Orbea lutea subsp. lutea

Orbea lutea subsp. lutea
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Orbea
Faj	Orbea lutea
Alfaj	Orbea lutea subsp. lutea

Tudományos név

• Orbea lutea subsp. lutea (N. E. Brown) Bruyns 2001
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin „orbis”, „orbs” = kör, körvonal, kerekség szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú pártagyűrű (annulus) található.
• A faj- és alfajnév latin eredetű („luteus”), jelentése: sárga. Az alfaj leggyakoribb virágszínét jellemzi.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Hooker's Icon. Pl. 20: t. 1901. 1890.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: P. V. Heath 1992

Szinonimák

Heterotípusos szinonimák

• Caralluma lateritia N.E.Br. in D.Oliver & auct. suc. (eds.), Fl. Trop. Afr. 4(1): 486 (1903)
• Caralluma lateritia var. stevensonii A.C.White & B.Sloane in Stapelieae, ed. 2, 1: 371 (1937)
• Caralluma lutea var. lateritia (N.E.Br.) Nel in A.C.White & B.L.Sloane, Stapelieae, ed. 2, 1: 373 (1937)
• Caralluma lutea subsp. vansonii (Bremek. & Oberm.) C.A.Lückh. in Stapelieae: 62 (1952)
• Caralluma vansonii Bremek. & Oberm. in Ann. Transvaal Mus. 16: 429 (1935)
• Orbeopsis lateritia (N.E.Br.) Plowes in Asklepios 118: 8 (2014)
• Orbeopsis matabelensis Plowes in Asklepios 118: 9 (2014)

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai felállók vagy elheverők, alapszínük fakózöld, sötétbíbor színű apró vagy nagyobb hosszúkás foltokkal, pettyekkel, különösen a szemölcsök felső oldalán és azok között. A hajtások hossza 4–20 cm, átmérőjük 1–2 cm, négyélűek. Léteznek karcsúbb és zömökebb hajtású formák.

Szemölcsök

A hajtásélek szemölcsösek, a szemölcsök 1–1,5 cm hosszúak, általában oldalirányba mutatnak, többnyire hegyesek, kúposak, oldalról lapítottak. A szemölcsök csúcsa esetenként felfelé görbült. Fiatal hajtásainak apró levélkéi hamar leszáradnak.

Generatív test

Virágzat

Virágai a hajtások alapjánál, csomókban nyílnak. A virágzat szártalan, vagy csak 1–2 cm hosszú, viszonylag vastag szárat fejleszt, amelyen apró fonalszerű murvalevelek találhatók. Egy virágzat 3–26 db virágot tartalmaz.

Virág

• Virágkocsány: 3–4 cm hosszú és 3 mm vastag
• Csészelevelek: 4–10 mm hosszúak, néhány mm szélesek, háromszögűek
• Párta: a pártalebenyek általában kanárisárgák, ritkábban lehetnek mustárszínűek, barnásak, zöldesek, narancssárgák, olykor fekete, vörös és barna színek közötti átmenetűek. A párta teljes átmérője 3–13 cm lehet. A pártacső 7–10 mm hosszú, alacsony kehely formájú, magába foglalja a koronát. Az 5 db pártalebeny csillagszerű elrendezésű, legfeljebb 5 cm hosszúak és az alapjuknál 1 cm szélesek. A párták külső oldala csupasz, a belső pedig finoman papillás, érdes, barázdált, a szegélyük teljes hosszon hátragöngyölt, szőrös. A szőrszálak egészen sötét barnásbíbor színűek, a végük buzogányszerű, a legkisebb légmozgásra erősen vibrálnak.
• Korona (ivaroszlop): színe a sárgától halványbarnáig terjedhet, gyakran csíkozott, átmérője legfeljebb 1,5 cm lehet. A külső korona közepe általában vöröses, kehely vagy harang formájú, a koronalebenyek 4–5 mm-esek, finoman fogazottak. A belső koronalebenyek cérnavékonyságúak, 7 mm hosszúak. A csúcsi függelék fonalszerű, magasan a porzók fölé nyúlik, az alapi függelék pedig ár alakú, sokkal rövidebb. A bibe fehéres-sárgás színű.

Termés

Termése szimpla vagy kettős, orsószerű tüsző, kb. 9 cm hosszú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Típusélőhelye a Dél-afrikai Köztársaságban, Északi-Fokföld tartományban található. Elterjedési területe Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Mozambik, valamint a Dél-afrikai Köztársaságban Nyugati-Fokföld és Keleti-Fokföld kivételével valamennyi tartomány.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: cserjés bozótok vagy szavannák, ahol a jellemző fafajok az akácia és a mopane (Colophospermum mopane), esetleg füves puszták. Az Orbea-k teljes napfényen vagy félárnyékban nőnek, 500–1500 m tengerszint feletti magasságban. Néhány bennszülött törzs étkezési célra hasznosítja a növény gyökerét és fiatal hajtásait.

Kultúrában tartás

A növény tarka foltos hajtásaival nem sokban különbözik a növénycsalád sok más pozsgás tagjától, virágzáskor azonban szemet gyönyörködtető különlegesség. Teljes napfényen is megél, de jobban szereti, ha enyhe árnyékban tartjuk és közvetlen napfényt csak kora reggel és/vagy késő délután kap. Talaja legyen jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén bázikus kémhatású. Nyáron rendszeres, de nagyon figyelmes, túlzásoktól mentes öntözést és jó tápanyag-ellátást igényel, így fejlődése látványos lesz. Legjobb, ha csapadéktól védett helyen, de szabadban tudjuk tartani. Ez már csak a nyár végén, ősz elején nyíló, gyönyörű, nagyon orrfacsaró szagú virágai miatt is ajánlott. Télen szárazon, +2 – +12 °C közötti hőmérsékleten tartandó, világos, lehetőleg szellőztethető helyen. Szaporításának legegyszerűbb módja a levágott hajtások gyökereztetése, ami homokos talajon néhány hét alatt megtörténik. Friss mag elvetésével is jó eredményeket érhetünk el, a 2–3 éves magoncok már virágzóképesek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Orbea lutea fajhoz két alfaj, a subsp. lutea és a subsp. vaga tartozik. A különféle internetes közléseket, valamint a kereskedelmi listákat tanulmányozva, a két alfaj elkülönítésében némi zavar tapasztalható. A sárga virágú példányokat általában a lutea-nak, míg a sötétebb színűeket vaga-nak azonosítják. A lényeges különbség azonban nem a virágok színében, hanem azok alakjában és méretében rejlik. A lutea pártacimpái sokkal hosszabbak és karcsúbbak, míg a vaga-é rövidebbek és szélesebbek. Az előbbi esetben a cimpák hossza a szélességük 3–5-szöröse, az utóbbinál csupán 1,5–2,5-szerese.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Apocynaceae családba, azon belül az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik.

Egyéb

A vaga alfaj földrajzilag is elkülönülő taxon.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 450. kártya