Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Uebelmannia

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2025. december 7., 09:45-kor történt szerkesztése után volt. (Visszavontam Jokhel Csaba (vita) szerkesztését (oldid: 3206))

Tudományos név

Uebelmannia Buining 1967

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

Az Uebelmannia nemzetségnév Werner J. Uebelmann, svájci kaktuszgyűjtő és kereskedő tiszteletére született.

Típuspéldány

  • Uebelmannia pectinifera Buining 1967

Első leírása: Buining, 1967.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kemény szárú, kis számú fajt tartalmazó nemzetség. A szár magános, fiatalon gömbölyű, később megnyúlt, akár hengeres, kifejlett korban (5)30–100 cmmagas és 6–17 cmszéles lehet.

A növények színe a hamvasszürkétőla feketésvörösigváltozhat. 15–40 függőleges bordajellemző, amelyek idős korban sem hajlanak torzulásra. A bordák élesek, vagy egyes taxonoknál szemölcsszerű dudorokjelennek meg rajtuk.

Az areolák erősen gyapjasak, tövisesek; a virágzó areola dúsan gyapjas. A tövisek fajonként karakterisztikusak: mereven elállók, lefelé ívelők, vagy a szárra simulók.

Az epidermisz lehet sima, dudoros, érdes, néha viaszos redőkkelborított. A sejtek a bőrszövet alatt gumiszerű nedvveltelítettek.

Szemölcsök

Egyes taxonoknál a bordákon szemölcsszerű dudorokképződnek.

Areolák

Az areolák erősen gyapjasak, virágzáskor még dúsabban szőrözöttek.

Tövisek

A tövisek fajonként eltérően fésűszerűen elállók, lefelé ívelőkvagy meggörbülve simulóka bordákra.

Generatív test

Virág

  • A virágok csúcsi állásúak, rövid tölcsér alakúak, kicsik.
  • Színük fajonként változó sárga árnyalatú.
  • Nappal nyílnak, illatuk nem érzékelhető.
  • A virágcső és a termés pikkelyei tövisben végződnek.

Termés

A termések formája a gömbölyűtőla hengeresigváltozik. Színük csíkosan vörös, felül gyapjas, felületük fényes, vékony falú, húsos, éréskor széteső, kevés magot tartalmaznak.

  • Mag:* A mag gömbölyű, tojásdad, körtevagy sapka alakú, mérete 1,3–2,1 × 0,8–1,7 mm.

Színe barna, vörösesbarna, feketésbarna; felülete ráncos, laposvagy lapítottan boltozatos.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A nemzetség Kelet-Brazíliában, főként Minas Geraisállam területén őshonos.

  • Élőhely:
  • A *pectinifera* csoport tagjai Diamantinakörnyékén, a Serra do Espinhaçoterületén, 1000–1200 mmagasságban élnek, humusszal feltöltődött sziklák hézagaiban, sziklarepedésekben.
  • A *gummifera* forma tagjai Itamarandibától délre, fehér kvarchomokbanélnek, ahol a gyökerek mélyen elágaznak a hűvös és nyirkos talajban.
  • Éghajlati tényezők: A sötét sziklák nappali felmelegedése és éjszakai hőleadása segíti a túlélést.
  • Növénytársulás, életmód: Száraz szavannák, kőzethasadékok, kvarchomokos területek.

Egyéb

Szinonima: *Parodia*

Történeti háttér: A nemzetséget Buining írta le 1967-ben. A nemzetség korábbi eleme, a *Parodia gummifera*, 1938-ban került elő először. Horst számos felfedezése (6 taxonból 5) hozzájárult az *Uebelmannia* csoport kialakításához.

Megjegyzés: 1995-ben Braun és Esteveskét alnemzetségre osztotta:

  • Uebelmannia subgen. Uebelmannia* és
  • Uebelmannia subgen. Leopoldohorstia*.

Ezt eltérő morfológiai jegyek és élőhelyi különbségek indokolták.

Gondozás: Nyáron napos, párás környezetet igényel. Talaj: savas, kavicsos, kevés humusszal. Tél: 8–10 °C, száraz tartás. Szaporítás: magvetéssel.

Szerzők és forrás

  • Forrás: A megadott szöveg alapján készült.

A(z) „Uebelmannia” kategóriába tartozó lapok

A kategóriában csak a következő lap található.