Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Asclepiadeae

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Asclepiadeae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Asclepiadeae

Tudományos név

  • Asclepiadeae (Duby) Harvey, 1868
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A név az Asclepias nemzetségnévből ered, amely a görög mitológiából ismert Aszklépiosz (Asklepios), a gyógyítás istenének nevéből származik. Az elnevezés a taxonba tartozó számos növény hagyományos gyógyászati felhasználására utal. A botanikai latin elnevezés képzése során a nemzetség tövéhez (Asclepiad-) az -eae szubtribuszi vagy tribuszi végződést illesztették.

Típus

  • Asclepias Linnaeus; Gyűjtő: Linnaeus, 1753.
  • Első leírása: Jean Étienne Duby írta le először mint taxonómiai egységet (Asclepiadeae), majd William Henry Harvey érvényesítette a jelenlegi rangjában 1868-ban.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Harvey, 1868.
Asclepias képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Asclepiadaceae R. Brown
  • Stapeliaceae Horaninow
  • Ceropegiaceae Gibbs ex J. Schröt.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A taxon tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: megtalálhatóak közöttük lágyszárú évelők, cserjék, liánok és pozsgás (szukkulens) növények is. Jellemző rájuk a tejnedv jelenléte, amely gyakran mérgező glikozidokat tartalmaz. A levelek általában átellenesek vagy örvösek, egyszerűek, épszélűek, néha redukáltak (különösen a szukkulens fajoknál).

Generatív test

Virág

A virágzat általában álernyő (pseudoumbel). A virágok öttagúak, aktinomorf szimmetriájúak. Jellemző a bonyolult felépítésű gynostegium, amely a porzók és a bibeszálak összenövéséből jön létre. A porzók portokjai gyakran pollencsomagokat, pollinium-okat alkotnak, amelyeket egy transzlátor köt össze. Sok fajnál jelen van a corona (mellékpárta), amely függelékekből vagy lebenyekből áll.

Termés

A termés általában ikertüsző (folliculus). A tüszők éréskor egy varrat mentén nyílnak fel.

  • Magja: A magok laposak, gyakran szárnyasak, és a csúcsukon hosszú, selymes szőrpamacs (coma) található, amely segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb diverzitást a trópusi és szubtrópusi területeken mutatják, különösen Afrika, Dél-Amerika és Ázsia területein.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak az esőerdőktől kezdve a száraz szavannákon át a félsivatagokig. Számos fajuk specializált szukkulens életmódot folytat a szárazabb régiókban.

Taxonómia és filogenetika

Az Asclepiadeae tribusz az Asclepiadoideae alcsalád központi kládja. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Liede-Schumann et al.) alapján a tribusz monofiletikus, és több jól elkülöníthető szubtribuszra oszlik. A szukkulencia megjelenése ebben a csoportban nem egységes: míg az Asclepiadinae szubtribusz tagjai (pl. Asclepias) többnyire lágy szárúak, addig a Cynanchinae és a Tylophorinae ágakon megjelentek a specializált víztároló szövetek. A filogenetikai fa alapján a szukkulens jelleg ebben a tribuszban többször, egymástól függetlenül alakult ki, válaszul a madagaszkári, afrikai és neotrópusi arid területek környezeti nyomására.

Szukkulens taxonok

Az Asclepiadeae tribuszon belül a szukkulencia leginkább a szárszukkulencia formájában, gyakran levéltelen (aphyllous) habitussal párosulva jelenik meg.

1. Cynanchinae szubtribusz

Ez a legjelentősebb szukkulens ág a tribuszon belül.

  • Cynanchum: A nemzetség rendkívül heterogén. Madagaszkáron és az Afrikai szarvon számos faja (pl. Cynanchum marnierianum) levéltelen, fotoszintetizáló, húsos, gyakran szemölcsös vagy bordás szárral rendelkezik. Ezek a formák konvergens módon hasonlítanak a Stapeliinae tagjaihoz.
  • Sarcostemma: (Gyakran a Cynanchum szinonimájaként kezelik) Tipikus szárszukkulensek, amelyek hengeres, ízelt, ceruzaszerű hajtásaikban raktározzák a vizet. Leveleik apró pikkelyekké redukálódtak.

2. Tylophorinae szubtribusz

Bár sok fajuk erdei kúszónövény, akadnak köztük szukkulens specialisták is.

  • Tylophora: Egyes ausztrál és dél-ázsiai fajok húsos, pozsgás leveleket fejlesztenek, amelyek segítik a túlélést az időszakos szárazság idején.

3. Metastelmatinae szubtribusz

Ez a neotrópusi (amerikai) ág szintén tartalmaz szukkulens elemeket.

  • Metastelma: Több faja mutat xerofita jelleget, megvastagodott, húsosabb szárral és csökkentett párologtató felülettel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Asclepiadeae szukkulens tagjai könnyen összetéveszthetők a Ceropegieae tribusz tagjaival (pl. Stapelia). A fő különbséget a virágszerkezet adja: az Asclepiadeae esetében a polliniumok (pollen csomagok) csüngő (pendulus) állásúak, míg a Ceropegieae esetében felállóak (erectus). Külsőleg a Sarcostemma fajok hasonlíthatnak az Euphorbia (pl. Euphorbia tirucalli) ceruzaszerű hajtásaira, de az Apocynaceae családra jellemző virágkorona és a magok repítőszőrei alapján egyértelműen azonosíthatók.

Forrás

  • Plants of the World Online (POWO)
  • International Plant Names Index (IPNI)
  • Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
  • Liede-Schumann, S. et al. (2005): Phylogenetic relationships of the tribe Asclepiadeae.
  • Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
  • Wikipedia (EN): Asclepiadeae

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van).