Huernia stapelioides

Huernia stapelioides
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia stapelioides

Tudományos név

• Huernia stapelioides Schltr., Bot. Jahrb. Syst. 20(Beibl. 51): 55 (1895).
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
• A stapelioides fajnév a Stapelia nemzetség nevéből és a görög -oides képzőből származik, jelentése „Stapelia-szerű”. A név a virágok alakjára utal, amelyek emlékeztetnek a Stapelia fajok virágaira.

Huernia stapelioides képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Ceropegia stapelioides (Schltr.) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 424 (2017)

Heterotípusos szinonimák

• Huernia vogtsii E.Phillips in Fl. Pl. South Africa 12: t. 452 (1932)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szárai rövidek vagy megnyúltak. Keresztmetszetük általában négyszögletű, ritkábban ötszögletű. A rövidebb hajtások szalmafonatra emlékeztető megjelenésűek, míg a hosszabbak többé-kevésbé szemölcsösek. A szártagok 3–10 cm hosszúak és legalább 1,5 cm vastagok.

Levelei csökevényesek, időnként tövisszerű megjelenésűek.

Generatív test

Virág

Virágai kifelé nézők. A virágkocsány 1–1,8 cm hosszú. A csészelevelek körülbelül 1 cm hosszúak.

A párta kívül és belül egyaránt halványsárga vagy sárga színű, belső oldalán gesztenyebarna vagy vörösesbarna pöttyözéssel és csíkozással. A teljes virág átmérője 3–4,2 cm. A virágcső csésze alakú és csupasz.

A pártalebenyek háromszög alakúak, körülbelül 1,5 cm hosszúak és szélesek. Csúcsukon gyakran rövidebb vagy hosszabb farokszerű nyúlvány fejlődik. Külső felületük finoman recézett, belső oldalukat sűrűn borítják a legfeljebb 2,5 mm-es, lapított, alig kúpos szemölcsök.

A külső korona cimpái négyzetesek. A belső koronalebenyek 2,5–3 mm hosszúak, egyenesek, vastagok, domborúak, szemölcsösek és serteszőrösek.

A pollen sárga, a csíranyílások környezetében sötétebb árnyalatú.

Termés

Terméséről a rendelkezésre álló forrás kevés adatot közöl. A nemzetségre jellemző módon feltehetően páros tüszőtermést fejleszt.

• Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Északi Tartomány, Mpumalanga, Gauteng és Északnyugati Tartomány területén, valamint Szváziföldön fordul elő.

Élőhely: Száraz, meleg klímájú területeken él. Elsősorban sziklás vagy köves talajú élőhelyeken fordul elő, ahol a növényzet ritkás.

Kultúrában tartás

Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető, bár a szakirodalom általában a félárnyékos tartást javasolja. Megfelelő fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.

Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért dugványozással egyszerűen szaporítható. A magoncok rendszerint 2–4 éves korban virágoznak először. Kedvező körülmények között nyár közepén akár 1–1,5 hónapon keresztül is virágozhat.

A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel. Általában havi 3–5 öntözés elegendő, de két öntözés között a talajnak részben ki kell száradnia. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.

A szakirodalom szerint télen körülbelül 10 °C hőmérsékleten tartható, ritka öntözés mellett. Tapasztalatok alapján azonban teljesen szárazon teleltetve is eredményesen nevelhető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.

A legfontosabb kártevő a gyapjastetű, amely a hajtások között és a gyökérzónában egyaránt megtelepedhet. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések és a Helminthosporium fajok okozhatnak jelentősebb károkat. A fertőzött hajtásokat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Budai Ferenc
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás:

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 159. kártya