Huernia mccoyi

Huernia mccoyi
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia mccoyi

Tudományos név

• Huernia mccoyi Plowes 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a holland Justus Heurnius (van Heurne) (1577/1587–1652) tiszteletére lett elnevezve, aki orvos és misszionárius volt. Első európaiként ő gyűjtött növényeket a Jóreménység foknál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az eredeti közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
• A fajnév az 1959-ben született, Szaúd-Arábiában élő amerikai növénygyűjtőről, Tom McCoy-ról kapta nevét, aki jelentős kutatásokat végez az Arab-félsziget szukkulens növényvilágának megismerése érdekében.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Jemen, Jabal Raymah-hegység, 1130 m tengerszint feletti magasság
• Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 75(2): 83 (2003).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Plowes 2003

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Nincsenek

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló hajtásai 5 cm hosszúak, 1 cm átmérőjűek, ötélűek, tömött csoportot képeznek.

Bordák

A bordák feltűnően fogazottak, a fogak kúposak, hegyesek, 3 mm hosszúak.

Generatív test

Virágzat

A virágok a hajtások tövénél, az élek között fejlődnek, általában hármas csoportokban jelennek meg és egymás után nyílnak ki.

A virágkocsányon 4 mm hosszú, nagyon vékony murvalevelek találhatók, a kocsány 8–10 mm hosszú, halványzöld.

Virág

A csészelevelek keskeny háromszögletűek, szélességük 1,5 mm, hosszúságuk 10–11 mm, halványzöldek, csupaszok.

• Párta: vastag, húsos, sekélyen harangszerű, oldalra néz vagy enyhén lekonyul. Átmérője 15–20 mm.
• Pártacimpák: háromszögletűek, hegyesek, szétterülők, 7–8 mm hosszúak, az alapjuknál 8 mm szélesek, közöttük 1 mm-es közbenső pártalebenyek láthatók.
• Párta külső felülete: fehér, a felszínből kiemelkedő erezettel.
• Párta belső felülete: krémszínű vagy fehéres. A pártacső belsejét apró, vörösesbarna vonalakból álló koncentrikus, hullámos körök mintázzák, amelyek a cimpákon már szétesnek.
• Pártafelület: a párta belső oldalát apró szemölcsszerű dudorok borítják, amelyek a cimpákon sűrűbbek, a pártacsőben befelé haladva egyre ritkábbak és apróbbak.
• Korona (ivaroszlop): a külső koronalebenyek a pártacső alján terülnek szét, követve a pártacső ívét. A lebenyek oldalai párhuzamosak, a csúcsuk kétágú, színük feketésbordó. A belső koronalebenyek sárga színűek, kevésbé szétállók.

Termés

Ikertüsző termése 5–6 cm hosszú, világoszöld, barnásbordó színű foltokkal.

• Magja: szőrüstökös, barna

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: típus élőhelye Jemenben, a Jabal Raymah-hegységben található, 1130 méteres magasságban. A terület légvonalban mintegy 70 km távolságban van a Vörös-tengertől
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a hegység legmagasabb csúcsai megközelítik a 3000 métert. Az alacsonyabb régiók éghajlata meleg, félszáraz, kevesebb mint 200 mm évi csapadékkal, ami júliusban és augusztusban esik le. Ezt a tenger felől érkező és lecsapódó pára egészíti ki. A növény bazalt alapú talajon, fűcsomók között él

Kultúrában tartás

Kultúrában nem problémás faj, a legtöbb Huernia fajhoz hasonlóan tartható. Savanyú kémhatású, laza, ásványi összetételű talajban, nyáron jól szellőzött, mérsékelten napos helyen tartandó, mérsékelt öntözés mellett.

Télen ajánlott a legalább 10 °C hőmérséklet, de szükség esetén lehet próbálkozni néhány fokkal ez alatt is, van esély a túlélésre, természetesen teljesen szárazon.

Virágzására a nyár második felében számíthatunk, termései csak a következő évben jelennek meg és érnek be.

Mint a selyemkóróféléknél általában, a megelőző növényvédelemre különösen nagy gondot kell fordítani. A szívó kártevők megjelenése végzetes ezekre a növényekre.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj közeli rokonságban van a Huernia arabica N. E. Brown fajjal, amelyet ma a rendszerezők a Huernia macrocarpa szinonimájának tekintenek.

A párta eltérő alakja, valamint fehéres színe és mintázata határozottan megkülönbözteti a feketésbordó virágú Huernia macrocarpa-tól.

Taxonómia és filogenetika

A faj közeli rokonságban áll a Huernia arabica N. E. Brown fajjal.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 542. kártya