Ugrás a tartalomhoz

Orbea semota

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. május 16., 05:15-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Orbea semota

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Orbea
Faj Orbea semota
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Orbea semota (N. E. Brown) L. C. Leach 1975
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a latin „orbs, orbis” = kör szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú párta (gyűrű, annulus) található.
  • A fajnév latin jelentése távoli, távol eső, távol lévő, félreeső, különböző. Valószínűleg a faj élőhelyének távoli voltát jellemzi, bár az első leírásban Nicholas Edward Brown nem ad magyarázatot a névadásra.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mondoa település környéke, Tanzánia
  • Első leírása: Cactus and Succulent Journal (USA) 4: 393. 1933.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Leslie Charles Leach 1975
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

  • Ceropegia semota (NEBr.) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 428 (2017)
  • Stapelia semota NEBr. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 4:393 (1933)

Heterotípusos szinonimák

  • Ceropegia semota subsp. orientalis (Bruyns) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 428 (2017)
  • Orbea orientalis (Bruyns) Plowes in Bradleya 31: 162 (2013)
  • Orbea semota subsp. orientalis Bruyns in Syst. Bot. Monogr. 63: 136 (2002)
  • Stapelia discoidea Oberm. in ACWhite & BLSloane, Stapelieae, ed. 2, 3, 1167 (1937)
  • Stapelia kagerensis Lebrun & Taton in Expl. Parc Nat. Kagera 1: 108 (1948)
  • Stapelia molonyae ACWhite & B.Sloane in Stapelieae, ed. 2, 2: 435 (1937)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lehet egyhajtású növény, de kultúrában általában elágazik és kis tömör, párnaszerű csoportokat képez. Négybordás hajtásai többnyire elheverők, 5–8 cm hosszúak és 1 cm átmérőjűek. Színük szürkészöld vagy sötétzöld, néha sötét vörösesbarna foltokkal tarkított.

Szemölcsök

Szemölcsei 5–10 mm hosszúak, kúposak, hegyesek.

Generatív test

Virág

  • Elhelyezkedése: virágai a hajtás bármely részén megjelenhetnek, 1–3 virágból álló virágzatot alkotnak
  • Illata: kellemetlen dögszagot árasztanak
  • Virágkocsány: 2–3,5 cm hosszú és 2–3 mm vastag
  • Csészelevelek: villásak és viszonylag hosszúak
  • Párta: sekély, pártalebenyekkel mélyen tagolt, 3,5–5 cm átmérőjű. Színe sötét vörösesbarna vagy sárga, az előbbi esetben a pártalebenyek különböző mértékben sárga rajzolatúak. A párnaszerű pártagyűrű ötszög alakú
  • Pártalebenyek: 1,5–2 cm hosszúak és 1 cm szélesek, feszesen szétterülnek vagy enyhén visszahajlanak. Belső oldaluk keresztirányban változó mértékben barázdált, egyenetlen felületű, szegélyük hajas. A szőrszálak vörösek vagy ezüstös fehérek, alig 3 mm hosszúak, csillószerűek, a legkisebb légmozgásra is érzékenyek
  • Korona: 7,5 mm átmérőjű, a párta fölé nyúlik. A külső korona sötétbarna vagy gesztenyebarna, fordított tál alakú. A belső korona sárgás, kissé a porzók fölé nyúlik

Termés

Termése 8–11 cm hosszú és kb. 1–1,2 cm átmérőjű, tompa kúpos végű, megérve vörösödő ikertüsző.

  • Magja: sok, kb. 8 × 4 mm-es, barnás színű és szőrüstökkel (repítő készülék) rendelkező, ovális, lapos mag

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: a típus élőhelye Mondoa település környékén Tanzániában van, de elterjedt Ruandában, Kenyában és Tanzániában
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony vidéki és felföldi szavannákon él. A növények általában sziklakibukkanásokon fordulnak elő, gyéren növő cserjék társaságában, azok némi árnyékában. Az első leírás egy szárított példány és egy ceruzarajz alapján készült

Kultúrában tartás

A kultúrában nevelt növények néhány tulajdonságukban eltérnek a leírásban ismertetettektől. A növények itt minden esetben elágaznak és csoportot alkotnak, valamint általában a hajtások méretei is nagyobbak. A könnyen nevelhető és könnyen virágoztatható selyemkórók közé tartozik. A növény kizárólag ásványi összetételű ültetőközeget igényel. Május elejétől szeptember közepéig a szabadban tartható csapadék elleni védelemmel és árnyékolással. Öntözése általában nagyon mérsékelt kell legyen, a nagy nyári melegben azonban lehet bőségesebb. Az őszi hónapokat üvegházban tölti, itt októberben még öntözést, később napos időben esetenként vizes permetezést kap. A téli hónapokat egy viszonylag világos, enyhén fűtött helyiségben tölti (kb. 10–15 °C-on), havonta egy vizes permetezéssel. Egész évben nagyon oda kell figyelni a növényvédelemre, a gyapjastetű nagyon könnyen megtámadja és nagyon nehéz megszüntetni a fertőzést, ezért felszívódó, ún. szisztémikus szerek ajánlatosak. Virágzása nyáron és ősszel várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A sárga virágú formát gyakran Orbea semota var. lutea néven találjuk az árjegyzékekben és a gyűjteményekben is így jelölik, de ilyen néven leírás soha nem született.

Taxonómia és filogenetika

Egyéb

A virágok kellemetlen szagát butánsav, közismertebb nevén vajsav okozza. Ez a szerves vegyület a természetben gyakori, általában észtereiben fordul elő. Például a vaj avasodásakor vagy a hús romlása során az észterekből felszabaduló vajsav okozza a nehezen elviselhető, bomló állati tetem szagot. Nagy mennyiségben szabadul fel a páfrányfenyő terméseinek erjedésekor is, ezért közparkokban ennek a fának ma már csak hím ivarú egyedeit igyekeznek ültetni. Az emberi verejték is tartalmaz szabad vajsavat, amelyet baktériumok hoznak létre az észter bontásával.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 684. kártya