„Kategória:Ballyanthus” változatai közötti eltérés

• A nemzetségnevet Peter René Oscar Bally svájci botanikus tiszteletére képezték, aki Kelet-Afrika flórájának, különösen a szukkulens növényeknek (így a kutyatejféléknek és a selyemkóróféléknek) elismert kutatója volt. A nemzetségnév a botanikus családnevéből (Bally) és a görög anthos (virág) szóból tevődik össze, így jelentése „Bally-virág”.

• Ballyanthus prognathus (P.R.O.Bally) Bruyns; gyűjtő: Peter René Oscar Bally (Bally B12000), Szomália, Sanaag régió, Al Miskat-hegység, 1978.
• Első leírása: Megjelent a Clarification of Generic Limits in Stapelieae (Apocynaceae) című munkában, a South African Journal of Botany folyóiratban (66(4): 211. oldal, 2000).
• Az aktuális nemzetségnevet alkotta: Peter Vincent Bruyns (2000).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Orbea (részben)

A növények alacsony, sűrűn ágas, pozsgás csomókat alkotnak. A szár húsos, heverő vagy felemelkedő, hengeres, felületén négyszögletes vagy hatszögletes elrendeződésű szemölcsök találhatók, amelyek tompa hegyben végződnek. A szár színe a szürkészöldtől a barnásvörösig változhat a fényviszonyoktól függően. A levél apró, csökevényes, pikkelyszerű, a szemölcsök csúcsán helyezkedik el, és hamar lehullik. A növény bojtos, finom rostos gyökérzet segítségével rögzül a talajban. Az areolák, tövisek, bordák, axillák, középtövis és peremtövis fogalmai a kaktuszfélékre jellemzőek, így ennél a dögvirágfélénél nem értelmezhetők.

A virág vagy kis csoportokban (apró virágzat formájában), vagy magányosan fejlődik a fiatalabb hajtások csúcsa felé eső részeken. A virág húsos, csillag alakú, jellegzetes, kellemetlen (rothadó) szagot áraszt a megporzó legyek vonzására.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öt hegyes csészelevélből áll. A párta (melyet a sziromlevél helyett a forrt szirmúakra alkalmazunk) öttagú, lapos vagy enyhén tál alakú, belső felülete sűrűn szemölcsös vagy szőrös. A lepellevél, belső lepellevél és külső lepellevél kifejezések helyett a párta és a csésze különül el ennél a taxonnál. Az egyetlen sorban maradó leírás alapján a virágok belső felszíne sötét bíborvörös vagy barnásvörös, sárgás foltokkal vagy csíkokkal mintázott.
• Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok a dögvirágfélékre jellemzően egy összetett ivari oszloppá, úgynevezett gynostegiummá nőttek össze a termő körül, amelyen egy belső és egy külső mellékpárta (corona) található. A bibeszál rövid, a bibe fejecskeszerűen kiszélesedik az ivari oszloppan.

A termés iker-tüszőtermés, amely éretten hosszában felhasad.

• Magja: A magok laposak, barna színűek, szélükön szárnyasak, és a csúcsukon hosszú, selymes szőrpamacs található, amely a széllel való terjedést (anemochoria) segíti elő.

• Földrajzi elterjedés: Kelet-Afrika, közelebbről Szomália és Jemen száraz, hegyvidéki területei.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Száraz, félsivatagi és sivatagi klímájú hegyoldalak, sziklás kibúvások.
• Litofiton vagy geofiton jellegű növények, amelyek gyakran cserjék védelmében (dajkanövények alatt) élnek.
• Erősen xerofita, pozsgás életmódot folytatnak.

A Ballyanthus nemzetség fajai a gyűjteményekben ritkák, kultúrában tartásuk tapasztalatot igényel. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. Télen minimális öntözés mellett, teljesen szárazon és fagymentes, 10–12 °C körüli hőmérsékleten kell teleltetni őket. Túlöntözésre és a pangó vízre a gyökérzet és a tő rothadásával reagálnak.

Nagyon hasonlít az Orbea és a Duvalia nemzetségek tagjaira, azonban a korona (mellékpárta) egyedi morfológiája és a virágok elhelyezkedése alapján különíthető el tőlük.

A Ballyanthus a selyemkórófélék (Apocynaceae – Asclepiadoideae) családján belül a Ceropegieae nemzetségcsoport Stapeliinae alnemzetségcsoportjának (Stapelieae klád) tagja. A kládot erősen redukált levelekkel rendelkező, bordás vagy szemölcsös szárú, húsos virágú pozsgás növények alkotják, melyeknél a porzók és a bibetájék bonyolult coronává (mellékpárta) alakult.

A nemzetséget Peter Vincent Bruyns állította fel 2000-ben, leválasztva az Orbea nemzetségről, mivel a molekuláris genetikai és morfológiai vizsgálatok igazolták, hogy a típusfaj egy önálló filogenetikai vonalat képvisel a Stapeliinae alnemzetségcsoporton belül. Bár a szűkebb nómenklatúrák és korábbi listák gyakran csak a főbb gyűjteményi nemzetségeket emelik ki, filogenetikailag a klád szerves, független tagja.

• IPNI - International Plant Names Index: Ballyanthus
• Plants of the World Online: Ballyanthus