„Kategória:Pfeiffera” változatai közötti eltérés

Pfeiffera Salm-Dyck ex Pfeiff.
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Corryocactinae
Nemzetség	Pfeiffera

A lap jelenlegi, 2026. május 21., 12:18-kori változata

Tudományos név

Pfeiffera Salm-Dyck ex Pfeiff. 1835
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1805–1877) német orvos, botanikus, fizikus és malakológus nevét őrzi, aki az egyik legkorábbi átfogó kaktuszmű, az Enumeratio diagnostica Cactearum szerzője volt. A nevet Salm-Dyck közlésében Ludwig Karl Georg Pfeiffer érvényesítette 1835-ben.

Típus

Pfeiffera ianthothele (Monv.) F.A.C.Weber
Első leírása: Allg. Gartenzeitung 3: 274 (1835)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Salm-Dyck ex Pfeiff., 1835

Pfeiffera képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Lepismium (részben)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A nemzetség fajai többnyire epifiton, ritkábban litofiton (epilitikus) vagy földfelszíni életmódú kaktuszok. Növényeik felállók vagy csüngők, gyakran gazdagon elágazók. A szártagjaik változatos méretűek, lapítottak vagy szögletesek. Az elágazás jellemzően a hajtások középső részén történik (mezotónia). Az areolák a szárszegély mentén helyezkednek el, gyakran apró pikkelyeket hordoznak. A tövisek többnyire kicsik, serteszerűek vagy tűszerűek, esetenként teljesen hiányoznak.

Generatív test

Virág

A virágok nappaliak, oldalállásúak, tölcsér alakúak, gyakran nagy számban fejlődnek. Színük leggyakrabban fehéres, sárgás vagy narancsos árnyelarú. Egyes fajok részben öntermékenyek. A beporzást rovarok és kolibrik végzik.

Takarólevelek: Szabadon álló, tölcsérszerűen szétterülő lepellevél-körök, amelyek fehéres, sárgás vagy narancsos árnyalatúak.
Ivarlevelek: Számos porzószál és portokok alkotják a hím ivarszervet; a termő felett elhelyezkedő bibeszál végén a bibe jól láthatóan szétterül.

Termés

A termések gömbölyűek, lehetnek csupaszok, sertésekben vagy tövisekben gazdagok, éretten gyakran áttetszők, erezettek. Színük fehéres, zöldes, barnás, rózsaszínes vagy vöröses lehet.

Magja: A magok feketék, fényesek, megnyúltak, jellegzetesen hosszú vagy elágazó funikulusszal (magkocsánnyal), ami a nemzetség egyik fontos bélyege.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika nyugati és középső része: Argentína (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucumán) és Bolívia (Chuquisaca, Cochabamba, La Paz, Santa Cruz, Tarija).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A fajok főként hegyvidéki, nedves élőhelyeken fordulnak elő, fákon vagy sziklákon, humuszban gazdag üregekben. Gyakran broméliákkal, orchideákkal és páfrányokkal élnek együtt. Elterjedési magasságuk általában 600 és 2700 méter között van.

Kultúrában tartás

Mivel többnyire nedves, hegyvidéki erdei környezetből származó epifiton növényekről van szó, a kultúrában a sivatagi kaktuszokhoz képest magasabb páratartalmat, jó vízáteresztő, humuszos talajkeveréket és félárnyékos elhelyezést igényelnek. Óvni kell őket a tűző, közvetlen napsütéstől és a teljes kiszáradástól.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pfeiffera fajok legfontosabb megkülönböztető bélyege a termésben található megnyúlt, jellegzetesen hosszú vagy elágazó funikulus (magkocsány). Hajtásrendszerükre a mezotóniás elágazás (a szártagok középső harmadából történő elágazás) jellemző, ami elkülöníti őket a csúcsi elágazódású Rhipsalis nemzetségtől.

Szukkulens taxonok

A nemzetség fajszámát az eltérő rendszerek különbözően kezelik; a modern taxonómiai konszenzus alapján a nemzetségen belül általában 6 faj és 2 alfaj elismert. Hajtásaik pozsgásak, bordázottak vagy lapítottak, alkalmasak a nedvesség tárolására az erdei környezetben.

Taxonómia és filogenetika

A Pfeiffera nemzetséget hosszú időn keresztül gyakran összevonták a Lepismium nemzetséggel. A modernebb morfológiai és molekuláris vizsgálatok azonban alátámasztják önállóságát. Egyes filogenetikai elemzések szerint a Pfeiffera nem tartozik szorosan a klasszikus Rhipsalideae kládhoz, és genetikai rokonsága inkább egyes nem epifita kaktusznemzetségek felé mutat, de e kérdés taxonómiai értelmezése és a pontos tribusi besorolása még nem teljesen egységes a kutatók körében.

Érvényes taxonok és szinonimáik

#	Taxonnév	Típusfaj, szinonimák
1	Pfeiffera	Típusfaj: Pfeiffera cereiformis = Rhipsalis subg. Acanthorhipsalis ≡ Acanthorhipsalis = Bolivihanburya
2	Pfeiffera asuntapatensis	≡ Lepismium asuntapatense ≡ Bolivihanburya asuntapatensis
3	Pfeiffera boliviana	≡ Hariota boliviana ≡ Rhipsalis boliviana ≡ Lepismium bolivianum ≡ Nothorhipsalis boliviana ≡ Bolivihanburya boliviana − Lepismium bolivianum
4	Pfeiffera ianthothele	≡ Cereus ianthothele ≡ Rhipsalis ianthothele ≡ Lepismium ianthothele = Pfeiffera cereiformis ≡ Rhipsalis cereiformis = Hariota cereiformis = Pfeiffera erecta ≡ Lepismium erectum = Pfeiffera mataralensis ≡ Lepismium mataralense = Pfeiffera mataralensis var. floccosa ≡ Lepismium mataralense var. floccosum = Pfeiffera multigona = Pfeiffera gracilis = Pfeiffera ianthothele var. boliviana = Pfeiffera ianthothele var. tarijensis − Cereus janthothele
5	Cereus ianthothele	− Lepismium ianothele
6	Pfeiffera miyagawae	≡ Lepismium miyagawae ≡ Rhipsalis miyagawae
7	Pfeiffera monacantha	≡ Rhipsalis monacantha ≡ Hariota monacantha ≡ Acanthorhipsalis monacantha ≡ Lepismium monacanthum = Rhipsalis asperula ≡ Acanthorhipsalis asperula = Acanthorhipsalis incahuasina ≡ Pfeiffera incahuasina = Rhipsalis monacantha var. samaipatana ≡ Acanthorhipsalis monacantha var. samaipatana ≡ Acanthorhipsalis samaipatana ≡ Pfeiffera incahuasina var. samaipatana = Rhipsalis monacantha var. espinosa ≡ Lepismium monacanthum subsp. espinosum
8	Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii	≡ Acanthorhipsalis monacantha subsp. kimnachii
9	Pfeiffera monacantha subsp. monacantha
10	Pfeiffera paranganiensis	≡ Acanthorhipsalis paranganiensis ≡ Rhipsalis paranganiensis ≡ Lepismium paranganiense ≡ Nothorhipsalis paranganiensis ≡ Bolivihanburya paranganiensis

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

„≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
„=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
- nem fogadják el érvényes névként,
- nem lehet egyértelműen besorolni,
- bizonytalan eredetű,
- vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

Forrás

The Last Cactus Classification - Pfeiffera

A(z) „Pfeiffera” kategóriába tartozó lapok

A következő 7 lap található a kategóriában, összesen 7 lapból.

P

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-== Pfeiffera ==
+{{Taxonbox | accepted = Pfeiffera Salm-Dyck ex Pfeiff. 1835 | synonym = }}
+=== A név eredete, etimológia ===
-A '''''Pfeiffera''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség. A fajok főként Dél‑Amerika trópusi, erdei élőhelyein élnek, gyakran epifita vagy litofita életmódot folytatva.
+* A nemzetségnév '''[[Ludwig Karl Georg Pfeiffer]]''' (1805–1877) német orvos, botanikus, fizikus és malakológus nevét őrzi, aki az egyik legkorábbi átfogó kaktuszmű, az ''Enumeratio diagnostica Cactearum'' szerzője volt. A nevet '''[[Joseph Salm-Reifferscheidt-Dyck|Salm-Dyck]]''' közlésében '''[[Ludwig Karl Georg Pfeiffer]]''' érvényesítette 1835-ben.
-=== Morfológia és jellemzők ===
+=== Típus ===
-- A ''Pfeiffera'' növények lapított, szalagszerű szárakkal rendelkeznek, amelyek gyakran szögletes‑élűek és elágazóak. A szárszegmensek mentén apró, tövisképletek (glochidák vagy tövisek) találhatók.
-- Virágaik tölcsérszerűek, feltűnőek, színük változó — fehér, rózsaszín vagy piros árnyalatú is lehet. A virágok a szár végén vagy oldalán nyílnak.
-- Terméseik kicsi, bogyószerűek és sok apró magot tartalmaznak.
-=== Élőhely és elterjedés ===
+* ''Pfeiffera ianthothele'' (Monv.) F.A.C.Weber
-A nemzetség fajai Dél‑Amerikában — például Bolíviában és Argentína északnyugati részén — fordulnak elő. Élőhelyeik trópusi erdők fatörzsein, sziklákon vagy köves lejtőkön lehetnek; gyakran részben árnyékos, párás mikroklímájú környezetet igényelnek.
+* '''Első leírása:''' Allg. Gartenzeitung 3: 274 (1835)
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Salm-Dyck ex Pfeiff., 1835
-=== Kultúrában / Gondozásuk ===
+{{Típusfaj | Pfeiffera | limit=5}}
-A ''Pfeiffera''‑kaktuszok könnyebben nevelhetők, mint sok más sivatagi kaktusz: laza, jó vízelvezetésű, humuszos vagy epifita közeg, világos‑de nem erős napfény, mérsékelt öntözés ajánlott. A talaj tartsa inkább kissé nedvesen a növekedési időszakban, de ne legyen pangó víz, és télen mérsékelten szárazabb tartást kapjon. Leheny szárdugványról könnyen szaporíthatók.
-=== Jelentősebb fajok ===
+=== Szinonimák ===
-* ''Pfeiffera boliviana'' — gyakran csüngő hajtásokkal, világos virágokkal, népszerű dísznövény.
-* ''Pfeiffera monacantha'' — kompakt, elágazó szárú faj, ornametális célra alkalmas.
-* ''Pfeiffera ianthothele'' — különleges habitusú faj, dekoratív formával és színváltozatokkal.
-* ''Pfeiffera miyagawae'' — viszonylag apró, epifita növekedésű, beltéri tartásra is alkalmas faj.
- [[Kategória:Cactaceae]]
+* '''''[[:Kategória:Lepismium|Lepismium]]''''' (részben)
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
+=== Vegetatív test ===
+==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
+A nemzetség fajai többnyire ''epifiton'', ritkábban ''litofiton'' (epilitikus) vagy földfelszíni életmódú kaktuszok. Növényeik felállók vagy csüngők, gyakran gazdagon elágazók. A '''szártagjaik''' változatos méretűek, lapítottak vagy szögletesek. Az elágazás jellemzően a '''hajtások''' középső részén történik (mezotónia). Az '''areolák''' a szárszegély mentén helyezkednek el, gyakran apró pikkelyeket hordoznak. A '''tövisek''' többnyire kicsik, serteszerűek vagy tűszerűek, esetenként teljesen hiányoznak.
+=== Generatív test ===
+==== Virág ====
+A '''virágok''' nappaliak, oldalállásúak, tölcsér alakúak, gyakran nagy számban fejlődnek. Színük leggyakrabban fehéres, sárgás vagy narancsos árnyelarú. Egyes fajok részben öntermékenyek. A beporzást rovarok és kolibrik végzik.
+* '''Takarólevelek:''' Szabadon álló, tölcsérszerűen szétterülő '''lepellevél'''-körök, amelyek fehéres, sárgás vagy narancsos árnyalatúak.
+* '''Ivarlevelek:''' Számos '''porzószál''' és '''portokok''' alkotják a hím ivarszervet; a '''termő''' felett elhelyezkedő '''bibeszál''' végén a '''bibe''' jól láthatóan szétterül.
+==== Termés ====
+A '''termések''' gömbölyűek, lehetnek csupaszok, sertésekben vagy '''tövisekben''' gazdagok, éretten gyakran áttetszők, erezettek. Színük fehéres, zöldes, barnás, rózsaszínes vagy vöröses lehet.
+* '''Magja:''' A '''magok''' feketék, fényesek, megnyúltak, jellegzetesen hosszú vagy elágazó funikulusszal (magkocsánnyal), ami a nemzetség egyik fontos bélyege.
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Dél-Amerika''' nyugati és középső része: '''Argentína''' (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucumán) és '''Bolívia''' (Chuquisaca, Cochabamba, La Paz, Santa Cruz, Tarija).
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' A fajok főként hegyvidéki, nedves élőhelyeken fordulnak elő, fákon vagy sziklákon, humuszban gazdag üregekben. Gyakran broméliákkal, orchideákkal és páfrányokkal élnek együtt. Elterjedési magasságuk általában 600 és 2700 méter között van.
+== Kultúrában tartás ==
+Mivel többnyire nedves, hegyvidéki erdei környezetből származó ''epifiton'' növényekről van szó, a kultúrában a sivatagi kaktuszokhoz képest magasabb páratartalmat, jó vízáteresztő, humuszos talajkeveréket és félárnyékos elhelyezést igényelnek. Óvni kell őket a tűző, közvetlen napsütéstől és a teljes kiszáradástól.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+A ''Pfeiffera'' fajok legfontosabb megkülönböztető bélyege a termésben található megnyúlt, jellegzetesen hosszú vagy elágazó funikulus (magkocsány). Hajtásrendszerükre a mezotóniás elágazás (a szártagok középső harmadából történő elágazás) jellemző, ami elkülöníti őket a csúcsi elágazódású ''[[:Kategória:Rhipsalis|Rhipsalis]]'' nemzetségtől.
+== Szukkulens taxonok ==
+A nemzetség fajszámát az eltérő rendszerek különbözően kezelik; a modern taxonómiai konszenzus alapján a nemzetségen belül általában 6 faj és 2 alfaj elismert. Hajtásaik pozsgásak, bordázottak vagy lapítottak, alkalmasak a nedvesség tárolására az erdei környezetben.
+== Taxonómia és filogenetika ==
+A ''Pfeiffera'' nemzetséget hosszú időn keresztül gyakran összevonták a ''[[:Kategória:Lepismium|Lepismium]]'' nemzetséggel. A modernebb morfológiai és molekuláris vizsgálatok azonban alátámasztják önállóságát. Egyes filogenetikai elemzések szerint a ''Pfeiffera'' nem tartozik szorosan a klasszikus Rhipsalideae kládhoz, és genetikai rokonsága inkább egyes nem epifita kaktusznemzetségek felé mutat, de e kérdés taxonómiai értelmezése és a pontos tribusi besorolása még nem teljesen egységes a kutatók körében.
+{{CactaceaeTaxonokTáblázat|Pfeiffera}}
+== Forrás ==
+* [https://thelastcactusclassification.top/category/pfeiffera/ The Last Cactus Classification - Pfeiffera]
+[[Kategória:Cactaceae]]
+[[Kategória:Corryocactinae]]