Szukkulens határozó: Uebelmanniinae
Az Uebelmanniinae határozókulcsa
Ez a határozókulcs a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, Brazília Minas Gerais államában (főként a Serra do Espinhaço vidékén) endemikus Uebelmanniinae alnemzetségcsoport egyetlen elfogadott nemzetségének, az Uebelmannia genusnak és annak fajszintű, valamint faj alatti taxonjainak elkülönítésére szolgál. E növények rendkívül specializált, kvarcit- homokos vagy sziklás aljzaton élő, többnyire magányos gömb- vagy rövid hengeres kaktuszok, amelyek felszínét gyakran egyedi struktúrájú epidermiszi viaszréteg, apró szemcsék vagy gyantajáratok jelenléte jellemzi.
- A növények szárának bőrszövete (epidermisze) nem rendelkezik feltűnő, érdes, fehéres vagy szürkés mikroszkopikus pikkelyekkel/papillákkal, felülete viszonylag sima, sötétzöld, szürkészöld vagy vörösesbarna árnyalatú, belső szöveteiben pedig bőséges nyálka- vagy gyantajáratok találhatók; a bordák száma mérsékelt vagy a hajtás gyengén szemölcsös, a tövisek nem alkotnak a bordaéleken összefüggő, zárt, fésűs struktúrát:
- A szár kifejezetten apró termetű, lapított gömb vagy gömbölyded, sötét olajzöld vagy szürkészöld, a bordák száma alacsony (többnyire 11–15), felületük határozottan porcos-szemölcsös; az areolák egymástól jól elkülönülnek, a tövisek rövidek, vékonyak, szürkésfehérek vagy sötétbarna csúcsúak; a virág sárga, kis méretű → Uebelmannia gummifera (Pl. Uebelmannia gummifera)
- A szár zöld vagy sárgásvörös, az epidermisze teljesen csupasz, és a tövisezettség eloszlása, valamint a bordák morfológiája az alábbi specifikus kombinációkat mutatja:
- A szár alacsony gömb alakú, sárgászöld vagy vörösesbarna, a bordák száma kevesebb, sekélyek és lapítottak; az areolák nagyon aprók, rajtuk a tövisek rövidek, tűszerűek, kissé elállók, színük sötétbarna vagy szürkés; a nemzetség legkisebb, kritikusan veszélyeztetett faja → Uebelmannia buiningii (Pl. Uebelmannia buiningii)
- A szár fémesen fénylő, sötétzöld vagy vöröses tónusú, a bordák élesek, de az areolák szinte teljesen csupaszok, a gyapjú és a tövisek száma és mérete minimális, így a növény teste nagyrészt védetlennek és "meztelennek" tűnik → Uebelmannia nuda (Pl. Uebelmannia nuda)
- A növények szárának felületét egyedülálló, apró, érdes, viaszos pikkelyek vagy papillák borítják, amitől az epidermisz matt, szürkés, kékesfehér vagy jellegzetes sötétbarna/lilásbarna színt kap; a kifejlett egyedeknél a bordák száma magas (akár 20–40), egyenesek, keskenyek és élesek; az areolák a bordák élén rendkívül sűrűn, szorosan egymás mellett ülnek, a sűrű tövisek pedig szigorúan rendezett, fésűs vagy sörte-szerű sorokat alkotnak:
- Továbbhatározható, rendkívül dekoratív, fésűs vagy dús fegyverzetű alapfaj, amelynek hajtása idős korban rövid oszlopossá válik, a virágok tölcséresek, sárgák, a hajtáscsúcs gyapjas zónájában nyílnak → Szukkulens határozó: Uebelmannia pectinifera (Pl. Uebelmannia, Uebelmannia pectinifera)
- A fajon belüli finomabb taxonómiai egységek (alfajok) elkülönítése a tövisek színe, mérete és a hajtás habitusa alapján:
- Az areolák sűrűn egymásba érnek, a tövisek sötétbarnák, vörösesfeketék vagy hollófeketék, szorosan a bordaélre simulva fésűs, zárt vonalat képeznek → Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera (Pl. subsp. pectinifera)
- Az areolák és a tövisezettség morfológiája eltérő színt vagy sokkal nyitottabb, borzasabb struktúrát mutat:
- A tövisek színe világos, áttetsző arany sárga vagy mézsárga, a növény csúcsa körül fénylő koronát alkotva → Uebelmannia pectinifera subsp. flavispina (Pl. subsp. flavispina)
- A tövisek sötétek vagy szürkülők, de sokkal hosszabbak, erősebbek, mereven elállók és borzasak, nem simulnak fésűsen a bordára → Uebelmannia pectinifera subsp. horrida (Pl. subsp. horrida)
- A növény habitusa az Eriocactus nemzetség tagjaira emlékeztet, a hajtás csúcsi része dúsabb, sárgás-fehéres gyapjút fejleszt, a tövisezettség finomabb, sörte-szerű → Uebelmannia pectinifera subsp. eriocactoides (Pl. subsp. eriocactoides)