Melocactus nagyi

Melocactus nagyi
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus nagyi

Tudományos név

Melocactus nagyi Z.Mészáros in Acta Biol. Acad. Sci. Hung. 22(1–2): 137. 1976 sec. Majure & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „melo” szóból származik, jelentése: dinnye, dinnyeszerű.
A fajnév Nagy Elemér magyar geológus tiszteletére utal, aki az 1974–1975-ben Kubában dolgozó magyar geológusexpedíció vezetője volt.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: La Mota és El Macío között, Sierra Maestra, Kuba.
Első leírása: Mészáros: Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 22(1–2): 127–147., 1976 (publ. 1977).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Mészáros 1977.

A(z) Melocactus nagyi szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény teste kissé megnyúlt gömb alakú, kifejlett állapotban 10–16 cm átmérőjű és 12–18 cm magas (cephalium nélkül). Az idősebb példányok csúcsa olykor elágazik, ilyenkor 4–7 gömbölyű sarjat fejleszt.

Szemölcsök

Bordáinak száma 10–12, élesek, kiemelkedők, többnyire egyenes lefutásúak, ritkábban enyhén csavarodók.

Areolák

Az areolák 2–3 mm szélesek. Egymástól való távolságuk változó, 10 cm bordaszakaszon rendszerint 7–12 areola található.

Tövisek

Középtövis: 3–4 db, erős, árszerű, 25–38 mm hosszú, sárga vagy barnás színű.
Peremtövis: összesen 9–15 tövis található egy areolán, a középtövisektől alig különülnek el, 15–30 mm hosszúak.

Cephalium

A cephalium hengeres, 4,5–6,5 cm magas és 4,5–6 cm átmérőjű. Az idősebb növényeken megnyúlhat. Sertéi lágyak, hajlékonyak, halványbarnák, 5–8 mm hosszúak, sárgásfehér gyapjú között fejlődnek.

Generatív test

Virág

A virágok a cephalium sertéi között fejlődnek, nyíláskor azok fölé emelkednek.

Színe: bíborpiros, rózsaszín árnyalattal.
Átmérője: 14–16 mm.
Porzószál, bibeszál: halvány rózsaszínű.
Bibe: 5–6 ágú.
Portok: sárga.

Termés

A termés buzogány alakú, 20–22 mm hosszú és 5–6 mm széles, rózsaszínű, töve fehéres.

Magja: fekete, durván és erősen rücskös felületű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kuba, Oriente tartomány, Sierra Maestra hegység, La Mota környéke.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: andezitporfir, andezittufa-tufit és diorit alapkőzeten fordul elő. Elterjedése egy mintegy 70 km hosszú tengerparti sávra korlátozódik La Mota és Ocujal között. Lecsupaszodott sziklafelszíneken, helyenként visszahajló szirteken él. A terület meleg klímájú, évente két száraz időszakkal, összesen 5–6 hónapos száraz évszakkal. Az éves csapadékmennyiség 800–1200 mm.

Kultúrában tartás

Szaporítása magról lehetséges, öntermékenyülés nem ismert. A magoncok viszonylag egyenletesen, de lassan fejlődnek, ezért gyakran oltva nevelik őket.

Vetésekor jó vízáteresztő közeg, magas páratartalom és állandó meleg szükséges. A növényeket egész évben célszerű 15 °C felett tartani.

Alanyként a Trichocereus vagy Echinopsis fajok bizonyultak a legalkalmasabbnak. A feloltott növények hidegtűrése valamivel jobb, mint a saját gyökéren nevelteké.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Melocactus harlowii fajcsoport nyugati elterjedésű tagja. A csoport többi kubai taxonjához hasonló, de a cephalium felépítése, a tövisek jellege, valamint földrajzi elkülönülése alapján írták le önálló fajként.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A fajt eredetileg Mészáros Zoltán írta le 1976-ban. Később egyes szerzők a Melocactus harlowii alárendelt szinonimájának tekintették, azonban a jelenleg elfogadott rendszerezések szerint a Melocactus nagyi önálló faj. A taxont elfogadott névként kezeli a POWO és a Caryophyllales.org adatbázisa is.

Egyéb

A különböző populációk között jelentős változatosság figyelhető meg. Eltérhet a növénytest színe, amely élénkzöldtől sárgászöldig változhat, a tövisek erőssége, a sarjképzés mértéke, valamint a növény alakja is, amely a gömbölyűtől a megnyúlt oszlopos formáig terjedhet.

A faj természetes állományai jelenlegi ismereteink szerint stabilak. A közelmúlt terepi megfigyelései alapján a populációk többsége jó állapotban van, és a taxon nem tűnik közvetlenül veszélyeztetettnek.

Szerzők

Szöveg: Mészáros Zoltán, Rigerszki Zoltán, Gérard Delanoy, Ujréti Endre
Kép: Gérard Delanoy (1. kép) és Mészáros Zoltán (2. kép)
Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 165. kártya
Mészáros Z.: Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 22(1–2): 127–147. 1976 (publ. 1977)