Orbea lutea subsp. lutea

Orbea lutea subsp. lutea
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Orbea
Faj	Orbea lutea
Alfaj	Orbea lutea subsp. lutea

Tudományos név

Orbea lutea subsp. lutea (N. E. Brown) Bruyns 2001
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin „orbis”, „orbs” = kör, körvonal, kerekség szóból alkotva és a nemzetség fajainak virágszerkezetét jellemzi. Az Orbea fajok virágának közepében gyakran egy megvastagodott, kör alakú pártagyűrű (annulus) található.
A faj- és alfajnév latin eredetű („luteus”), jelentése: sárga. Az alfaj leggyakoribb virágszínét jellemzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Hooker's Icon. Pl. 20: t. 1901. 1890.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: P. V. Heath 1992

Szinonimák

Heterotípusos szinonimák

Caralluma lateritia N.E.Br. in D.Oliver & auct. suc. (eds.), Fl. Trop. Afr. 4(1): 486 (1903)
Caralluma lateritia var. stevensonii A.C.White & B.Sloane in Stapelieae, ed. 2, 1: 371 (1937)
Caralluma lutea var. lateritia (N.E.Br.) Nel in A.C.White & B.L.Sloane, Stapelieae, ed. 2, 1: 373 (1937)
Caralluma lutea subsp. vansonii (Bremek. & Oberm.) C.A.Lückh. in Stapelieae: 62 (1952)
Caralluma vansonii Bremek. & Oberm. in Ann. Transvaal Mus. 16: 429 (1935)
Orbeopsis lateritia (N.E.Br.) Plowes in Asklepios 118: 8 (2014)
Orbeopsis matabelensis Plowes in Asklepios 118: 9 (2014)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai felállók vagy elheverők, alapszínük fakózöld, sötétbíbor színű apró vagy nagyobb hosszúkás foltokkal, pettyekkel, különösen a szemölcsök felső oldalán és azok között. A hajtások hossza 4–20 cm, átmérőjük 1–2 cm, négyélűek. Léteznek karcsúbb és zömökebb hajtású formák.

Szemölcsök

A hajtásélek szemölcsösek, a szemölcsök 1–1,5 cm hosszúak, általában oldalirányba mutatnak, többnyire hegyesek, kúposak, oldalról lapítottak. A szemölcsök csúcsa esetenként felfelé görbült. Fiatal hajtásainak apró levélkéi hamar leszáradnak.

Generatív test

Virágzat

Virágai a hajtások alapjánál, csomókban nyílnak. A virágzat szártalan, vagy csak 1–2 cm hosszú, viszonylag vastag szárat fejleszt, amelyen apró fonalszerű murvalevelek találhatók. Egy virágzat 3–26 db virágot tartalmaz.

Virág

Virágkocsány: 3–4 cm hosszú és 3 mm vastag
Csészelevelek: 4–10 mm hosszúak, néhány mm szélesek, háromszögűek
Párta: a pártalebenyek általában kanárisárgák, ritkábban lehetnek mustárszínűek, barnásak, zöldesek, narancssárgák, olykor fekete, vörös és barna színek közötti átmenetűek. A párta teljes átmérője 3–13 cm lehet. A pártacső 7–10 mm hosszú, alacsony kehely formájú, magába foglalja a koronát. Az 5 db pártalebeny csillagszerű elrendezésű, legfeljebb 5 cm hosszúak és az alapjuknál 1 cm szélesek. A párták külső oldala csupasz, a belső pedig finoman papillás, érdes, barázdált, a szegélyük teljes hosszon hátragöngyölt, szőrös. A szőrszálak egészen sötét barnásbíbor színűek, a végük buzogányszerű, a legkisebb légmozgásra erősen vibrálnak.
Korona (ivaroszlop): színe a sárgától halványbarnáig terjedhet, gyakran csíkozott, átmérője legfeljebb 1,5 cm lehet. A külső korona közepe általában vöröses, kehely vagy harang formájú, a koronalebenyek 4–5 mm-esek, finoman fogazottak. A belső koronalebenyek cérnavékonyságúak, 7 mm hosszúak. A csúcsi függelék fonalszerű, magasan a porzók fölé nyúlik, az alapi függelék pedig ár alakú, sokkal rövidebb. A bibe fehéres-sárgás színű.

Termés

Termése szimpla vagy kettős, orsószerű tüsző, kb. 9 cm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típusélőhelye a Dél-afrikai Köztársaságban, Északi-Fokföld tartományban található. Elterjedési területe Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Mozambik, valamint a Dél-afrikai Köztársaságban Nyugati-Fokföld és Keleti-Fokföld kivételével valamennyi tartomány.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: cserjés bozótok vagy szavannák, ahol a jellemző fafajok az akácia és a mopane (Colophospermum mopane), esetleg füves puszták. Az Orbea-k teljes napfényen vagy félárnyékban nőnek, 500–1500 m tengerszint feletti magasságban. Néhány bennszülött törzs étkezési célra hasznosítja a növény gyökerét és fiatal hajtásait.

Kultúrában tartás

A növény tarka foltos hajtásaival nem sokban különbözik a növénycsalád sok más pozsgás tagjától, virágzáskor azonban szemet gyönyörködtető különlegesség. Teljes napfényen is megél, de jobban szereti, ha enyhe árnyékban tartjuk és közvetlen napfényt csak kora reggel és/vagy késő délután kap. Talaja legyen jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén bázikus kémhatású. Nyáron rendszeres, de nagyon figyelmes, túlzásoktól mentes öntözést és jó tápanyag-ellátást igényel, így fejlődése látványos lesz. Legjobb, ha csapadéktól védett helyen, de szabadban tudjuk tartani. Ez már csak a nyár végén, ősz elején nyíló, gyönyörű, nagyon orrfacsaró szagú virágai miatt is ajánlott. Télen szárazon, +2 – +12 °C közötti hőmérsékleten tartandó, világos, lehetőleg szellőztethető helyen. Szaporításának legegyszerűbb módja a levágott hajtások gyökereztetése, ami homokos talajon néhány hét alatt megtörténik. Friss mag elvetésével is jó eredményeket érhetünk el, a 2–3 éves magoncok már virágzóképesek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Orbea lutea fajhoz két alfaj, a subsp. lutea és a subsp. vaga tartozik. A különféle internetes közléseket, valamint a kereskedelmi listákat tanulmányozva, a két alfaj elkülönítésében némi zavar tapasztalható. A sárga virágú példányokat általában a lutea-nak, míg a sötétebb színűeket vaga-nak azonosítják. A lényeges különbség azonban nem a virágok színében, hanem azok alakjában és méretében rejlik. A lutea pártacimpái sokkal hosszabbak és karcsúbbak, míg a vaga-é rövidebbek és szélesebbek. Az előbbi esetben a cimpák hossza a szélességük 3–5-szöröse, az utóbbinál csupán 1,5–2,5-szerese.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Apocynaceae családba, azon belül az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik.

Egyéb

A vaga alfaj földrajzilag is elkülönülő taxon.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 450. kártya