Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Cynanchinae

Innen: MKOE wiki
Cynanchinae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Asclepiadeae
Alnemzetség-csoport Cynanchinae
Cynanchoideae

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Cynanchinae
Rendszertani besorolás
Faj Cynanchoideae

Tudományos név

  • Cynanchinae K. Schumann (1895)
    elfogadott, érvényes név
  • Cynanchoideae Luersson (1882)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A szubtribusz neve a típusnemzetség, a Cynanchum nevéből származik. A szó etimológiája a görög kyon (kutya) és anchein (fojtani, fojtogatni) szavak összetételére vezethető vissza. A klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) és botanikai etimológiai művek (Genaust: Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen; Stearn: Botanical Latin) megerősítik, hogy a név a növények erős toxicitására utal, amelyet a népi gyógyászatban vagy kártevőirtásban használtak (kutyákra és más állatokra nézve mérgező hatás). Karl Moritz Schumann 1895-ben rögzítette a szubtribusz szintű nómenklatúrát az Engler & Prantl-féle rendszertanban.

Típus

  • Cynanchum Linnaeus (1753); Eurázsia, Afrika.
  • Első leírása: Die Natürlichen Pflanzenfamilien 4(2): 209, 243. (1895)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann, 1895
Cynanchum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Cynanchideae
  • Orthosieae Liede (1997)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A szubtribusz képviselői között megtalálhatók lágy szárú évelők, fásodó szárú kúszónövények (liánok) és erősen specializált szárszukkulensek is. A hajtás vagy szár gyakran tekergő, de a szukkulens fajoknál (pl. madagaszkári Cynanchum fajok) ízelt, hengeres vagy bordázott, fotoszintetizáló szövetekkel rendelkezik. A levelek átellenesek, de sok taxon esetében apró pikkelyekké redukálódtak, vagy teljesen hiányoznak. A gyökérzet többnyire rostos, de egyes xerofita típusoknál raktározó gumók is kialakulhatnak.

Generatív test

Virág

A virágzat általában egyszerű ernyő vagy bogernyő. A virág öttagú, sugaras szimmetriájú, a családra jellemző bonyolult szerkezetű.

  • Takarólevelek: A csésze kicsi, mélyen osztott. A párta kerék vagy harang alakú, a sziromlevél cimpái gyakran visszahajlóak. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A porzószálak és a termő összeforrásából jön létre a gynostegium. A portokok polliniumokat tartalmaznak. A bibe feje gyakran kúpos vagy lapított. A szubtribuszra jellemző a jól fejlett, gyakran kettős mellékpárta (corona). Egy sorban maradjon!

Termés

Sima felületű, hosszúkás vagy lándzsás tüszőtermés, amely éréskor felnyílik.

  • Magja: Számos lapított mag, csúcsán fehér, selymes repítőszőr-üstökkel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb diverzitást Afrika szubszaharai területein, Madagaszkár szigetén, valamint Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein mutatják.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül tág tűrésű csoport; az esőerdőktől kezdve a félsivatagi bozótosokig és tengerparti dűnékig mindenhol előfordulnak.

Kultúrában tartás

A szubtribusz szukkulens tagjai (pl. Cynanchum marnierianum) kedveltek a gyűjtők körében. Tartásuk során a világos, de a tűző naptól védett helyet és a jó vízelvezetésű talajt kedvelik. A mérsékelt égövön télen fagymentes, száraz helyen teleltetendők. Használd a formázási protokollt a taxonokra!

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Külsőleg hasonlíthatnak a Stapeliinae szubtribusz tagjaira, de a Cynanchinae taxonok virágaiban a polliniumok mindig csüngő (pendulous) állásúak, ami alapvető választóvonal az Asclepiadeae és a Ceropegieae tribuszok között.

Szukkulens taxonok

A Cynanchinae klád tagjai között a szárszukkulencia a Cynanchum nemzetség több ágán is kialakult. Ezek a növények levéltelen, "kötélszerű" habitusukkal tűnnek ki, különösen Madagaszkár száraz vidékein. A víztárolás a húsos, gyakran viaszos bevonatú szárban történik.

Taxonómia és filogenetika

A filogenetikai kutatások (pl. Liede-Schumann & Meve munkássága) megerősítették, hogy a Cynanchinae az Asclepiadeae tribusz központi csoportja. A molekuláris adatok alapján korábban különállóként kezelt nemzetségeket (mint pl. a Sarcostemma) mára többnyire beolvasztották a Cynanchum nemzetségbe a monofília biztosítása érdekében. A szubtribusz testvércsoportja az Asclepiadinae klád.

Forrás

  • Plants of the World Online (POWO)
  • International Plant Names Index (IPNI)
  • World Flora Online (WFO)
  • Biodiversity Heritage Library (BHL)
  • Liede-Schumann, S. & Meve, U. (2015): The Genus Cynanchum in Madagascar.
  • Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.