Melocactus acunae

Melocactus acunae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus acunae

Tudományos név

Melocactus acunae León in Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. Felipe Poey 8: 205. 1934 sec. Majure & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „melo” szóból származik, jelentése: dinnye, dinnyeszerű.
A fajnév Julián Acuña Galé kubai botanikus tiszteletére kapta nevét.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: León: Memorias de la Sociedad Cubana de Historia Natural "Felipe Poey" 8: 205., 1934.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: León 1934

A(z) Melocactus acunae szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény teste gömb alakú, később hengeres, kifejlett korában 30 cm magas és kb. 10–12 cm átmérőjű.

Szemölcsök

Bordáinak száma 10, élesek.

Areolák

Az areolák csupaszok, egymástól kb. 1 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: 3–4 db, eleinte világos, később sötét színű, kb. 5 cm hosszú
Peremtövis: 12–13 db, a középtövisektől alig különbözik, a tövispárna szélén állók rövidebbek és vékonyabbak, kb. 1 cm hosszúak

Cephalium

Cephaliuma hengeres, 8–9 cm átmérőjű és 8–10 cm magas.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: virága 3 cm hosszú, sötétvörös színű

Termés

Termése buzogány alakú, kb. 2 cm hosszú, vörös színű.

Magja: fényes fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kuba, Oriente tartomány déli tengerparti része, Playitas de Cajobabo környéke
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: tengerparti mészkősziklákon fordul elő szórványosan

Kultúrában tartás

Szaporítása magról lehetséges, ritkán látható gyűjtőknél, ugyanis nem öntermékenyülő. A magoncok egyenletesen, de lassan fejlődnek, feloltva lehet biztonsággal megőrizni.

Magvait jó vízáteresztő közegbe vessük, biztosítsunk számukra meleget és nedves környezetet. A különböző nagyságú növényeket egyaránt tartsuk mindig melegen, 15 °C felett.

Alanyként a legjobb megoldásnak a Trichocereus/Echinopsis választás bizonyult. A feloltott növények a hidegre kevésbé érzékenyek, mint a saját gyökéren élők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A fajt egyes szerzők a Melocactus harlowii alárendelt szinonimájának tekintik.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
Ez cikk a 2006-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. A faj taxonómiai helyzete korábban vitatott volt, egyes szerzők a Melocactus harlowii szinonimájának tekintették. A jelenleg elfogadott rendszerezések szerint azonban a Melocactus acunae önálló faj, amelyet a POWO és a Caryophyllales.org adatbázisai is elfogadott névként kezelnek

Egyéb

A faj talajban nem válogatós. Elterjedési területén – Imias és a sziget legkeletibb pontja, Punta de Maisí között – félsivatagi bozótosokban, száraz bozóterdőkben, kopár mészkőterületeken, az első és a második teraszon, valamint a kiszélesedő köves folyóágyak területén kisebb-nagyobb populációkban mindenütt megtalálható, ahol zárt vegetáció nem tud kialakulni.

Szerzők

Szöveg: Mészáros Zoltán, Rigerszki Zoltán, Gérard Delanoy, Ujréti Endre
Kép: Gérard Delanoy (1. kép) és Mészáros Zoltán (2. kép)
Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 163. kártya