szerkezetű, szerves anyagban szegény talajban jól fejlődik. Tavasztól őszig szabadban, csapadék elleni védelem mellett, enyhe árnyékban tartandó, kb. kéthetente öntözendő. Augusztus–szeptember hónapokban virágzik.

Télen a kaktuszokkal együtt üvegházban telel, ahol a hőmérséklet akár 5–7 °C-ra is süllyedhet, ezt jól viseli. A szellőztetést azonban lehetőség szerint, légmozgást pedig rendszeresen biztosítani kell a teleltetés idején. Novembertől márciusig egyáltalán nem öntözendő.

A növényvédelem, különösen a szívókártevők elleni védekezés kiemelt fontosságú ennél a taxonnál is. Ezt az év során több alkalommal kell végezni, a teleltetés előtt pedig feltétlenül.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj hajtásai morfológiájukban nagyon hasonlítanak a nemzetség sok más fajának hajtásaihoz. A virágok harangszerű pártája, a vörösesbarna mintázat, valamint a sötét külső és világosabb belső korona jellegzetes bélyegek.

Taxonómia és filogenetika

White és Sloane szerint (1937) a Huernia kirkii N. E. Brown 1909 idetartozik, de ez vitatható.

Egyéb

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Balázs (1.) és Lukoczki Zoltán (2–5.)
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 467. kártya