Ugrás a tartalomhoz

Huernia procumbens

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. június 6., 19:52-kor történt szerkesztése után volt. (A név eredete, etimológia)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Huernia procumbens

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Huernia
Faj Huernia procumbens
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Huernia procumbens (R.A.Dyer) Leach, Bot. Tidsskr. 65(1): 54 (1969).
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
  • A latin procumbens fajnév jelentése heverő, földön fekvő, kúszó. A név a növény jellegzetes növekedési formájára utal, mivel hajtásai gyakran a talajon kúsznak, részben a felszín alatt fejlődnek, vagy sziklaperemekről lelógnak.
Huernia procumbens képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

  • Ceropegia procumbentior Bruyns in S. African J. Bot. 112: 424 (2017)
  • Duvalia procumbens R.A.Dyer in Fl. Pl. Afrika 31: t. 1218 (1956)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kúszó tövű növény, amely gyakran sziklák pereméről csüng le, vagy részben a talaj felszíne alatt terjed. Szártagjai 30 cm hosszúak és 1–1,5 cm vastagok. A hajtások ötszögletűek, oldalaik erősen barázdáltak. Bordáik lekerekítettek, a rajtuk található dudorok tompák.

Levelei csökevényesek, körülbelül 3 mm hosszúak, hegyesek. Rövid idő alatt elszáradnak, majd száraz függelékként a hajtáson maradnak.

Generatív test

Virág

Virágai viszonylag kis számban fejlődnek. A virágzat a levelek tövéből ered, a virágszár erősen rövidült. A virágkocsány legfeljebb 1,5 cm hosszú.

A csészelevelek körülbelül 1 cm hosszúak. A párta belső oldala krémszínű vagy világos sárgásbarna. A pártalebenyek keskeny háromszög alakúak, 24 mm hosszúak és 4–5 mm szélesek, csúcsuk hegyes, szélük vöröses árnyalatú. Belső felületük rövid, vörös szőrökkel borított, széleik gyakran visszahajlanak. A teljes virág átmérője 4–5 cm.

A pártagyűrű kiemelkedő, gesztenyebarna színű, felszíne sima vagy enyhén ráncos. A mellékpárta körülbelül 3 × 3,5 mm méretű. A külső korona összenőtt egy megvastagodott, tompán ötszögletű lemezzel. A belső koronalebenyek 1,5 × 0,75 mm-esek, rövidebbek a porzóknál. Hátoldali púpjaik erősen fejlettek, keresztmetszetük háromszög alakú.

A pollen zöldesbarna színű.

Termés

Terméséről a szakirodalom kevés adatot közöl. A nemzetségre jellemző módon feltehetően páros tüszőtermést fejleszt.

  • Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a selyemkórófélékre jellemző módon a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság és Zimbabwe területén fordul elő.

Élőhely: Száraz, meleg klímájú területeken él. Hajtásai gyakran sziklák között, sziklaperemeken vagy a talaj felszíne alatt részben rejtetten fejlődnek.

Kultúrában tartás

Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető, bár a szakirodalom inkább a félárnyékos tartást javasolja. Megfelelő fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.

Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért dugványozással egyszerűen szaporítható. A magoncok általában 2–4 éves korban virágoznak először. Kedvező körülmények között a virágzás nyár közepén 1–1,5 hónapon át tarthat.

A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel, általában havi 3–5 alkalommal. Fontos, hogy két öntözés között a talaj részben kiszáradjon. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.

Teleltetésére a szakirodalom általában 10 °C körüli hőmérsékletet ajánl, időnkénti enyhe nedvesítéssel. Tapasztalatok szerint azonban teljesen szárazon tartva is eredményesen teleltethető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.

Növényvédelmi szempontból elsősorban a gyapjastetű jelent veszélyt, amely gyorsan elszaporodhat a hajtások között és a gyökérzónában is. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések, valamint a Helminthosporium fajok okozhatnak problémát. A fertőzött hajtásokat célszerű mielőbb eltávolítani.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Budai Ferenc
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás:

  • Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 158. kártya