Huernia pillansii

Huernia pillansii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia pillansii

Tudományos név

• Huernia pillansii N. E. Brown 1904
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a holland Justus Heurnius (van Heurne) (1577–1652) tiszteletére lett elnevezve, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység foknál, Dél-Afrikában. A név eredetileg Heurnia lett volna, de az első közléskor nyomdai hiba csúszott be és úgy maradt.
• A fajnév Neville Stuart Pillans (1884–1964) dél-afrikai botanikusnak és gyűjtőnek állít emléket, aki a híres Bolus Herbárium munkatársa volt.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Neville Stuart Pillans, Pillans 23-as gyűjtőszám, Bolus Herbárium
• Első leírása: N. E. Brown 1904.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. E. Brown 1904

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Nincs

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szártagjai hengeresek vagy tojásdadok, felállók, csoportosan nőnek, magasságuk kultúrában a 18 cm-t érheti el. Megjegyzendő, hogy egyes klónok nem nőnek magasabbra 5–6 cm-nél.

Bordák

Sűrűn elhelyezkedő apró szemölcsei 9–10–16 (24) bordába rendeződnek, amelyek lehetnek spirális lefutásúak is.

Levelek

Puha levelei csökevényesek, 2–8 mm-esek.

Szőrök

Sörteszerű képletei kettéágazók, általában száraz-fonnyadt hatásúak.

Generatív test

Virágzat

Virágai felfelé nézők. A virág kocsánya 2–8 mm hosszú.

Virág

A csészelevelek 8,5–12,5 mm hosszúak.

• Párta: a szirmok kívül sárgásak vagy barnásak, belül krémszínűek vagy sárgásak, vöröses pöttyökkel. A virág átmérője 3–5 cm, harangszerű.
• Pártacső: labirintusszerű vöröses pontokkal tarkított, hengeres vagy csésze alakú, 5–9 mm hosszú.
• Pártacimpák: 1,2–2,2 × 0,5–1 cm-esek, háromszögletűek, szétterülők vagy a szélein visszapöndörödők.
• Pártafelület: sűrű dudorokkal borított, a dudorok 1 mm-esek, hengeresek, tompa végűek, tetejükön részben szőrösek. A szőrzet sávosan vörös, finom.
• Korona (ivaroszlop): a porzók közötti koronalebenyek trapéz alakúak, a porzós koronalebenyek 2–2,5 mm-esek, felállók, hátoldalukon lapítottak, elvékonyodók, erősen szemölcsösek, dudorosak.
• Ivarlevelek: a porzók sárgásak vagy zöldesek, a termőtáj sötétebb.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: a típus élőhely a Dél-afrikai Köztársaság Fok tartományában található. A faj a Dél-afrikai Köztársaság területén elterjedt (Western Cape, Eastern Cape)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: legtöbbször magmatikus és üledékes kőzeteken kialakult sekély talajon, vagy azok elmállott felszínén él

Kultúrában tartás

Tartásánál figyelembe kell venni, hogy élőhelyén milyen körülmények között él. Nyári gondozása hasonló, mint a kaktuszoké. Nyáron napon vagy félárnyékban lehet tartani. Az irodalom általában a félárnyékos tartást ajánlja. Szoktatás után hajtása tűző napon sem károsodik.

Jól sarjadó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, így könnyen szaporítható. Egyes klónok 1–3 hajtásból álló csoportjai nyár közepétől 2–3 hónapig virágozhatnak, kielégítő eréllyel. A magoncok 2–3 éves korban már virágozhatnak.

Öntözése havonta 3–5 alkalommal történjen tenyészidőszakban. Lényeges, hogy két öntözés között kissé kiszáradjon a talajuk.

Teleltetése némiképpen eltér a kaktuszokétól. A szakirodalom általában 6–8 °C hőmérsékletet ajánl 1–2 havonta némi öntözéssel, viszont a talaj kiszáradásáig a növényeket 12–14 °C hőmérsékletre kell tenni, utána ismét 6–8 °C fokra vinni.

Más tapasztalatok szerint az éjszakai hőmérséklet 9 °C körül megfelelő és télen egyáltalán nem szükséges öntözni. A selyemkórófélék családjába tartozó növényeket felső polcon célszerű tartani. Napos időben nappal az üvegházban akár 15 °C is lehet. A kissé kiszárított növények tavasszal fonnyadtabbak, de jobban tűrik a kisebb tartáshibákat, mint az alacsonyabb hőmérsékletet.

Ültetőközegekkel kapcsolatban ugyanaz az enyhén savas talaj használható, mint a kaktuszoknál, bár élőhelyükön inkább enyhén meszes talajokban élnek.

Kártevői a többi Huernia fajnál leírtakkal azonosak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A spirális lefutású bordák, a sűrű dudorozottságú párta és a vöröses, finom szőrzet jól felismerhetővé teszik a fajt.

Egyéb

A fajt Neville Stuart Pillans gyűjtötte először, és helyezte el Pillans 23-as gyűjtőszámmal a Bolus Herbáriumban.

Szerzők

• Szöveg: Budai Ferenc
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen),Pozsgások 178. kártya