Huernia quinta
| Huernia quinta | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Huernia |
| Faj | Huernia quinta |
 
| |
Tudományos név
- Huernia quinta (E. Phillips) A. White és B. Sloane
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetséget a holland Justus Heurnius (Van Heurne) (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az eredeti közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
- A fajnév latin eredetű, jelentése: ötödik. Edwin Percy Phillips ezt a növényt Huernia scabra var. guinta néven írta le, és ez a taxon volt a scabra faj ötödik leírt változata.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: —
- Első leírása: Edwin Percy Phillips az első leírást 1932-ben közölte, valószínűleg a Flowering Plants of South Africa című folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Arthur Clifton White és Boyd Lincoln Sloane 1937-ben.
Szinonimák
- Huernia scabra var. guinta Phillips 1932
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Felálló, erőteljes, kissé csavarodott hajtásai kis bokrokat formálnak. A hajtások 7 cm hosszúak és 2 cm vastagok, négy- vagy ötbordásak. A bordák határozottak, feltűnőek és kb. 4 mm-es dudorokra tagoltak.
Levelek
Csökevényes levelei fehérek, kemények, sokáig a szemölcsök csúcsán maradnak.
Generatív test
Virágzat
Virágai egyesével vagy kettes-hármas virágzatokat alkotva kissé felfelé állnak. A virágzati száron apró murvalevelek találhatók, a virágkocsányok 1 cm hosszúak.
Virág
- Csészelevelek: 5 mm hosszúak és 1,5 mm szélesek.
- Párta: belső oldala fehér vagy krémfehér, 2–3,5 cm átmérőjű, ötágú csillagszerű. A pártalebenyek között egy-egy apró másodlebenyke található. A pártacső vörös foltokkal és pontokkal mintázott, a nyílás körül ezek több körbefutó, szaggatott vonalat alkotnak. A pártacső tálszerű, nyílása ötszögletű. A pártacső szegélye és a pártalebenyek feszesen szétterülnek, gyakran kissé visszahajlanak. A lebenyek keskeny hegyben végződnek, belső oldaluk változó mértékben papillás. A papillák mérete és alakja egyedenként különbözhet, csúcsukon esetenként egy-egy merev, 1 mm-es sörte is előfordulhat.
- Ivaroszlop (korona): 3–4 mm magas és 4,5–5,5 mm széles, alul lapos vagy kissé domború lemezszerű képződménnyel összenőve. Színe krémfehér vagy világosbarna, ritkán gesztenyebarna mintázattal. A külső koronalebenyek rövidek, szegélyük tagolt, néha fogazott. A belső koronalebenyek 1 mm szélesek, sárgásak, tompa hegyben végződnek, felületük nagyon finom dudorokkal fedett. A lebenyek általában összeérnek a bibe felett.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság. Az irodalmi adatok ellentmondásosak. A típusterületet az első leírás nem közölte, későbbi források Limpopo tartományt jelölik meg. Az Illustrated Handbook of Succulent Plants szerint Északi-Fokföld és Mpumalanga tartományokban fordul elő. IAS gyűjtőszámos növényeket Limpopo tartományban gyűjtöttek, de Mpumalanga területén is találhatók populációk. Internetes élőhelyi felvételek alapján North West tartományban is előfordulhat.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1000–1250 méteres magasságban élő növény. Szavannák homokkő- és gránitkibukkanásain, sekély talajban él enyhén árnyékoló alacsony cserjék és főként pázsitfüvek társaságában. Megtalálható északi dolomitlejtőkön, ritkás cserjék között is.
Kultúrában tartás
Enyhén savanyú, laza szerkezetű, szerves anyagban szegény talajban jól fejlődik. Tavasztól őszig szabadban, csapadék elleni védelem mellett tartható. Árnyékolása szükséges. A túl sok közvetlen fény hatására hajtásai sötét árnyalatúra színeződnek, és virágzása kevésbé gazdag lesz.
A fejlődési időszakban 2–3 hetenként öntözendő. Szeptemberben üvegházba kell vinni, az utolsó öntözést októberben kapja, növényvédelmi permetezéssel kiegészítve. Télen melegebb helyiségben ajánlott tartani, ahol a hőmérséklet nem csökken 10 °C alá. Ilyenkor havonta némi nedvesítést igényel, gyakran permet formájában. A permet olykor rovarölő szert is tartalmazhat a szívókártevők megelőzése érdekében.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj jellegzetessége az ötágú csillagszerű, fehér vagy krémfehér virág vörös pontozottsággal és a változó méretű papillákkal fedett pártalebenyekkel. A pártalebenyek között található másodlebenykék és a határozott dudorokra tagolt hajtás szintén jól felismerhetővé teszik.
Taxonómia és filogenetika
A taxont Edwin Percy Phillips eredetileg Huernia scabra var. guinta néven írta le 1932-ben. A jelenleg elfogadott besorolást Arthur Clifton White és Boyd Lincoln Sloane közölte 1937-ben.
Egyéb
A var. blyderiverensis néven leírt változat biztosan Mpumalanga tartományban él. Az IAS (International Asclepiad Society) gyűjtőszámos növényeit Limpopo tartományban gyűjtötték.
Szerzők
- Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 635. kártya