„Kategória:Opuntia” változatai közötti eltérés

• Opuntia Mill., Gard. Dict. Abr., ed. 4: 974. 1754. Sec. Hunt (2016)

Állítólagos szülőhelye Opos, egy ókori görög falu botanikai latin neve Lokrisz (Locria) közelében, Euboia (Evia) szigetének partján. Görögül Opountisz, amely a sok tövises növény jelenlétéről volt ismert (kivéve az Opuntiát). Opost az Iliász is megemlíti. Idősebb Plinius (római természettudós) említett egy növényt, amely a hagyomány szerint e város környékén nőtt (valószínűleg egy másik pozsgás növényt). Carl von Linné és más korai botanikusok ezt a nevet tévesen alkalmazták az Újvilágból származó, lapított szárú kaktuszok nemzetségére.

• Opuntia ficus-indica (L.) Mill.
• Első leírása: Miller

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Bokros (fruticosus) vagy fatermetű (arborescens) növények nemzetsége, gyakran elkülönült törzzsel (truncus distinctus). Ízekre (segmentum) (lapos hajtásokra, cladodium) tagolt, amelyek többnyire lapítottak (compressus), korong alakúak (discoideus), elliptikusak (ellipticus) vagy megnyúltak (elongatus), ritkán hengeresek (cylindricus).

Az areolákból származó tövisek és apró szőrök — a glochidák — védelmet nyújtanak az állatok ellen. A glochidium-ok (tsz: glochidia) aprók, de szúrósak, könnyen lesodródnak és irritálhatják a bőrt.

Tűszerűek (aciculate), ár alakúak (subulatus) vagy sörteszerűek (setosus), tövisburok (vagina) hiányzik (absens).

• Nappali nyílású (diurnalis), gyakran öntermékeny (autofertilis).
• Forgós (rotatus)-tól szélesen nyitottig (late patens), vagy megnyúlt (elongatus) és keskeny (angustus) (Nopalea alnemzetségben).
• A lapos hajtások (cladodium) szélén jelenik meg, általában magányos (solitarius).
• Halványtól intenzív sárgáig, narancs, piros, kármin, rózsaszín, bíbor színű, néha fehéres (albidus) vagy kétszínű (bicolor).
• Érintésre vagy rázásra érzékeny porzók (thigmonastia vagy seismonastia) jellemzik a virágokat (Nopalea kivételével).
• Méhek, kolibrík (Trochilidae) és néha denevérek (Chiroptera) porozzák.

Többé-kevésbé gömb alakú (globosus), húsos (carnosus) vagy száraz (siccus), köldökös (umbilicatus). Általában glochidákkal (glochidium) borított areolákkal, a termésfal fel nem nyíló (indehiscens).

• Magja: Néha számos (multus), változó méretű, nagyon kemény (durus), lapított (compressus). Korong alakú (discoideus)tól vese alakúig (reniformis), fehértől barnáig terjedő színű. Köldökzsinór (funicularis) köpeny csupasz (nudus) vagy szőrös (pubescens).
  A magok terjesztését kisemlősök és madarak biztosítják, valamint hüllők is (például az óriásteknősök és az iguánák a Galápagos-szigeteken).

Földrajzi elterjedés: Hatalmas földrajzi elterjedéssel rendelkezik, a fajok száma az egyik legnagyobb a Cactaceae családon belül.

Kanadától (Alberta, British Columbia, Ontario, Saskatchewan) Patagóniáig és az egész Karib-szigeteken át megtalálható.

Idegenhonossá vagy invazívvá vált (O. dillenii, O. stricta) a világ számos országában (Dél-Afrika, Ausztrália, Botswana, Spanyolország, Kanári-szigetek, Olaszország, India, Marokkó, Jemen stb.).

Élőhely: Gyakorlatilag minden élőhelyet elfoglal. Például az Egyesült Államok délnyugati és Észak-Mexikói tipikus chaparral területein, de alluviális síkságokon és sziklás szirteken is. Sziklás, homokos vagy kavicsos talajon, vulkáni kőzeteken, füvek, bokrok és bozótok között. Száraz sziklás hegyoldalakon, kanyonok szélén, valamint nyílt füves területeken (Missouri), fás fennsíkok régióiban, boróka (Juniperus spp.) és fenyő (Pinus spp.) erdőkben. Olyan régiókban is előfordul, amelyeket télen néha hó borít (O. fragilis, O. humifusa, O. polyacantha).

Kaktuszok és más pozsgások (succulentus) által alkotott növénytársulásokban él.

• Éghajlati tényezők: A tengerszinttől egészen 4100 m tengerszint feletti magasságig (O. sulphurea) fordul elő.
• Növénytársulás, életmód: A Cactaceae és más pozsgások széles spektrumú növénytársulásában él.

• Különleges viselkedés: A virágok (a Nopalea kivételével) érzékeny porzókkal (stamina sensitivus) rendelkeznek (thigmonastia vagy seismonastia).
• Szaporodás: A magok szórását kisméretű emlősök és madarak, valamint hüllők (reptilia) (pl. teknősök és leguánok a Galápagos-szigeteken) biztosítják.
• Megjegyzések: Néhány faj világszerte termesztett (O. ficus-indica) és sok országban invazívvá vált (O. dillenii, O. stricta).

Az Opuntia a Cactaceae család második legnagyobb nemzetsége. Mint minden fajgazdag kaktuszcsoportnál, az Opuntia esetében is számos különböző nemzetség-felosztási koncepciót javasoltak, eltérő számú elkülönített nemzetséggel. Előfordult a szélsőséges szétválasztás (pl. Backeberg 1966), és ennek ellenkezője, azaz a nagyon tág értelemben vett összevonás is (Rowley 1958; Benson 1982).

A Wallace és Dickie (2002) által végzett első filogenetikai vizsgálat, amely az rpl16 intronon alapult, azt találta, hogy a tág értelemben vett Opuntia polifiletikus. Az általuk bemutatott módosított nemzetségi rendszerben az Opuntia felosztása mellett érveltek, mert ellenkező esetben más nemzetségek (pl. Pereskiopsis, Pterocactus) is az Opuntia-n belül helyezkedtek volna el, és ezek beolvasztása rendkívül heterogén, széteső nemzetséget eredményezett volna. Ezért Wallace és Dickie javasolták az Opuntia korábban elkülönített nemzetségeinek visszaállítását: Austrocylindropuntia, Brasiliopuntia, Consolea, Corynopuntia, Cumulopuntia, Cylindropuntia, Grusonia, Maihueniopsis, Miqueliopuntia, Nopalea, Tephrocactus, Tunilla.

Az Opuntia szűk értelemben (s.str.) így azokra a taxonokra korlátozódott, amelyeknek lapított szártagjaik vannak és hálózatos szerkezetű pollenjük.

Ezt a rendszert Hunt (2006) teljes egészében átvette, Nyffeler és Eggli (2010) pedig nagyrészt követték.

Griffith és Porter (2009), a plastid trnL–F és a nukleáris ITS adatok felhasználásával azt találta, hogy a szűk értelemben vett Opuntia valójában magában foglalja a Consolea-t és a Nopalea-t is; a mindhárom nemzetséget tartalmazó klád 100%-os támogatottságot kapott, és a Consolea és a Nopalea is monofiletikusnak bizonyult 100%-os támogatással. A törzsfa felbontása azonban nem tette lehetővé a nemzetségek azonnali, egyértelmű határvonalainak meghúzását.

A Nopalea-t azért különítették el korábban az Opuntia s.str.-től, mert virágai elsősorban kolibrik általi beporzásra specializálódtak (ún. „hummingbird-szindróma”). Ennek ellenére többször kimutatták, hogy az Opuntia belsejében helyezkedik el (Wallace & Gibson 2002; Griffith & Porter 2009; Bárcenas és mtsai 2011; Hernández-Hernández és mtsai 2011).

Majure és mtsai (2012), illetve Majure & Puente (2014) véglegesen bizonyították, hogy a Nopalea mélyen az Opuntia-n belül van, és pusztán egy beporzóváltás eredménye, ahol a rovarmegporzásról madármegporzásra történt az átállás egy szélesebb Opuntia kládon belül. [Hernández-Ledesma és mtsai (2015)]

Bár az Opuntia s.str. ma már jól meghatározott, a fajhatárok és a taxonómia továbbra is problémásak, és sok rendszertani munka szükséges ahhoz, hogy pontosabban megértsük a fajok közötti kapcsolatokat, és hogy a fajokat helyesen lehessen elhatárolni. Majure és mtsai (2017) felvetették, hogy rejtett (kriptikus) fajok is léteznek a kládban, és részletes, monografikus feldolgozásra lesz szükség a nemzetség egészén belül ennek tisztázására. [Majure (2021)]

• Szöveg: Miller
• Forrás:
  • https://thelastcactusclassification.top/category/opuntia/
  • https://caryophyllales.org/