Kategória:Rebutia
| Rebutia | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
Tudományos név
- Rebutia (Schumann) Karl Moritz Schumann, 1895
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév Pierre Rebut (1828–1898) tiszteletére lett elnevezve, aki francia kaktuszkertész és szakértő volt. Az elnevezést Karl Moritz Schumann vezette be a botanikai szakirodalomba.
Típusfaj
- Rebutia minuscula Karl Moritz Schumann
- Első leírása: Karl Moritz Schumann, Monatsschrift für Kakteenkunde 5: 102. (1895)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann, 1895
Szinonimák
- Rebutia subg. Eurebutia
- Eurebutia
- Echinorebutia
- Rebulobivia
- Setirebutia
- Scoparebutia
- Echinolobivia
- Gymnantha
- Neogymnantha
- Cylindrorebutia
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kisméretű, alacsony növésű növények, amelyek magányosak vagy tömött csoportokat (telepeket) alkotnak. Alakjuk nyomott gömb vagy rövid henger.
Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek
Az areolák változatosak, kerekek, tojásdadok vagy elliptikusak. A tövisek aprók, általában finomak, méretükben rendkívül változatosak, olykor szőrszerűek, többnyire fehér színűek. A szemölcsök spirálisan helyezkednek el a száron.
Generatív test
Virág
Nappali virágzásúak, általában öntermékenyek. Tölcsér alakúak (infundibuliform), a pericarpellum gyakorlatilag kopasz (glabrous). Színük sárga, narancssárga, rózsaszín vagy vörös. A beporzást méhek végzik.
Termés
Viszonylag kicsi, gömbölyű, éretten száraz papírszerű, széteső.
- Magja: Számos, tojásdad (ovate), fekete és fényes. Terjedésüket hangyák biztosítják (myrmecochory).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucuman) és Bolívia (Tarija) területein honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Gyakran sziklák repedéseiben vagy azok lábánál nőnek Bolívia és Észak-Argentína felföldjein, 1200 métertől egészen 3600 méteres tengerszint feletti magasságig. Ezen a vidéken elviselik a havat és olykor a kemény fagyokat is, de csak igen alacsony páratartalom mellett.
Taxonómia és filogenetika
Pozíció a családfán
A modern filogenetikai elemzések megerősítették, hogy a Rebutia (szűkebb értelemben, azaz sensu stricto) a Cereeae tribuszba tartozik. A legújabb adatok szerint a nemzetség nem monofiletikus abban a tág értelmezésben (sensu lato), ahogy azt korábban (pl. Anderson, 2001) kezelték.
A nemzetség felosztása
A DNS-alapú vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a korábban a Rebutia alá sorolt fajok valójában két-három jól elkülönülő kládot alkotnak, amelyek nem közvetlen rokonai egymásnak:
- Rebutia (sensu stricto): Ide tartozik a típusfaj, a Rebutia minuscula. Ezek a növények filogenetikailag közelebb állnak a Weingartia és Sulcorebutia nemzetségekhez.
- Aylostera és Mediolobivia: A kutatások szerint ezek a csoportok távolabb esnek a valódi Rebutia fajoktól, és közelebb állnak az Echinopsis komplexumhoz (???). A legtöbb modern rendszer (köztük a 2025-ös filogenomikai osztályozás is) önálló nemzetségként kezeli az Aylostera-t.
Evolúciós alkalmazkodás
A filogenetikai adatok azt sugallják, hogy a Rebutia nemzetség kisméretű, gömbölyded alakja és a földrajzi izoláció (Andok magashegységei) párhuzamos evolúció eredménye. A hasonló környezeti feltételek (sziklás rések, nagy tengerszint feletti magasság) miatt a különböző fejlődési vonalak morfológiailag hasonlóvá váltak (konvergencia), ami korábban megtévesztette a rendszertanászokat.
Jelenlegi státusz
A 2025-ös kutatások megerősítik, hogy a Rebutia nemzetséget szűkebben kell értelmezni. A filogenomikai adatok alapján a nemzetség határai stabilizálódtak, különválasztva azokat a fajokat, amelyek genetikailag az Aylostera vonalhoz tartoznak.
Szerzők és forrás =
- Szerkesztette: Jokhel Csaba
- Kép:
- Forrás:
Tudományos név
Rebutia Fric, 1928
A tudományos név státusza: érvényes (caryophyllales.org)
A név eredete, etimológia
A nemzetség nevét Franz Rebut (1821–1901), német kaktuszkutató tiszteletére kapta, aki több dél-amerikai kaktuszt gyűjtött és tanulmányozott.
Típusfaj
- Rebutia minuscula
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A Rebutia minuscula típuspéldány pontos gyűjtője és dátuma nem ismert publikált herbáriumi rekord alapján; a faj eredeti leírása Argentína északi részéhez kötődik (nord‑nyugat Argentína), és gyűjtött anyagok több helyről (Tucumán, Salta, Jujuy) is ismertek.
Szinonimák
- Bridgesia Backeb.
- Cintia Kníže & Říha
- Cylindrorebutia Fric & Kreuz.
- Echinorebutia Fric
- Eurebutia Fric
- Gymnantha Y.Itô
- Mediolobivia Backeb.
- Mediorebutia Fric
- Neogymnantha Y.Itô
- Setirebutia Fric & Kreuz.
- Sulcorebutia Backeb.
- Weingartia Werderm.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A nemzetség tagjai kis termetű, gömbölyű vagy rövid hengeres szárú kaktuszok, gyakran csoportosan állnak.
Areolák
Az areolák sűrűn helyezkednek el, rövid sörtés vagy tövises kiemelkedésekkel.
Tövisek
- Középtövis: A Rebutia fajokra jellemző, hogy az areolákból gyakran egy vagy több középtövis (centralia) nő, amelyek általában erősebbek, vastagabbak vagy hosszabbak a környező peremtöviseknél. Például Rebutia deminuta alakkör tagjainál 1–3 középtövis látható, amelyek vastagabbak és hosszabbak, mint a körülöttük levő peremtövisek.
- Peremtövis: Ugyancsak tipikusak a peremtövisek (radiales), amelyek az areola peremén sorakoznak, és többnyire finomabbak, vékonyabbak és számosabbak a középtöviseknél. Például Rebutia deminuta esetében 10–15 peremtövis látható az areola körül.
Generatív test
Virág
Nappal nyíló (diurnális), csésze- vagy tölcsérszerű virágok, színesek (piros, narancs, sárga, ritkán fehér).
Termés
Kicsi, gömbölyű vagy ovális, húsos, bogyószerű termés.
- Magja: kicsi, fekete, fényes, gyakran tuberkulált.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Argentína (Andok régió), Peru (Andok), Brazília (délnyugati területek)
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Hegyvidéki sziklás lejtőkön, napos helyeken, 2000–4000 m magasságban, xerofitikus életmód.
Kultúrában tartás
A nemzetség tagjai kisméretű, csoportosan növő kaktuszok, könnyen tarthatók sziklakertekben vagy konténerben.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Gömbölyű, rövid hengeres szárú, kisméretű, csoportosan álló kaktuszok, nappal nyíló, élénk színű virágokkal, amelyek megkülönböztetik más kis méretű kaktuszoktól.
Egyéb
(A forrás nem tartalmaz további adatokat, taxonómiai vagy filogenetikai információt.)
A(z) „Rebutia” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.