Kategória:Opuntioideae

Opuntioideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae

Opuntiaceae
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Opuntioideae
Rendszertani besorolás
Faj	Opuntiaceae

• Az alcsalád neve az Opuntia típusnemzetség nevére vezethető vissza. A név eredete az ókori görög „Opous” (Όποῦς) szóra utal, amely Locris régió egyik fontos városa volt. Theophrastos és Plinius írásai alapján ezen a területen élt egy növény, amely a levelei érintkezésével a talajjal képes volt meggyökeresedni (LSJ, Chantraine). Ezt a klasszikus elnevezést Tournefort Joseph Pitton és Linnaeus Carl emelte át a botanikai szaknyelvbe az Újvilágban talált hasonló szaporodásbiológiájú kaktuszokra (Stearn, Genaust). Az alcsaládi rangú elnevezést Burnett Gilbert Thomas rögzítette 1835-ben.

• Opuntia Mill. (1754); Miller Philip, 1754.
• Első leírása: Burnett, G. T., Outlines of Botany 742, 1130. (1835)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nem értelmezhető (alcsaládi rang).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Opuntiaceae

Az alcsaládra jellemző a szegmentált hajtás, amelynek szártagjai lehetnek hengeresek, bunkó alakúak vagy lapítottak (kladódiumok). A kaktuszfélék között egyedülálló módon az areolák felületén apró, horgas, rendkívül irritáló glochidium-ok találhatók. A szár fotoszintetizáló alapszövete (parenchima) nagy mennyiségű vizet raktároz. A fiatal hajtásokon redukált, hengeres vagy kúpos levelek jelennek meg, amelyek hamar lehullanak. A gyökérzet többnyire rostos, de egyes nemzetségeknél répaszerűen megvastagodott, geofiton életmódhoz alkalmazkodott. A valódi tövisek jelenléte változó, szerkezetük gyakran papillás.

A virág magánosan fejlődik az areolákból, többnyire nappal nyílik.

• Takarólevelek: A lepellevél színe változatos (sárga, narancs, piros), a külső lepellevél fokozatosan megy át a sziromszerű belső lepellevél struktúrába. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, gyakran érintésre érzékenyek (szeizmonasztia). A termő alsó állású, a bibe vaskos, a bibeszál rövid. Egy sorban maradjon!

A termés többnyire húsos bogyó, de ritkábban száraz és felnyíló típusú is lehet. Az exokarpiumon gyakran areolák és glochidium-ok találhatók.

• Magja: A kaktuszfélék többi alcsaládjától eltérően a magvakat kemény, csontos, világos színű, fásodott magköpeny (arillus) borítja.

• Földrajzi elterjedés: Az alcsalád tagjai az amerikai kontinens őshonos növényei, elterjedésük Kanada déli részétől Argentína és Chile déli csücskéig (Tűzföldig) terjed. Számos fajuk naturalizálódott Ausztrália, a Dél-afrikai Köztársaság és a mediterrán térség (például Spanyolország, Olaszország) területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül tág tűrésű csoport; a tengerszinti sivatagoktól a magashegyi (Andok) régiókig megtalálhatóak. Túlnyomóan terresztrikus növekedésűek, de sziklalakó (litofiton) formák is ismertek.

Számos fajuk, különösen az Opuntia nemzetségből, kedvelt dísznövény. Fényigényesek, a jó vízáteresztő talajt és a mérsékelt öntözést igénylik. A glochidium-ok miatt kezelésük különös óvatosságot igényel.

Az Opuntioideae legfontosabb diagnosztikai bélyege a glochidium-ok jelenléte és az arillussal rendelkező magok. Ez élesen elválasztja őket a Cactoideae alcsaládtól. A Pereskioideae alcsaládtól a redukált, korán lehulló levelek és a szukkulens, szegmentált szárkülönbözteti meg őket.

Az alcsalád monofiletikus egységet alkot. A klád minden tagja pozsgás felépítésű, kivéve a legősibb jellegű taxonokat. A szukkulencia nemcsak a szárban, hanem egyes nemzetségeknél a magköpenyben is jelentkezik.

Megjegyzés
A szukkulens magköpeny (arillus) kifejezést a szakirodalom gyakran a magköpeny víztartó alapszövetére érti a fejlődés korai szakaszában, ami a Pterocactus esetében egy papírszerű, szárnyas képletté alakul (anemochoria).

Ide tartoznak többek között az Austrocylindropuntia, Cylindropuntia és Tephrocactus nemzetségek.

Az APG IV rendszer alapján a Cactaceae család monofiletikus alcsaládja. A De Vos Jurriaan M. és munkatársai által 2025-ben publikált filogenomikai kutatás (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes), amely több száz sejtmagi gén szekvenciáját elemezte, az alcsaládon belül három fő nemzetségcsoportot (tribus) különít el:

• Opuntieae: Ide tartozik a névadó Opuntia nemzetség és legközelebbi rokonai.
• Cylindropuntieae: Elsősorban észak-amerikai elterjedésű, hengeres szárú taxonokat tömörítő csoport.
• Pterocacteae: Ez a kiterjesztett dél-amerikai klád magába foglalja a korábban különállóként kezelt Austrocylindropuntieae és Tephrocacteae csoportokat is.

Ez a hármas felosztás tükrözi az alcsalád legkorábbi evolúciós szétválási eseményeit, megszüntetve a korábbi, morfológiai alapú parafiletikus csoportosításokat.

• Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes
• Evolutionary history of Opuntioideae
• POWO - Opuntioideae
• Caryophyllales Network