Matucana aureiflora

Matucana aureiflora
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana aureiflora

Tudományos név

Matucana aureiflora Ritter, Kakteen und andere Sukkulenten 16(12): 229. 1965. sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét. E város környéke a nemzetség típusfajának, a M. haynei-nek az élőhelye.
A fajnév latin szóösszetétel, aranysárga virágút jelent („aureus” = aranysárga, „florus” = virág).

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, Cajamarca környéke, Banos del Inca település
Első leírása: Ritter: Kakteen und andere Sukkulenten 16(12): 229, 1965.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter 1965

A(z) Matucana aureiflora szinonimái

≡ Submatucana aureiflora, ≡ Borzicactus aureiflorus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Matucana aureiflora kinézetre inkább hasonlít egy Oroya-ra, mint Matucana-ra. A növény teste általában sötétzöld, fényes, lapított gömb alakú, magában álló. Magassága 10 cm, szélessége 12–13 cm lehet kifejlett korában. Kultúrában ennél nagyobb példányok is nevelhetők. Rövid karógyökere van.

Szemölcsök

Bordáinak száma 11–27 lehet, ezek magassága körülbelül 3–7 mm és erősen lapított, lekerekített szemölcsökre tagoltak.

Axillák

Areolák

Areolái hosszúkásak, 5–8 mm hosszúak és 2 mm szélesek, kevés fehér gyapjúval, egymástól 7–11 mm távolságra állnak.

Tövisek

Középtövis: száma 0–4 db között változhat, hosszuk 12–25 mm
Peremtövis: 8–14 db, hosszuk 7–18 mm, fésű alakban rendeződtek

A tövisek erősek, hajlottak, a színük tőben barnától a feketéig változhat, a tövisek csúcsa sárga–barnássárga. A fiatal areolákon olykor csökevényes levélkék jelennek meg, amelyek később eltűnnek.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virág 3–4,5 cm hosszú és teljesen kinyílva mintegy 4 cm átmérőjű, széles tölcsér formájú, szimmetrikus, a lepellevelek aranysárgák. A virágcső alul 3,5 mm széles, vörösesbarna, apró fehér gyapjúpamacsokkal. A nektárkamra 1 mm hosszú, nektár nélküli.

Ivarlevelek: a porzószálak sárgák, a porzók halvány rózsaszínűek vagy sárgák. Az elsődleges porzószálak az alapjuknál összeforrtak és mintegy 2 cm hosszú gallért képeznek a bibe körül. A bibeszál sárga, az 5–7 db bibeág hossza 3 mm, színe halványsárga vagy halványzöld.

Termés

Hosszúkás termése kb. 10 mm széles és 14 mm hosszú, a színe pirosas, a tetején zöldes.

Magja: 2 mm hosszú, 1,3 mm széles és 1 mm vastag, gyakran nagyon hosszú köldökkel

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Cajamarca város közvetlen környéke
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: viszonylag kis területen, 2500–3200 méteres magasságban él. A típus élőhelye Banos del Inca település sűrű vagy ritkafüves lejtőkön, ásványi anyagokban gazdag talajon. Ez a faj a Haynei-csoport legészakibb képviselője. Élőhelye közvetlenül szomszédos a Matucana aurantiaca élőhelyével, de ökológiai eltérések jól kimutathatók.

Kultúrában tartás

Tartása nem okoz nehézséget. Mivel magashegyi fajról van szó, inkább a túlzott melegtől, mint a hidegtől kell védeni. Élőhelyén a vegetációs időszakban bőven kap csapadékot. Nyáron ezért akár szabadban is tartható, csak a tartós esőzések esetén kell védeni valamelyest. A friss levegőn és napfényen nagyon szép töviseket fejleszt. Talajban nem válogatós, de tapasztalatom szerint jobban fejlődik a magas ásványi anyag tartalmú keverékben. Ezért javasolható a talajba 50 % andezit, andezit- vagy riolittufa valamint gránit keverése. Télen teljesen szárazon tartható, néhány fokos, rövid ideig tartó fagyot elvisel. Virágzására májusban számíthatunk, de csak idősebb, 8–10 cm átmérőjű növényeknél.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj megjelenése inkább Oroya-ra emlékeztet, virága sem tipikus Matucana virág, inkább közelebb áll a Lobivia-k vagy Mila-k virágához, sugaras szimmetriájú.

Taxonómia és filogenetika

Curt Backeberg és más szerzők több alkalommal is megpróbálták elkülöníteni a taxont a Matucana nemzetségen belül. Friedrich Ritter az Incaica alnemzetséget is létre kívánta hozni számára.

A faj virágában ugyan található nektárkamra, az azonban funkció nélküli, nektárt nem tartalmaz. Emiatt a faj megporzása is eltérő, míg a Matucana-kat általában a nektárral táplálkozó kolibrik porozzák, ezt a fajt pollengyűjtő méhek. A piros színt a madarak jobban érzékelik, mint a sárgát, az utóbbi színt más színérzékelésükkel viszont a hártyásszárnyúak veszik észre.

Egyéb

Ennek a fajnak a rendszertani helyét illetően várhatók még változások, legalábbis próbálkozások.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 210. kártya